Másfél év alatt emberileg és technikában is rengeteget fejlődött a Ferencvárosnál a kézdivásárhelyi születésű Pászka Lóránd, aki tavaly az Európa-ligában is aktívan kivette részét a menetelésből. A 27 éves védőnek évente kétszer van lehetősége hazalátogatni, de családtagjaival minden nap beszél, és szívesen látja őket mérkőzésein. Az elmúlt időben a keret erőssége miatt kevesebb játéklehetőséget kapott, mint az előző szezonban, de folyamatosan küzd azért, hogy bizonyíthasson és kiharcolja helyét a csapatban.

Pászka Lóránd 1996-ban született Kézdivásárhelyen. Tizennégy éves koráig a városhoz közeli Kézdiszentkereszten élt, futballista karrierje miatt ekkor kiköltözött Magyarországra, ahol az utánpótlásban eltöltött éveket követően profi szinten is bizonyítani tudott. A Szeged felnőtt csapatánál töltött időszaka után Soroksáron is játszott, 2022 elején érkezett a Ferencvárosi Torna Clubhoz, ahol első szezonjában magyar bajnok és kupagyőztes lett.

– Már egy-két alkalommal beszéltél különböző platformokon a felnőtt karriered kezdetéről, de talán kevesebben ismerik Magyarországra költözésed történetét. Mesélnél róla?

– Tizennégy éves voltam, amikor kikerültem Gyulára, a Szegedhez tartozó Grosics Akadémiára. Az első választásom egyébként nem ez lett volna, hiszen voltam próbajátékon a Kolozsvári U-nál is. A családommal közösen akkor úgy döntöttünk, a kisebb távolság miatt oda megyek, viszont akkoriban az egyik tulajdonos kilépett a klubból, emiatt megszüntették a korosztályomat, így végül Magyarországra költöztem.

– Milyen út vezetett innentől kezdve a Ferencvárosig?

– Gyulán szép kilenc évet töltöttem. Ott kezdtem a nyolcadik osztályt, az első félév nehéz volt, de a szüleim mindenben támogattak. A Grosics Akadémiánál végig jártam a ranglétrát, így sikerült tizenhét évesen az akkor harmadosztályú felnőtt csapatba kerülni. Hat év után úgy éreztem, jót fog tenni a környezetváltás és az, ha kipróbálom magam más helyeken is.

– Most már közel másfél éve vagy a Fradinál, mi az, amiben játékosként és emberként a legtöbbet fejlődtél?

– Úgy gondolom, mindenben sikerült előre lépni. Az ország legnagyobb és legnépszerűbb csapatáról beszélünk, szakmailag és emberileg is nehéz helyt állni, de ugyanígy szeretném folytatni.

– A csapat kerete a nyáron tovább erősödött, így kevesebb játéklehetőséget kapsz mostanában, mint tavaly. Hogyan éled meg ezt és miben kéne még fejlődni, hogy többször pályára léphess?

– Azzal első perctől tisztában voltam, hogy nem lesz sétagalopp a kezdőben maradni. Az elmúlt időben valóban nem játszottam annyit, mint szerettem volna, de bízom benne, hogy ez változni fog.

Tavaly az Európa-liga csoport megnyeréséből és a menetelésből tevékenyen kivettem a részem, idén is nevezett a klub a Konferencialigára. Kiegyensúlyozottabb teljesítményre lesz szükség, amikor lehetőséget kapok, be kell bizonyítanom az aktuális edzőnek, hogy lehet rám számítani.

– Ha már az edzőt említetted, nemrég Dejan Sztankovics vette át a csapat irányítását. Bár csak rövid ideje dolgoztok vele együtt, gondolom, érzékelitek miben más a játékfelfogása az előző edzőhöz, Csercseszovhoz és az őt ideiglenesen pótló Máté Csabához képest.

– Mindhárom edző különböző karakter, Sztankovics nemzetközi szinten is elismert, szenzációs játékos volt. Edzőként ugyanúgy együtt él a játékkal. Az edzőknél voltak taktikai változtatások az elődjükhöz képest, de nem akkorák, hogy az egész csapatot meg kellett volna változtatni. Csapaton belül mindenkinek jót tesz, hogy erős a keret, nagy a konkurencia, így mindenki kihozza magából a legjobbat.

– Kitérve a szezon elejére, a feröeri KÍ Klaksvíktól elszenvedett vereséget és Bajnokok Ligája-kiesést követően gyorsan összeszedtétek magatokat, gólzáporos meccseket játszottatok és sok nagy különbségű győzelmet arattatok. Mi zajlott le akkor az öltözőn belül?

– Úgy gondolom, a csapat előtte is sok munkát tett bele a felkészülésbe. Máté Csaba ismerte a stábot és tudta, hogy találja meg a közös hangot a játékosokkal. Ez látszott az eredményeken is. Tíz meccsen majdnem negyven gólt rúgtunk és kilencet megnyertünk belőlük. Szép időszak volt, a továbbiakban az új edzővel is szeretnénk a győzelmek számát fent tartani.

– Beszéljünk kicsit a mindennapjaidról is. Ha jól tudom, te az edzőpályához közel, a Népliget melletti lakóparkban laksz, ahogyan több csapattársad is. Van lehetőségetek a foci mellett más közös tevékenységekre?

– Nem. Erőltetett menetben vagyunk az ősz folyamán, három naponta meccset játszunk, kis túlzással alig vagyunk itthon. Mérkőzés előtti nap mindig együtt alszunk a csapattársakkal a hotelban. Ha van kis szabadidőnk, örülünk, ha a családdal tudunk lenni.

– Van-e olyan hobbid, amire jut időd a hajtás mellett is?

– Az edzőtáborokban szoktunk asztaliteniszt játszani, azt nagyon szeretem, néha elmegyünk gokartozni is az adrenalin miatt.

– Gondolom téged is meg szokott látogatni a család, neked milyen gyakran van lehetőséged hazamenni?

– Évente kétszer szoktam, a nyári és a téli szünetben. Szüleim tavaly kijöttek az egyik Európa-ligában játszott meccsre, idén is tervezik, hogy egy hazai mérkőzésre eljönnek. Napi szinten tartjuk a kapcsolatot videóhíváson keresztül, nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk egymással.