Mint ismeretes, a Holzindustrie Schweighofer a múlt héten bejelentette egy fafeldolgozó üzem létrehozását Kovászna megyében. Az esemény fényét emelte, hogy a sajtótájékoztatón jelen volt Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke, Mircea Duşa honvédelmi miniszter és Olosz Gergely szenátor, aki – mint a lapunkból megtudtuk – hosszú ideje lobbizik a beruházás létrejöttéért, hiszen az, megvalósulása esetén, 600 munkahelyet teremt majd.

Egy nappal később Korodi Attila, Hargita megyei képviselő, volt környezetvédelmi miniszter arról számolt be az egyik közösségi portálon, hogy „stratégia kell ellehetetleníteni a háromszéki Schweighofer beruházást”, majd hatástanulmány készítését sürgeti. A politikus – aki hosszú ideje lobbizik azért, hogy a Schweighofer ne tegye be a lábát Hargita megyébe – azt követően osztotta meg ezt a gondolatát, hogy találkozott a fafeldolgozókat tömörítő Arbor szövetséggel, akik szerint a befektető tönkretenné a helyi kis és közepes vállalkozásokat.

Látszólag tehát nem különösebben fontos, helyi érdekeltségű kérdésről van szó. Legfeljebb az tekinthető különösnek, hogy egymással ellentétes gazdasági érdekek ugyanabban a politikai alakulatban kaptak szószólókat, ami azonban a helyi politikai erőviszonyok ismeretében mégsem meglepő.

Valójában a történet túlmutat egy multinacionális cég és a helyi kisvállalkozók konkurencia-harcán

Az első kérdés, ami figyelmet érdemel, az, hogy milyen erős a gazdasági és a politikai szféra közötti összefonódás. Ez annak bizonysága, hogy a vállalkozások nem tudnak megélni politikai protektorátus nélkül. Hiányzik a biztonságot nyújtó törvényi és gazdasági környezet, a piaci mechanizmusok önmagukban nem érvényesülnek, a beruházóknak alkalmazkodniuk kell a helyi politikum preferenciáihoz, másfelől pedig a politikusok nem tartózkodnak attól, hogy állást foglaljanak a piaci szereplők disputájában. Ez a helyzet egyértelműen torzítja a piaci erőviszonyokat, nem enged teret az úgynevezett működő piacgazdaságnak.

Önmagában még az sem lenne baj, ha a székelyföldi politikusok a hazai vállalkozások és a belső piac védelme érdekében protekcionista szabályozást igényelnének. Ez is lehet egy legitim politikai opció (bár a liberális elkötelezettségű politikusoknál alighanem kiverné a biztosítékot), azonban akkor ezt általános érvénnyel, valamennyi vállalkozásra kiterjesztve, hogy úgy mondjam, a gazdasági stratégia szintjén kellene szorgalmazni, nem pedig ad hoc módon, épp akkor, amikor valamelyik gazdasági érdekszövetség felkiált.

A második észrevételem az, hogy ezt a kérdést az RMDSZ nem akarta vagy nem tudta elvi szinten kezelni, hagyta, hogy a helyi szervezetek, illetve az egyes honatyák a saját belátásuk szerint járjanak el. Ez viszont azt jelenti, hogy a Szövetségben ilyen jellegű elvi – ha úgy tetszik ideológiai – viták nem voltak. Emlékezetes, hogy a Szövetség Verespatak esetében is ingadozó magatartást tanúsított: hol betette, hol kivette a programjából a cián alapú aranykitermelés tiltására vonatkozó cikkelyt. Márpedig ezek a kérdések részét képezik az RMDSZ által is képviselt lakosság életének, a Szövetség szavazói joggal várnak el egységes és körültekintően megindokolt álláspontot, vagy éppenséggel azt, hogy a döntést egy átfogó társadalmi vita és egyeztetés alapján alakítsák ki.

A harmadik kényes pontja a történetnek az, amit stratégiai ellehetetlenítésnek nevez Korodi Attila. Nem tudom, hogy mennyire volt tudatos ez a szóhasználat az egyébként általam nagyra becsült politikus részéről. Lehet, hogy csak szerencsétlen fogalmazásról van szó, ami nem fedi a tulajdonképpeni politikai szándékot. De az ellehetetlenítés nem egyenlő a tiltással (egyébként ez nehéz is lenne, különösen azok után, hogy a kovásznai önkormányzati vezetés üdvözölte a tervezett beruházást). Az ellehetetlenítés – amit ráadásul stratégiai szinten kellene művelni – jelen esetben gáncsoskodást, hivatali packázást, netán bűnvádi feljelentések sorát, valamint egyéb akadályozó intézkedéseket jelenthet. (Nem kívánok ötleteket adni).

Csakhogy már lehetőség puszta felvetése azt jelzi, hogy méltatlan és erkölcstelen eszközök használata nem lenne idegen az RMDSZ gyakorlatától.