Ambrus Attila: Álságból válságba

Ma délelőtt még úgy tűnt, hogy a Szociáldemokrata Párt elnöke, Liviu Dragnea végleg megszabadult azoktól a párttársaitól, akik külső sugallatra vagy magánszorgalomból puccsot szervezetek ellene, ám a puccs befuccsolt. Liviu Dragnea kormánybeli szinkronhangja, Viorica Dăncilă egyetlen tollvonással leváltott 27 minisztere közül tízet. Nem lehet véletlen, hogy Paul Stănescu államminisztert is, aki a Dragnea ellenes lázadás arca volt.

A kormány átalakítása nem tűnt számottevő eseménynek. A győztes mindent visz elve sehol nem érvényesül oly vegytisztán, mint a politikában, s az első Dăncilă-kormány véznácska minisztereit váltották – érzésünk szerint – még véznábbakra, noha az ipari miniszter helyére nem volt könnyű ilyet találni.

A kormányfő eljátszhatta a nagyjelenetet: elmondhatta, hogy hetek óta felülvizsgálja miniszterei döntéseit, értékeli munkájukat, ízlelgeti annak gyümölcsét, s ha híjával találta, ha szomótosnak a termést, a nép jólétének biztosítása érdekében, leváltásukról rendelkezett.

Csakhogy a jelöléseket, nevezéseket a hűbéri elveket a XXI. századba átmentő SZDP-s kiskirályok tették meg. Az SZDP végrehajtó bizottsága monolitikus egységben állt a puccsálló Liviu Dragnea mellé, mindjárt a gyűlés elején, amikor a palotaforradalmat elbukó Paul Stănescu szavazást kért menesztéséről. Elsöprő többség mutatott neki ajtót.

Helyére Ilan Laufert javasolta a Neamţ megyei kiskirály, Ionel Arsene, aki cserében visszavonta Dănuţ Andruşcát, a kinevezésekor olyannyira meghatódott gazdasági minisztert, hogy háromszori nekifutásra sem tudott elmondani egyetlen mondatot.

Andruşcă tárcáját a pártelnökhöz hűséges giurgiui kiskirály, Niculae Bădălău kapta meg. Valószínű azzal érdemelte ki a bársonyszéket, hogy noha először aláírta a Dragnea elleni levelet, később visszavonta kézjegyét és valami hihetetlen életérzékkel az erős vezér mellett maradt. Vagy nem is az életérzése, csupán közmondásos szerencséje mentette meg Bădălăut, mint 1988-ban, amikor elítélték két zsák búza ellopásáért, ám a Nagy Egyesülés 70. évfordulóján Nicolae Ceauşescu elnöki rendelettel megbocsájtott mindenkinek, akinek 10 évnél kevesebb börtönt kellett volna leülnie...

A volt hadügyminiszter valószínű már stratégiájának köszönheti, hogy megmenekült. Mihai Fifor, aki szintén aláírta a Dragnea elleni elevelet maga kérte, hogy tehetségét a párt szolgálatába állíthassa, hadd legyen ideje hűségének is bizonyítékot szolgáltatni. Helyére Gabriel Leşt jelölték, aki volt már korábban miniszter, csakhogy alkalmatlannak találták és menesztették.

Az SZDP új ifjúsági minisztere – kiskirályi egyetértéssel – az a volt harmadosztályú futballista, Bogdan Matei lett, aki tavaly még meggyőződéssel vallotta, hogy a Tisztelt Ház plénuma elé kerül – végre!, mondta ő – Hamurabbi törvénykönyve is, csak időt kért a tanulmányozásához (!).

Mondom, simának tűnt a kormány átalakítása. Csakhogy senki sem számolt Klaus Iohanissal. Az elnök pedig nem szalaszthatta el az alkalmat, hogy ne kavarjon egy jót. Megfricskázta az SZDP kiskirályok orrát, akik elhitték, hogy komolyan beszélt, amikor azt mondta, hogy Romániában nincs szükség a politikai nézeteltérések fokozására most, két hónappal azelőtt, hogy Bukarest átveszi az az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Nos, az elnök újabb konfliktust szított a Cotroceni- és a Victoria-palota közt. Elutasította Lia Olguța Vasilescu, illetve Ilan Laufer kinevezését. Utóbbit a befuccsoló puccsoló Paul Stănescu helyére. Az I. Dăncilă-kormány talán egyetlen miniszterét, akinek munkáját (annak eredményét vagy eredménytelenségét) mérni lehet. Igaz, motiválhatja azzal, hogy Vasilescut milyen készségei ajánlják közlekedésügyi miniszternek, ám akkor azt is firtatnia kellett volna, hogy Grigorét, mivel is kapták a legutóbb lesen. Álságos az SZDP kormányátalakítási performansza, ám álságos Iohannis kontrája is.

És mi így haladunk előre: álságból válságba, hogy időnk se legyen elgondolkodni azon, mi mindent kellene tenniük politikusainknak ahelyett, hogy hatalmuk megőrzésére pazarolnák energiájukat, s arra törekednének, hogy a maguk és az ellenséggé kikiáltott ellenfeleik szekértáborát egymásnak uszítsák.

Kimaradt?