Ambrus Attila: Az új bűvöletében
Egy ideje, mintegy öt éve a Hófehérke-pártok új embereiben bízik a romániai választópolgár. Sebastian Lăzăroiu, Traian Băsescu tanácsosa dobta be a politikai közbeszédbe a fogalmat, amely már előtte is szedte áldozatait.
Jóformán a Nagy-Románia Párt kiszorulásával egyidőben jelentek meg azok az új politikai alakulatok, amelyek választáskor elnyerték Vadim nacionalista pártjának szavazataival nagyjából megegyező lakossági támogatást, hogy négy év múlva kibukjanak a parlamentből. Ilyen volt a Dan Diaconescu Néppárt, ilyen lehetett volna a Románia Nemzeti Egységéért Párt, ha elnöke, Gabriel Oprea meg mert volna méretkezni. És nagy valószínűséggel ilyenné válik 2020-ban Traian Băsescu Népi Mozgalom Pártja. Hasonló bukásra várhatna a Mentsétek Meg Romániát Szövetség is, ha időben fel nem ismerték volna a remora hal fantasztikus alkalmazkodó képességének példáját, és nem tapadtak volna rá arra a vékony kis Plusra, amit Dacian Cioloș maszlagként kínál.
A választók – nem kevesen a magyarok közül is – pedig annyira óhajtják a változást, hogy észre sem veszik, hogy ez az új valójában az a régi. Azaz az új politikusok a régiek köpenye mögül bújtak elő, s talán még harsányabbak, mint elődeik.
Itt van például a forradalomnak nevezett fordulat televíziós hősének, Ion Caramitrunak a fia, Andrei Caramitru. Aki Nyugaton szocializálódott, majd hazatért szocdemverő szájhősként. Íme, hogyan nyilatkozik az USR-reménysége: „Úgy értem, hogy a Szociáldemokrata Párt olyan (egyébként alkotmányellenes) visszahatású kormányrendeletet hozna, amellyel semmítené a rég letárgyalt perek hatályát, illetve felmentene már elítélt személyeket. Figyelmeztetem őket: ne játszatok a tűzzel! Ha ez lehetővé válik és alkotmányosnak is nyilvánítják, miért ne hozhatnánk mi is kormányzásunk első napján egy visszaható erejű kormányrendeletet, amely mindent eltöröl, amit ti megvalósítottatok, s amely azonnal mindannyiótokat börtönbe juttat? Mi gátolna meg minket, ha van már rá precedens? És miért ne tennénk meg mindezt mielőtt alkalmaznánk az MCV és a Velencei Bizottság ajánlásait? Így megszabadulunk tőletek, és gyorsan megoldjuk a törvénykezés kérdését is (mert nem lesz, aki blokkolja – mindannyian Rahován és Jiláván lesztek). Úgyhogy gondoljátok meg jól, mit tesztek!!!!!”
Amikor ezt meghallottam, előbb meglepetésemben füttyentettem egyet, majd szinte észrevétlenül kezdtem el dúdolni Bródy slágerét:
„Óh, valahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad.
Van, ahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz,
Édesapám, te megmondtad: Ezek ugyanazok.”
És én nem is a teljes mértékben amorális politikusoktól félek, mint inkább attól, hogy egyre többen rajonganak értük. Egyre többen gondolják úgy, hogy a törvénytelenséget még nagyobb törvénytelenséggel, az igazságtalanságot még nagyobb igazságtalansággal lehet legyőzni, s úgy lehetünk mi is nyertesek, ha a nagyobb gazemberek oldalára állunk.
Talmi gondolat. Egyetlen esélyünk, ha visszatalálunk a jog és méltányosság útjára.
Az új politikai erő megjelenésének esélye mindaddig csekély marad, amíg a szocialista újember mentalitása vezényel. Egyelőre Ceaușescu van játszmaelőnyben.
És semmi pluszt nem hozhat a politikai kaméleon, a szélsőjobbról balközépre vágódott Cioloș sem. Aki Andrei Caramitru-szerű figurákkal szeretne korszerű államot építeni, az eleve kudarcra van ítélve.