Gyerekkorától vonzotta a snowboard a székelyudvarhelyi Bartalis Henriettát, aki ifjúsági szinten elért szép eredményei után idéntől olimpikonokkal mérheti össze tudását. Romániában a Csíkszeredai RideMore Center az egyetlen hely, ahol versenyszerűen lehet űzni a látványos, de sokak által veszélyesnek gondolt sportágat. A fiatal sportoló sok dolgot megélt már a hódeszkázással kapcsolatban, szép eredmények mellett súlyos sérülést is szenvedett, tanárai kezdetben nehezen szokták meg, hogy sokat hiányzik az iskolából. Elmondása szerint mindig igyekszik megélni az adott pillanatot és kihozni magából a legtöbbet, a sűrű versenyprogram mellett külön öröm számára, hogy az ünnepeket itthon, családjával töltheti.

Élete első felnőtt világkupa szereplése előtt sikerült elérnünk őt ausztriai edzőtáborukban, beszélgetésünk során szó esett a sportággal járó sérülésveszélyről, a román hódeszkázás fejlődéséről és saját céljairól is.

– Mikor kezdtétek a felkészülést a szezonra? Ha jól tudom, Franciaországban és Ausztriában sokat szoktatok edzeni.

– Elég korán sikerült idén elkezdeni, júniusban voltunk két hetet Franciaországban, mivel a gleccseren mindig van hó. Nyáron gördeszkaedzéseket is végeztünk Csíkszeredában, augusztusban két hetet Madridban készültünk, október végén pedig eljöttünk Ausztriába, hogy ismét havon legyünk.

– Mennyire sikerült érzésed szerint formába hozni magad az első versenyekre?

– Idén életemben először veszek részt a világkupán, izgatott vagyok, a tőlünk telhetőt megtettük. Az elsőszámú cél jelenleg, hogy az ilyen jellegű versenyeket szokjuk, megtapasztaljuk, a későbbiekben pedig megpróbálunk jó eredményeket elérni.

Az Európa Kupában a középmezőny elérése elég szép teljesítménynek számított, a világkupákon pedig olimpikonokkal kell versenyeznünk, tehát komoly szintre kell számítani.

–  A versenyeken a saját kategóriádban, a crossban indulsz; az év elején az ifjúsági olimpián versenyeztél slopestyle-ban is, ahol tizedik lettél. A továbbiakban csak hobbiszinten folytatnád ezt a kategóriát?

– Kezdettől fogva úgy vagyok vele, hogy csak a cross, semmi más, azon a versenyen viszont nem volt lehetőség abban a kategóriában indulni, ezért döntöttünk a szabadstílus mellett. Ez nekem továbbra is csak hobbiszint marad, mert eléggé távol áll tőlem.

– Beszéljünk kicsit a sportág veszélyeiről. Hogy lehet megszokni a sérülésveszély kockázatát? Ha jól tudom, te is kerültél már kórházba, nem maradt benned félelem a történtek után?

– Úgy állok hozzá, hogy az egész életben van kockázat. Mindennek megvan a miértje, amit nem feltétlenül kell mindig tudni. Igyekszem nem ezen gondolkozni, hanem megélni az adott pillanatot és kihozni magamból a legtöbbet.

Volt valóban egy olyan sérülésem, amikor elvitt a mentő. Amikor következő alkalommal visszatértem ugyanarra a helyre, éreztem egy kis gyomorideget, de ahogy lementem, tudtam, hogy nem szabad a pályától megijedni, minden fejben dől el.

– Ha a román hódeszkázás helyzetét nézzük, szerinted mennyit fejlődött az elmúlt években? Mennyit lépett előre a fiatalok képzése?

– Ahogy telnek az évek, kezd kibontakozni ez az egész, az egyedüli romániai snowboardos, aki korábban megállt a talpán, az az edzőm, Kinda Géza. Ő indította el ezt a vonalat az országban, a Csíkszeredai RideMore Center megalapítása is az ő nevéhez fűződik, ezzel rengeteget fejlődhettünk a nyáron.

Gördeszkapálya mellett trambulinok is vannak a helyszínen. Korábban a havas edzések után voltak kimaradások, de így benne maradtunk a ritmusban.

– A síelés mellett mennyire tudott népszerűvé válni a sportág az országban?

– A szüleim generációja úgy nőtt fel, hogy csak a sí volt. Kicsit talán félnek az emberek a snowboardtól, eléggé beleégett a felfogásukba, hogy először sízzenek, mert azt tudják és akkor a gyereknek is azt kell csinálni.  Nem volt rám erőltetve a sí, a hódeszkázás jobban vonzott, menőbbnek tartottam, síelőből rengeteg van és személy szerint nem láttam benne különlegességet. Jó látni, hogy a snowboard szép lassan egyre népszerűbb lesz az országban.

– Korábbi interjúidban utaltál rá, nehéz a versenyzéssel összeegyeztetni a tanulmányaidat.

– Jelenleg tizenkettedikes vagyok teológián. Az elmúlt három év elég húzós volt, főleg az eleje, amíg a tanárok megszokták, hogy ennyit hiányzok, amikor visszamegyek az iskolába, az a néhány nap a felmérők pótlásáról szól. Kicsit izgulok az érettségi miatt, de komolyan veszem, az edzőtáborban mindig egy órával korábban kelek a megszokottnál és reggel tanulok. A mostani terv szerint jövőre kihagyok egy évet, utána szeretnék elmenni egyetemre. Távoli célnak tűnik, de nem elérhetetlen az olimpiai kijutás, a következő év meghatározó lesz.

– Milyen eredmény lenne szükséges a kijutáshoz?

– Megvan szabva, hogy legalább hány nemzetközi pont kell hozzá, a pontos szám évről évre változik. Fontos kritérium továbbá, hogy valamelyik világkupán el kell érni egy top16-os helyezést, ha az megvan, nagy valószínűséggel kivitelezhető a kijutás.

– Említetted a gördeszkás edzések fontosságát, mennyire tudnak ezek hasonlítani a hódeszkás edzésekre?

–Elég sok a hasonlóság, hatékonyan lehet készülni gördeszkával is. Ami a leghatásosabb eszköz a Csíkszeredai RideMore Centerben, az a kerekes snowboard, benti használatra van tervezve és teljesen ugyanúgy működik, mint a megszokott hódeszka, vissza tudja adni ugyanazt az érzést.

– A világkupákon milyen eredményt látsz reálisan elérhetőnek a szezonban?

– Nekünk erre a szezonra az Európa Kupákon való jó szereplés a cél, valamint a top 10-be kerülés. Ezek a világkupák az elsők lesznek életünkben, tehát inkább megjelenés szintjén fontosak, nagy elvárások nincsenek, szép lassan fel akarjuk venni a ritmust az erősebb versenyzőkkel.

– Karácsony közeledtével aktuális a kérdés, hogyan készülsz az ünnepekre?

– Először úgy volt, hogy csak december 24-re, estére érünk haza az edzőtáborból, végül tizenhetedike lett belőle, ami egy fokkal barátságosabb. A két ünnep között nem lesznek versenyek és edzésekkel sem piszkálnak, tehát legalább az a két hét a családé lesz.