Mi motiválja őket? A törődés, „bátorság” az innovációra, elköteleződés a siker mellett és növekedés az osztozás alapján. Könnyezik az ember, ha a francia Servier gyógyszergyártó 2019/2020-as jelentését olvassa. Azét a vállalatét, amelyik cirka kétezer ember haláláért felelős.

Semmi új a nap alatt. A Servier a világ 31. legnagyobb gyógyszeripari cégcsoportja, Franciaországban a második legjelentősebbek, 150 országban vannak jelen. A csoport 4,7 milliárd eurós bevételt tudhatott a magáénak az említett periódusban.

A vád a Servierrel szemben: 2000 ember halálát okozta azzal, hogy egy gyógyszer halálos mellékhatásait titkolta el. A pert: elveszítették. A következmény rájuk nézve: 2,7 millió euró (az éves bevétel 0,05 százaléka) és a korábbi igazgató, Jean-Philippe Seta négy év börtönre ítélése – nem kell leülnie.

Nevessünk? Sírjunk? Nehéz eldönteni. Tiszta, hogy a rendszer arra van berendezkedve, hogy kiszolgálja a nagyvállalatok érdekeit.

A hosszú távú következményekről kell beszélni. Különösen egy világjárvány alatt problémás, hogy azzal kell szembesülnünk: egy nagy gyógyszeripari szereplő, ha elhallgatja a készítménye potenciálisan halálos következményeit, akkor sem szabnak ki rá valódi büntetést (a 0,05 százalékos anyagi veszteség, hogy emberközelbe hozzuk, a román minimálbér esetében 28 lej. Kétezer ember halála után), és még az is megússza felfüggesztettel, aki az elsőszámú felelős volt.

Ha le akarjuk egyszerűsíteni a képletet, akkor az így fest: a vállalatok egyetlen működési elve a profitszerzés, az államok egyetlen elképzelhető szerepe, hogy ezt támogassák, a miénk, hogy ehhez némán asszisztáljunk.

Amikor pedig felbukkannak a társadalomban a kétely hangjai, azokat gyorsan stigmatizálják és igyekeznek elhallgattatni. Ez pedig a tartalomtól független: az oltásellenes mozgalmaknál (amelyeket mélyen problémásnak tartok) többet árt az, hogy az EU vagy az államok nem transzparens üzleteket kötnek, hogy nem tudnak élni az állítólagos demokratikus legitimációjukkal. Éppen azért ártalmasabb ez, mert ez az olaj a tűzre: ha nincs bizalom, akkor azért nem a társadalom a felelős, hanem azok, akiknek hatalmukban állna megdolgozni a bizalomért.

Ez pedig nehéz feladat. Egyébként is az, de úgy különösen, ha még akarat sincs rá.

A jelenlegi államok nagyjából úgy képzelik el: minden mehet tovább úgy, ahogy van. Legfennebb majd a jobboldal előveszi a szokásos etnikai uszításait, a liberálisok elszórakoztatnak az identitáspolitikájukkal. Baloldal meg nincs (nem temették el, a hullájával járják be Európát).

Eközben pörög a járvány és esik szét a társadalom. Senki nem bízik senkiben, aki meg mégis, az általában a legrosszabb sarlatánokban (oltástagadókban, chiphívőkben, 5G-rettegőkben stb.). Az egyenlőtlenségek rohamosan nőnek, belenyomorodunk az intézkedésekbe, nincs, amibe kapaszkodni.

Semmink nincs. Mindent elvettek.

Engedték azok, akik azt kérték: bízzuk rájuk az ügyeinket. Most pedig továbbra is azt kérik: ők 0,05 százalékra és felfüggesztettre büntessenek, átláthatatlan módon szerezzenek be vakcinát, még többet juttassanak el a milliárdosokhoz és még kevesebbet hagyjanak meg nekünk – mi pedig rendületlenül tapsoljunk a produkcióhoz, köpjük le a kételkedőket (ne folytassunk velük párbeszédet – zárkózzunk el), rettegjünk bárkitől, aki bármit gondol még. Foglaljuk el magunkat azzal, hogy melyik Disney-filmnek felháborító a rajzfilmkaraktere, vagy számolgassuk a nem eléggé fehér bőrű szomszédokat. Ne panaszkodjunk: jön már a megmentés, Elon Musk készül a Marsra, a Microsoft megoldja az oktatás problémáit, és már a vízzel is lehet spekulálni, ami pontosan annyira jó ötlet, mint az árliberalizáció.

Nehéz már bármit is írni erről. Nincs közbeszéd, ha valaha volt is, nincs társadalom (elérte a thatcherizmus a célját), nincs szolidaritás, csak a szánalmas hazudozás arról, hogy megmentett minket a kapitalizmus. Marad a sunyi, aljas átverés, a cinizmus, a válasz hiánya és várakozás, hogy vajon van-e még jövőnk, vagy ennyi volt, kaszálták a sorozatunkat?

(Címlapon a Servier ügyében hozott ítélet utáni sajtótájékoztató Párizsban | Fotó: Agerpres/EPA)