Nem a csókolózásra utal a cím. Sajnos. Az EP-választásokkal egy időben, május 26-án tartott referendum kérdéseiről szólnék néhány szót. A jogi szempontokkal most nem foglalkozom: amúgy is, azzal még a politikusok sem boldogulnak, nem igazán tudtak egyetérteni, hogy ki, mivel kapcsolatban, hogyan fogalmazhat meg kérdéseket egy népszavazásra, ha egyáltalán. Inkább nyelvi szempontból, a közérthetőség irányából érdemes egy pillanatra a vizsgálódás fókuszába állítani a referendum kérdéseit. A magyar változatokat vizsgálom, de az észrevételek a román változatra is ugyanúgy érvényesek.

Egyszerűnek és közérthetőnek tartja az igazságüggyel kapcsolatos véleménynyilvánító népszavazáson feltett kérdéseket Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke szerint a szövetség egyetért a referendum témakörével, és arra buzdítja a szavazásra jogosultakat, hogy vegyenek részt a népszavazáson és „igennel” voksoljanak – írja a Mediafax nyomán a Maszol.

A részvételre buzdítás helyénvaló, a közérthetőséget illetően én mégis Viorica (Bakikirálynő) Dăncilă miniszterelnökkel értek most egyet. „Én azt hiszem, a referendumnak nincs esélye elérni célját. És megmondom, miért: megnéztem a kérdéseket, és azt kell mondanom, hogy egy faluban vagy községben egész egyszerűen nem fogják érteni, mit jelent a második kérdés. Az emberek érdeklődését nehéz felkelteni azzal, amit ott ír. Tehát maga a kérdés is elhibázottnak tűnik nekem” – jelentette ki.

Na de lássuk az ominózus kérdéseket. Az első kérdés, amire igennel vagy nemmel kell válaszolni, így hangzik: „Egyetért-e a korrupciós bűntetteket elkövetők amnesztiában részesítésének betiltásával?” A nyelvi sémát meghagyva, de újrafogalmazva a kérdést, valami hasonlót kapunk: Egyetért-e egy negatív tett feloldásának betiltásával? Tovább egyszerűsítve a dolgot, a kifejezések pozitív vagy negatív töltetét meghagyva csupán, valahogy így néz ki a kérdés: Egyetért-e (+) a korrupciós bűntetteket elkövetők (-) amnesztiában részesítésének (+) betiltásával (-)? Vagyis: +-+-? Igen vagy nem? Amúgy a kérdések közül ez a könnyebbik, a tüntetések és a társadalmi viták fényében meglátásom szerint az emberek erre viszonylag könnyűszerrel tudnak majd válaszolni, függetlenül a nyelvi cifraságoktól.

De ahogy Dăncilă mondja, a második kérdés a fogósabb: „Egyetért-e annak megtiltásával, hogy a kormány a bűncselekmények témakörét, a büntetéseket, valamint az igazságszolgáltatás megszervezését érintő sürgősségi rendeleteket adjon ki, illetve azzal, hogy terjesszék ki a sürgősségi kormányrendeletek alkotmánybíróságon való megtámadására jogosultak körét?” Alapból van itt egy számottevő turpisság. Ez nem egy kérdés, hanem legalább kettő, ezeket a kérdéseket az „illetve” kötőszó kapcsolja össze. És hogy ez miért baj? Mert logikailag csak akkor „igen” a válasz, ha mindkét részkérdésben „igen”-nel voksolna a szavazó. A logika szabályai szerint ugyanis ha akár egyik, akár másik, akár mindkét részkérdésre „nem” a válasz, akkor a logikai „illetve” kötőszónak (ami kb. az „és”-nek felel meg) köszönhetően „nem” kell legyen a végső válasz is.

A többszörösen összetett mondat már hosszúságából fakadóan is szövegértési nehézségeket okozhat, de annak nyelvi bravúrjai tovább nehezítik a megértést. A kérdés első felében szintén valami „tiltásával” kell „egyetérteni”, amely akadályt a nyelvi érzékünk talán még könnyen átugorja, azonban a második részkérdés már állítást tartalmaz: „illetve azzal…”. Ez utóbbinál szintén tiltásról van szó – morfondírozhat az egyszeri szavazó – vagy itt az egyetértés támogatást jelent? Másképpen fogalmazva: itt most két dolog tiltásával kell egyetérteni vagy egy dolog tiltásával és egy dolog támogatásával? Már a kérdés nyelvi megformáltsága is kihívás elé állítja az embereket, a tartalmáról nem is beszélve. Kíváncsi lennék egy olyan népszavazás eredményére, amelyik csak annyit kérdezne: közérthetők a népszavazás kérdései?

Az e-magyar nyelvi elemzőjével elvégeztettem a mondat automatikus feldolgozását. Elvetemültebbek tanulmányozhatják jelen cikk fotójánál, vagy akár maguk is elvégezhetik az online nyelvi elemzést, és megvizsgálhatják, hogy a szoftver helyesen végezte-e el a mondatok összetevős szerkezeti elemzését. A függőségi szerkezetből (hogy melyik szó melyik szóhoz kapcsolódik) akár még a mondat ágrajzát is elkészíthetik (tudják, az a cifra rajz, amiben a suliban fel kellett rajzolni az alanyt, az állítmányt, a tárgyat, jelzőket, határozószókat, s hogy melyik melyikhez kapcsolódik).

Nekünk többieknek addig is még van valamivel több mint három hetünk eldönteni, hogy akkor „igen vagy nem”.