Tegnapelőtt mindenki nyert. Legalábbis ezt láthattuk a magyar tévécsatornák egyidőben sugárzott hírműsoraiban. Ha a közszolgálati m1 híradóját néztük éppen, megtudhattuk, hogy győzött a FIDESZ Brüsszelben, ha átkapcsoltunk az ellenzéki kertévékre, ott meg azért ujjongtak a magyar kormánypárt ellendrukkerei, mert felfüggesztették Orbán Viktor pártját.

Mára mi már árnyaltabban fogalmazhatunk, idézhetjük az Európai Néppárt (EPP) dokumentumát, miszerint „az Európai Néppárt elnöksége és a Fidesz egyetért abban, hogy a Fidesz felfüggeszti tagságát az EPP-ben addig, amíg az értékelő bizottság jelentése elkészül”.

Ötven évvel ezelőtt az angol lord még azon töprenghetett, hogy belépne ő a konzervatív pártba, de milyen párt az, amelyik őt befogadná. Ma már Orbán Viktor magyar miniszterelnök a brüsszeli tanácskozás után tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján már azzal a dilemmával szembesítette a hallgatóságot, hogy milyen párt lenne a FIDESZ, ha megvárná míg felfüggesztik vagy megvonnák tagságát és nem távozna önként onnan, ahol nem látnák szívesen partnerként.

Ezen a felvetésen el kellett volna gondolkodniuk az EPP csúcsvezetőinek is, mielőtt az Európai Parlamenti választások kampányának kezdete előtt felvetették a FIDESZ kizárásának gondolatát. Dőzsölt politikus ugyanis nem tesz semmi olyat, amivel gyengítené politikai alakulatát a megmérettetés előtt. Márpedig a FIDESZ mellett mások is jelezték, ha ajtót mutatnak Orbán Viktornak, a nyitott ajtón ők is távoznak.

Azon is, hogy a legutóbbi eubarométer azt mutatta, hogy az EPP a májusi választásokon valószínű, hogy 43-mal szerez kevesebb helyet az Európai Parlamentben, sőt, a szocialisták még jelentősebb veszteségekre számíthatnak. Ráadásul a Nemzetek és a Szabadság Európája elnevezésű frakció megduplázhatja a képviselőinek számát. Így megtörténhet, hogy a néppártiak és a szocialisták nem tudnak közösen sem Európai Bizottsági elnököt választani.

Manfred Weber, az EPP csúcsjelöltje időnapelőtti gesztust tett a szocialistáknak azzal, hogy megsuhogtatta a kardot a FIDESZ feje fölött, sőt, a zöldek felé is kacsintott és teátrális büszkeséggel jelentette ki: Nekünk elveink vannak, s aki nem tartja be azokat, kizárjuk!

Amikor viszont az EPP elnöke, Joseph Daul és Manfred Weber – no meg a mögötte álló német kereszténydemokraták – szembesültek azzal, hogy Orbán Viktor kezében ott a kilépési nyilatkozat, így nem kerülhet sor a látványnak sem utolsó büntetőszavazásra, elálltak elveiktől.

Kompromisszumos megoldás született: a FIDESZ önként függesztette fel tagságát, és maga dönthet – a választási eredmények ismeretében – hogy marad az EPP-ben vagy távozik. Okkal számíthatnak arra, hogy saját választóik elhiszik: nem biztos, hogy kifizetődő olyanok mellé állni, akik a jobb választási eredményért cserében feladják sűrűn emlegetett elveiket.

Azok, akik lassan már hallani sem akarnak a posztigazság korszakának politikusairól, de valamiért mégis úgy gondolják, hogy a nemzetek régiójának Európája jelenheti a jövőt a globalizáció közepette, azon kell elgondolkozzanak, hogy Manfred Weber főbiztosi irányítása alatt milyen elvek kormányozzák majd életünket. Az uborka görbületének kötelezően betartandó előírása vagy az őshonos kisebbségek és a többség (v)iszonyának rendezése lesz a napirenden? Milyen Európai Egyesült Államokat tud építeni az a pártcsalád, amely politikai ellenfelének kuncogása közepette belemegy öncsonkító akciókba, minden előre látható haszon nélkül?