Lehet, hogy nem illik önreklámot csinálni internetes lapunknak, a maszol.ro-nak, most mégis megteszem. Nem tudom, szokták-e sokan olvasni az Egy hét magyarságpolitikai írásaiből című rovatunkat, de nagyon megéri. Főleg akkor, ha őszintébb képet akarunk kapni arról, hogy a regnáló budapesti kormány sikerpropagandája ellenére, milyen hihetetlen és furcsa dolgok történnek velünk, határon túli magyarokkal, s hogyan lesznek hirtelen rossz vagy éppen gyanús magyarok olyanok is, akikről mostanáig azt hittük, hogy tűzbe mehetünk értük.

Az egyik leghitelesebb magyar irodalomtörténész, kritikus és közíró, éveken át a Magyar Irószövetség elnöke, az erdélyi magyarság régi barátja, Pomogáts Béla tollából megdöbbenéssel olvasom, hogy újabban már Illyés Gyulát is hátranyomja a hivatalos fideszes kormányzati kultúrpolitika. Azt az embert, aki nem csak íróként tartozik a legnagyobbak közé, de nemzetközi tekintélyével annyiszor kiállt a határon túli magyarokért. Nyilván kell a hely Nyirőnek és más olyanoknak, akik jobban jobbról szolgálták a nemzetet, mint a Puszták népe írója.

De azon is elgondolkozhatunk, hogy miért kezdik egyesek mostanában becsmérelni és kicsinyíteni a huszadik század legnagyobb hatású magyar irodalmi lapját, a Nyugatot. Talán azért, mert már Ady Endre, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád neve sem hangzik jól nekik!?

Hogy a külhoni magyarok két olyan markáns személyisége, mint Bugár Béla és Gajdos István miért nem vehetett részt legutóbb sem a határon túli magyar szervezetek vezetőinek budapesti találkozóján, jól ismerjük. De, hogy mit ér a számkivetett, sőt a Fidesz által üldözött Gajdos pártja, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), és mennyire képes a Kövér László és Németh Zsolt keblére ölelt Kovács Miklós és az általa vezetett Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), azt a 168 óra című heti magazin egyik újabb számából megtudhatjuk.

Az UMDSZ-nek 523 választott képviselője van a helyhatóságokban, a KMKSZ-nek meg fele sem, azaz 235! Még nagyobb az eltérés településvezetők számát illetően: Gajdos negyvenkét polgármestert tud felsorakoztatni, Kovács pedig mindössze kilencet! S nem furcsa és nem égbekiáltó, hogy a Fidesz mércéje szerint mégis a jóval rosszabb teljesítmény az értékesebb!? „Sajnos – mondja Gajdos a 168 órának – a két párt polgármesterei közt ritka az együttműködés, pedig volna miben, de az anyaország belső megosztása hozzánk is nagyon begyűrűzik!"

Valami ilyesmi van nálunk, Erdélyben is. Azzal az eltéréssel, hogy a legújabb választási eredmények alapján (csak ez, a nyílt megméretés lehet az igazi mérce!) az MPP és az EMNP még a harmatnál is gyengébb. Ám örüljön Markó Béla, Kelemen Hunor,Verestóy Attila vagy Korodi Attila, hogy Kövér László még nem csinált nyíltan nemzetárulót belőlük, miként Gajdos Istvából és Bugár Bélából. Mi több, olvasom a 168 órában, Gajdos név szerint is nem kívánatos személy, azaz persona non grata lett Budapesten. Szegény Gajdos, ezért érdemes volt egyedüli kárpátaljai magyarként beverekednie magát a kijevi parlamentbe, ha némi furfanggal is! Úgy tűnik, Kövér László szerint a beregszászi és munkácsi magyarok érdekét inkább Azerbajdzsánban vagy a Kanári-szigeteken kellene megvédeni.

Sokan ismerhetik Széchenyi István ama mondását, hogy a nemzetnek nem száj-, hanem tett-magyarokra van szüksége. Ezek után nem érem fel ésszel, hogy a nemzet egyesítésének szükségességét (sőt egyesek szerint már megvalósulását) oly sokszor hirdető Fidesz-vezetés mégis a szájmagyarokat támogatja.

Mert nem kétséges, hogy Gajdos István és Kovács Miklós közül, az eredményeket nézve, ki tesz többet az ottani magyarságért. Mármint nemcsak a szájával.