Az Alkotmánybíróság, amely a Traian Băsescu államelnök leváltásához a népszavazáson szükséges jelenlét mértékét meghatározta, nem képes megállapítani, hogy megvolt-e ez a jelenlét. Az abszurdnak az a tobzódása, amely az eseményeket kísérte (először az európai jobboldal hisztériás reagálása, majd a referendum minden várakozást felülmúló eredménye és a kvórum körüli viták), megerősíti a vélekedést, hogy Romániában jelenleg kaotikus – vagyis előreláthatatlan, kiszámíthatatlan – politikai állapotok uralkodnak.

Kiszámíthatatlanul és irracionálisan viselkednek politikusok, tisztségviselők, de intézmények, embercsoportok is. Szerephez jutnak imorális és amorális alakok, kalandorok, hibbantak.

Az értékeket és az érveket legyőzi az agresszivitás és a pimaszság. Alig leplezett érdekeltséggel nemzetközi szervezetek és más országok vezető politikusai beleszólnak Románia ügyeibe. (Miután más, sokszor súlyosabb visszaélések, normasértések esetén egy szavuk sem volt.) Védelmükbe vesznek politikusokat, közjogi méltóságokat, aki erre messzemenően nem méltóak.

Milyen ország ez?

Románia Európához, az Unióhoz kezdettől fogva túl eredeti ország volt. Bulgáriával egyetemben szinte minden negatív európai statisztika élén és szinte minden pozitív statisztika utolsó helyén foglalt és foglal helyet.

A korrupció a Boc-kormányok idején soha nem látott méreteket öltött, „merítési bázisa" kibővült az európai támogatásokkal. Az ország elnökének kirívóan műveletlen lánya az Európai Parlament tagja. Átpolitizáltság és nepotizmus mindenütt. A volt kormány egyik minisztere, amikor leváltották pártbeli funkciójából, kifakadt: „Magas posztokba juttattam a szeretőiteket!"

Románia az az ország, amelyben a kínkeserves NATO- és EU-csatlakozás érdemi megvalósítója, rendszerváltás utáni legjobb miniszterelnöke börtönben van.

Románia az az ország, ahol a parlamentben a házelnök a tévék „szeme láttára" kénye-kedve szerint hamisíthatja meg a szavazatok számát, és a szemérmetlen csalásnak az ég világán semmilyen következménye nincsen.

Románia az az ország, amelynek nem tudni, hány lakosa van.

A tavalyi népszámlálás több szempontból kudarccal ért véget. Elsősorban azért, mert ezek után ki bízik meg az eredményeiben, ki nem gondol arra, hogy az adatokat manipulálták (politikai, gazdasági vagy más érdekből/utasításra), másodsorban azért, mert ezek az az eredmények indokolatlanul sokat késnek nyilvánossá válni.

A lakosságlétszámot több szubjektív okból nem ismerjük pontosan. Ezek egyike, mondják, hogy a polgármesteri hivatalok minél több illetékességükbe tartozó lakost próbálnak „kimutatni", mert azok száma alapján kapják a központi támogatásokat; ezért aztán a halottakat és a máshova távozottakat nem veszik ki a nyilvántartásból, személyazonosságit adnak „nomádoknak" is stb. De érdekeltek a politikusok is abban, hogy a lakosságszám „fel legyen fújva": ez több parlamenti helyet jelent.

Kiderült, hogy egyes megyékben és Bukarest egyes kerületeiben többen szerepeltek a választási listákon (szavazóképes választóként), mint a megye, illetve a kerület teljes felnőtt lakossága! És akkor viszont, mindezeket tekintetbe véve a népszámlálás fantasztikus eredménnyel, a magyarok tartózkodása ellenére a forradalom óta nem látott eufóriás véleménynyilvánítással zárult: a ténylegesen szavazásra jogosultaknak jóval több, mint a fele kifejezte véleményét, és ebből hét és félmillió ember IGEN-t mondott

Traian Băsescu államelnök menesztésére. Senki ennyi szavazatot még nem gyűjtött be Romániában! (1990-ben Iliescura többen szavaztak, de az még nem volt demokrácia.) Románia azonban az az ország, ahol ilyen sok szavazatot is figyelmen kívül lehet hagyni. Vajon ez nem vezet ahhoz, mint 1989 decemberében, hogy „a puliszka robban"? Vagy – valószínűbben – ahhoz, hogy az USL akár a kétharmadosnál is nagyobb többséget szerez a novemberi parlamenti választásokon?

Románia az az ország, ahol nem számít alkotmányellenesnek, és semmiyen jogi következményekkel nem jár, ha a referendum tárgya, vagyis az a személy, akinek a sorsáról a referendum dönt, bojkottálja a szavazást, a népképviselet érvényesítésének legközvetlenebb demokratikus formáját. Ha egy ilyen szélhámossággal tetézi azt, hogy egy kívülről az országra kényszerített, csalással a reálisnál magasabb kvórumot ki akar játszani.

Végül Románia az az ország, ahol egy hibás globális adat alapján, annak téves volta ismeretében-tudatában megszülethet egy, a valós helyzetet figyelmen kívül hagyó alkotmánybírósági döntés. Tényleg megszülethet? És mi lesz akkor, amikor majd megjelenik a hivatalos, helyes adat a lakosság összlétszámáról és a szavazóképes felnőttek számáról? Amikor kiderül, hogy nem csupán a 7,4 millió (!) IGEN szavazat volt meg, hanem a reális kvórum is! Akkor ki lesz a felelős a jogtalanságért, azért, hogy a demokrácia és az Unió alapelvei ekkora sérelmet szenvedtek?

Végül Románia az az ország, amely a felsoroltak ellenére hatalmas utat tett meg a demokrácia, a jogállamiság, az európai értékek átvétele, az európai integráció felé. De most nem erről van szó – most Traian Băsescunak és rendszerének a visszaéléseiről beszélünk.

Milyen ember ez?

Kérdezhetném úgy is: milyen embernek a legmagasabb közjogi tisztségben maradását támogatták a szavazástól távolmaradó választók? Ki is az, akit Orbán Viktor, Tőkés László és az erdélyi magyarok zöme továbbra is Románia elnökének szeretne látni?

Elsősorban (az első K): Traian Băsescu az egyedüli az Európai Unió jelenlegi államelnökei között, aki kommunista volt. Tőkés László többször hangoztatta, nemrég is, hogy az RMDSZ vezetői (poszt)kommunisták, ami a „poszt"-ot illetően, ha azt időhatározónak tekintjük, igaz (hiszen kommunizmus utániak volnánk mind, akik pechünkre azokban a borzalmas időkben éltünk, Tőkés László maga is), a „kommunistá"-t illetően és összességében azonban marhaság. (Bolsevik antikommunizmus, mondta Adam Michnik, a nagy, igazi antikommunista.) Tőkés Lászlónak tehát az RMDSZ kommunista – Băsescu nem kommunista. Mindegy.

Traian Băsescu a kommunista párt jól helyezkedő tagja volt – emlékezetes, amikor a 2004-es elnökválasztás tévévitájában hatásosan odafordult ellenlábasához, Adrian Năstaséhoz: „Milyen peches is a mi népünk, hogy két kommunista közül kell választania!" Akkor a választást azzal nyerte meg (minden szociológiai felmérés és józan számítás ellenére), hogy választási csalással vádolta meg ellenfelét; a tévék mozgósítására (!) aztán már-már a közvécékben is lehetett szavazni, alighanem sokan többször is szavaztak méltatlankodásukban.

A 2004-es csalás végül nem bizonyosodott be, s többé szóba sem került. Csalással nyert viszont 2009-ben Traian Băsescu (ismét a közvélemény-kutatásoknak ellentmondva, Mircea Geoană ellenében); emlékezetes, hogy milyen dicstelen szerepet vitt ebben a párizsi román nagykövet, Theodor Baconschi, aki tettéért nem börtönbe került, hanem külügyminiszter lett – ígért is utána a PDL kongresszusán egyenesen egymillió külföldi szavazatot a hű pártkatona!

Másodsorban (a második K): alapos okunk van feltételezni, hogy Traian Băsescu kollaboráns volt, a Szekuritáté besúgója, majd ügynöke. Erről már írtunk, adatolva, iktatószámokkal; remélhetőleg a dossziék is előkerülnek. Kiegészítésként, szintén Marius Oprea alapvető könyvéből (Traian Băsescu igazi arca) most annyit tegyünk hozzá, hogy „a megválasztott elnök" hatalomra kerülve a szekus feletteseit, kollégáit mind kitüntette és előléptette.

Nyíltan, arcunkba röhögve, a nagy antikommunista és szekuellenes harcos, Vladimir Tismăneanu, meg a jeles jobboldali – tehát szintén felette kommunista- és szekuellenes – értelmiségiek, Gabriel Liiceanu, Horia Roman Patapievici és Andrej Pleşu szeme láttára és tudtával! Meg sem rebbentek.

Harmadsorban (a harmadik K): Írtunk fentebb is említett két részes cikkünkben (Miről van itt szó?) a Băsescu-rezsim minden eddigit és minden képzeletet felülmúló, az állami intézményeket, köztük magát az igazságszolgáltatást átfogó korrupciójáról, a klientéla dossziéinak, ügyeinek elfektetéséről, az államelnök durva beavatkozásáról az igazságszolgáltatásba.

Most említsük meg a másodszor is felfüggesztett államelnök egyik korrupciós ügyét, amely önmagában megmagyarázza, hogy miért esett annyira pánikba Traian Băsescu a népszavazástól (annak ellenére, hogy jóelőre próbálta bebiztosítani magát). A pénzmosási ügyről van szó, amelyben a bűnvádi eljárás el nem indításáról úgyszólván percekkel a referendum előtt döntöttek.

Az adatokat és a megállapításokat a Caţavencii oknyomozó cikkéből vesszük (Cornel Ivanciuc: Ioana, a Băsescu család pénzmosó gépe). Fogózzanak meg! Talán annak vagyunk tanúi, miként válhatna a népszavazás az igazságszolgáltatás segítségére! „Milyen emberfeletti erőfeszítéseket tesz [Traian Băsescu], meggyőzendő Angela Merkelt, hogy egy folyamatban levő államcsíny áldozata.

A gond az, hogy ha az államcsíny sikerül, július 29-e után Băsescura tizenkét év börtönbüntetés várhat pénzmosásért. Az S/IV/1014 dosszié 2004 szeptemberétől létezik, a pénzmosást megelőző és elhárító hivatal állította össze, ahogyan azt az ellenséges sajtó kiderítette." Az események és az adatok lenyűgözőek.

2000-ben, újdonsült bukaresti főpolgármesterként Traian Basescu és Costel Căşuneanu üzletember, kedvenc aszfaltozóinak egyike megvesznek egy-egy ugyanakkora telket, Băsescu 50 ezer dollárért, Căşuneanu 250 ezer dollárért. 2002-ben Băsescu a telket eladja Căşuneanu sógornőjének, no mennyiért? 361.540 dollárért. Utána még jönnek lakásátadások és -szerzések, egybek, a lényeg az, hogy elnökké választása után öt nappal az S/IV/1014 dossziét lezárják.

„A Băsescu-klán pénzzel való zsonglőrösködései képrázatos mértéket öltenek, amikor Ioana Băsescu a Băneasa negyedben egy olyan lakást vesz 544 ezer euróért, amelynek értéke 1,25 millió euró. Costel Căşuneanu panaszkodott, hogy bár kifizette Ioana Băsescu lakását, a PDL területi emberei nem segítették üzleteinek fejlesztésében." Ennyi talán elég is. Lefizetések, ígéretek, beszólások, befolyásolások, zsarolások, kenőpénzek –elképzelhetetlenül sok-sok pénz. No meg az igazságszolgáltatás manipulálása: mint említettük, az S/IV/1014 dosszié olyan, mintha nem is lenne. Egyelőre...

Tehát KKK: kommunista, kollaboráns, korrupt. Az első biztos, a második ki fog derülni, a harmadikról az igazságszolgáltatás dönt, ha dönt; addig marad az ártatlanság vélelme – de az alapos gyanú is. Megjegyzendő, hogy sem Victor Ponta, sem Crin Antonescu se nem (volt) kommunista, ellenkezőleg cselekvően a forradalom oldalán álltak; se nem (volt) kollaboráns, besúgó és ügynök; se nem korrupt.

Külön fejezet lehet T. B. jellemrajzának leírásában az, ahogyan a népszavazás kampánya során viselkedett. Ahogyan összevissza beszélt, hazudott, magyarázkodott és fenyegetőzött, ahogyan államcsínynek minősítette a referendumot.

A kampány során klinikai zavarossággal előadott „mondanivalói" közül emeljünk ki mindössze hármat.

1. Merkel kancellárral közölte, hogy az alkotmány nem rendelkezik az elnök leváltásáról, 2. Határozottan kijelentette, hogy nem hátrál meg, több szavazatot akar szerezni a maradása mellett, mint amennyit a leváltására adnak le, hisz „gyávaság lenne" nem kiállni, hanem „zöld asztalnál" megnyerni a referendumot. Egy-két nap múlva már gyáva és alkotmányellenes módon bojkottra szólított fel. 3. Azt mondta, a lakosságnak legalább egy hétig „kötelessége nem nézni" egy bizonyos tévé adásait.

Mindezekre válaszul: 1. Merkel asszony véleményét a mai napig nem tudjuk. (Túl jól nem érezheti magát.) 2. Băsescuban újra meg újra csalódni már képtelenek vagyunk, de az mégis rettenetes, hogy senki sem fedezte fel, sem politikusok, sem a román vagy a magyar sajtó, a logikai csúsztatást. Így válik az ilyen irracionális gondolkodás mintává, a narancsosok érvelési módjává! Kérem tisztelettel, zöld asztalnál Băsescu nem nyerhetett volna, zöld asztalnál nem az nyer, aki nem áll ki, hanem az, aki ellen nem állnak ki! 3. Nyílt úszítás történt egy televízió ellen. Traian Băsescu meg akarta tiltani egy sajtótermék fogyasztását, ahogyan megakadályozta egy másik alapvető demokratikus jog, a szavazás gyakorlását. A világ nagy lapjai, a sajtóetika gigászai pedig szemérmesen félrenéztek. Hova jutottunk?!

Befejezés

E sorok írása közben természetesen nem ismertem az Alkotmánybíróság döntését. De azt hiszem, a fentiekből kiderül, mire számítok. És az is, amit – lelkiismeretes polgárként, aki IGEN-nel szavazott Traian Băsescu leváltására, továbbá publicistaként – a döntés után tennem kell.

Marosvásárhely, 2012. augusztus 2., 16 óra 40 perc