A rákos gyermekek gyógyítására minden feltétel adott Romániában. Az a tény pedig, hogy sokan külföldi kórházakba viszik gyermekeiket, illetve hogy egyre többen kérnek anyagi segítséget mindehhez a televízióban, az interneten, az már a szülők elhatározásán múlik, és távolról sem a romániai helyzettől függ, hiszen csak nagyon kevés olyan eset van, amikor a rákos gyermekek nem kapják meg ugyanazt Romániában is, mint a külföldi kórházakban. Az indokolt külföldi kezelések esetén ráadásul a romániai illetékesek maguk lépnek kapcsolatba a megfelelő külföldi kórházzal, és különféle alapítványok támogatásával gondoskodnak a repülőjegyről, az önkéntes kísérőszemélyzetről, sőt akár az útiköltségről is. A külföldi kezelésre utazást ilyen esetekben pedig egy-két nap alatt jóváhagyják, bár az esetek legalább háromnegyed részében orvosilag semmiképpen sem indokolt a külföldi kezelés.

Mindezt nem a romániai egészségügy siralmas helyzetét nem ismerő laikus mondta, hanem éppen ellenkezőleg: a legismertebb romániai gyermekonkológus, a bukaresti Alexandru Trestioreanu onkológiai intézet gyermekonkológiai részlegének vezetője, a Gyermek Onko-hematológiai Román Társaság elnöke, Monica Dragomir.

Aki alighanem megfeledkezett arról, hogy nem is olyan régen még Viorica Dăncilă kormányfő beavatkozására volt szükség ahhoz, hogy egy súlyos égési sebeket szenvedő személyt Bécsbe szállíthassanak – túl későn…

Szakemberként viszont aligha feledkezhetett meg a lesújtó statisztikákról, miszerint 2010 és 2017 között háromezer, tizennégy év alatti gyermeket diagnosztizáltak rákkal, ami évente átlagosan 400 esetet jelent. 2010 és 2015 között százezer tizenkilenc év alatti lakossal számolva 9,86 százalékos volt a rákos megbetegedések aránya.        

A gyermekeknél egyébként a leukémia a leggyakoribb rákfajta, 31 százalékban ezt a diagnózist állítják fel az orvosok, majd az agytumor következik, 14 százalékkal. A rákos megbetegedések minden korosztály esetében a fiúknál a leggyakoribbak.

Monica Dragomirnak tudnia kell azt is, hogy a megelőzést biztosító orvosi ellenőrzések hiányában Romániában a beteg gyermekek legtöbbször csak akkor kerülnek az orvoshoz, amikor a betegség már előrehaladott, így jelentősen csökkennek a gyógyulás esélyei.

Kizárt dolog, hogy Monica Dragomir ne értesült volna arról, miszerint az országban nem is létezik pontos nyilvántartás a rákbeteg gyermekekről, nem ismerik az esetek számát, a túlélési és halálozási arányt, és így nyilván az is titok, hogy pontosan hány rákos kisgyermeket gyógyítanak külföldi kórházakban, legtöbbször a szülők saját pénzén. Miközben „a romániai feltételekkel kérkedő” nyugaton mindezt pontosan nyilván tartják, és a rákbetegek gyermekek túlélési aránya ráadásul eléri a 80 százalékot. 

És hogyne tudna arról, hogy éppen az általa elnököt Gyermek Onko-hematológiai Román Társaság – a kolozsvári Ion Chiricuta Rákkutató Intézet, és az Ajándékozz életet civilszervezet kezdeményezésére és támogatásával – csak a napokban fektette fel az onko-hematológiai rákbeteg gyermekek országos regiszterét, amely (ezentúl) tartalmazza majd mindezeket az adatokat.

De feltehetően ismerős lehet számára az a tény is, hogy abban az országban, „ahol minden körülmény adott a rákos gyermekek gyógyítására”, gyakran hiányoznak a sejtosztódást megállító citosztatikumok, nem létezik a gyermekek sugárkezelését biztosító állami kórház, hogy évről évre ijesztően növekszik azoknak a kampányoknak a száma, amelyekben pénzt gyűjtenek a gyermekek külföldi kezeléséhez.

És nem kerülhette el a figyelmét az sem, hogy rákos gyermekek legelső kórházát az országban az Ajándékozz életet nevű nem kormányzati szervnek kell megépítenie az állam helyett. Az alapítók, Carmen Uscatu és Oana Gheorghiu 2015-ben láttak hozzá az adománykéréshez, és sikerült mostanra 10 millió eurót összegyűjteniük, ez pedig már elégséges az új kórházhoz, ami várhatóan 2020-ban kezdi el működését.

És ha az állam eddig semmit sem tett mindezért, az Ajándékozz életet civilszervezet azt tervezi, hogy a kórházat átadja az államnak, amelyben ingyenesen kezelhetnék a rákos gyermekeket. Igaz, annyit azonban elvárnának az állami illetékesektől, hogy gondoskodjanak a megfelelő orvosi berendezésekről, illetve hogy biztosítsák a szakorvosok külföldi továbbképzését és felkészítsék az orvosi személyzetet a rákos gyermekekkel és szüleikkel való különleges bánásmódra, empátiára, amelyre Romániában jelen pillanatban nincs semmilyen lehetőség.

Monica Dragomir „kincstári optimizmusát” alapjaiban cáfolja meg hozzá írt levelében Carmen Uscatu, soraiból csupán néhány mondatot ragadunk ki: „Nem, korántsem olyan a helyet, mint nyugaton. Nincsenek gyógyszereink, hiányt szenvedünk jó és empatikus orvosokban és nővérekben, és sok minden egyébből. A nyugathoz képest sok mindent nem tudunk biztosítani a betegeink számára, és nem, az orvosok nem érezhetik munkájuk során a nyugati orvosok elégtételét. A hazai orvosoknak úgy kell szembenézniük a szülőkkel, hogy nem mondhatják azt, hogy az itt és általuk kezelt gyermekek a legnagyobb eséllyel rendelkeznek a gyógyulásukhoz. (…) Orvosaink élete legalább olyan nehéz, mint a pácienseiké. Megalázó, hogy miközben nyugaton figyelnek a betegek életminőségére, addig nálunk, itt, önnél a klinikán, a beteget egy egyszerű beavatkozásért is mentőkocsival kell 12 kilométerre szállítani a Rákkutató Intézetből a Marie Curie Intézetbe. (…) Mikor gondolhatnának a beteg életminőségére? Mikor? Tegyen egy kis erőfeszítést azért, hogy ne ismétlődjék meg a #Colectiv tragédia és ne haljon meg ismét 64 fiatal, csupán azért a hazugságért, hogy mi itt >>mindennel rendelkezünk<<”.

Nem túlságosan derűlátó sorok ezek. De azért reménykedjünk, hogy előbb-utóbb javulni fog a romániai egészségügy siralmas helyzete. A szociáldemokraták elnöke, a tulajdonképpeni kormányfő, Liviu Dragnea éppen mostanság jelentette be, hogy az idei – egyszer majd csak megszülető – költségvetésnél pénzt vonnak el a titkosszolgálatoktól, amelyből ingyenesen juttatják majd a szervezet fejlődéséhez oly elengedhetetlenül szükséges D-vitaminhoz Románia valamennyi gyermekét.

Már azokat, akik túlélték a rákot.