EXKLUZÍV – Kielemeztük az országos sportstratégiát Novák Károly Eduárd sportminiszterrel
Bukarest, Pitești, Râmnicu Vâlcea és Nagyszeben után csütörtök délelőtt Kolozsváron is bemutatta Románia sportstratégiáját Novák Károly Eduárd. Az alkalmat megragadva arra kértük az RMDSZ-es sportminisztert, hogy elemezzük ki közösen a dokumentumot.
– Kezdjünk egy keményebb kérdéssel. Közel két évig készült a sportstratégia, sokan már nem is hitték, hogy – különösen azt követően, hogy a menesztése is felmerült – lesz ideje tető alá hozni. Elégedett a végeredménnyel?
– Nagyon elégedett vagyok. Rengeteg energiát belefektettünk, és sok ideget megevett ez a stratégia. Azt tudni kell, hogy a két hónapos kormányválság, meg a hónapokon keresztül tartó, személyemet érintő folyamatos támadások alatt nem volt értelme a stratégiával foglalkozni. A végén már azt is mondtam, hogy lehet, egyszerűen soha nem fogják engedni, hogy átmenjen a sportstratégia. Így hát nagyon örvendek, hogy Nicolae Ciucă miniszterelnök támogatásával bemutathattuk a dokumentumot. Külön köszönöm Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, hogy kiállt a projekt mellett, támogatta politikai szinten, és ugyanakkor a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek, hogy egy ilyen komoly dokumentumot sikerült megírni.
– 2022–2032, tízéves terv. Érzi-e a projekt mögött azt a szintű támogatást, ami garantálhatja a benne foglaltak megvalósítását azután is, hogy már nem lesz miniszter?
– Igen. Ezért is kezdtük úgy a munkát, hogy létrehoztunk egy tárcaközti bizottságot, hogy ne csak a sportminisztérium stratégiája legyen. A konzultációs folyamat végén születik majd egy kormányhatározat, ami – terveink szerint – felállít majd egy olyan, harminc emberből álló interminiszteriális munkacsoportot, amely a stratégia életbe léptetését követi figyelemmel. Ez pedig garanciát jelenthet a folytonosságra, bárki is legyen a jövőben a sportminiszter.
– Jelenleg öt tárca (sport, oktatási, védelmi, belügyi és szállításügyi) és az olimpiai bizottság alárendeltsége alatt működnek Romániában állami finanszírozású klubok. Hogyan fogadták – elsősorban a belügyi és a védelmi minisztériumban –, hogy el kell ereszteniük ezeket a klubjaikat?
– Meg kell érteniük, hogy nem fogják elveszíteni a klubokat. Az egyes tárcáknak is jobb lesz, mert óriási felelősség ekkora klubokat működtetni, és az ügyek rendezésébe nem tud a miniszter napi szinten belefolyni. Arról nem is beszélve, hogy a privát szféra is sokkal szívesebben támogatna egy egyedülálló, önálló klubot, mint egy minisztériumi klubot.
– A klubok részéről – Steaua, Dinamo, Rapid – mi volt a reakció?
– Ők kicsit még nem értik ennek az egésznek a lényegét, de ez egy tízéves terv. Bár szerintem sokkal hamarabb el fogjuk érni a céljainkat. Ennek a finanszírozási átcsoportosításnak az lenne a lényege, hogy a klubok között egyenlőség legyen. Most diszkrimináció van: a minisztériumi klubok állami fenntartásban részesülnek, szemben a magánklubokkal, amelyeket a sportminisztérium nem tud támogatni. Egy szintre, közös nevezőre kellene hozunk az egyesületeket, hogy azokat a sportolókat tudjuk támogatni, akik eredményeket érnek el, akik „termelnek”.
.jpg)
– Négy hónap alatt 445 személlyel, úgynevezett stakeholder-ekkel egyeztettek. Milyen javaslatokat kaptak, és ezek közül mit, mennyit tudtak belefoglalni a sportstratégiába?
– Voltak négyszemközti egyeztetések, és volt egy kérdőív, amit az érintett partnerek kitölthettek. Engem személy szerint meglepett, hogy az olimpiai sportokat tömörítő szövetségek közül csak négy küldött valamilyen ötletet.
– Erre van magyarázata?
– Erre az a magyarázat, hogy sokan nem akarják a reformot.
– Három fő csapásirányt határoz meg a dokumentum: tömegsport, iskolai sport és élsport. Van-e fontossági sorrend? Fontosabb-e a 10 olimpiai aranyérem százezer kisdiák testnevelésénél vagy 5 millió ember megmozgatásánál?
– Mindegyiknek megvan a sajátos fontossága, szerepe. Mindennek az alapja a tömegsport, és most ebbe beleértem a gyereksportot is, hogy egészséges legyen az ország lakossága. És az egészség kifejezést nem csupán orvosi értelemben használom, az egyén mentalitása, viselkedése is beletartozik. Ugyanakkor nagyon fontos a piramis csúcsán levő profi sport is, mert ők vannak szem előtt, ők hozzák a világbajnoki, Európa-bajnoki és olimpiai érmeket, ők a nemzet büszkesége.
– A dokumentum európai összehasonlításban mutatja be a romániai lakosság mozgáshiányos életmódját és az ezzel járó népegészségügyi gondokat. Olcsóbb lenne megmozgatni az embereket, mint a betegségeket kezelni. Van-e arra stratégia, hogy ezt megértessék az emberekkel?
– A legegyszerűbb módja ennek az infrastruktúra kiépítése. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha rendelkezésre állnak az eszközök, akkor az emberek el is kezdik őket használni. Mondok egy-két példát: ki kell építeni a kisvárosok, falvak közötti bicikliút-hálózatot. A települések parkjaiban fel kell szerelni testedzésre alkalmas sportszereket. Legyenek focipályák, kosárlabdapályák, mert ha a lehetőség adott, akkor az emberek használni is fogják őket.
– Kapcsolódó kérdés. Óriási eltérések figyelhetőek meg városi és vidéki környezetben élők sportolási lehetőségei, sőt város és város sportolási lehetőségei között is. Erre az egyenlőtlenségre milyen megoldást javasol a sportstratégia?
– Románia lakosságának 48 százaléka vidéken él. Ahhoz, hogy őket idővel behozzuk a profi sportba, ki kell építeni helyi szinten az alap infrastruktúrát, hogy a falusi sport legyen alapja a tömeg- és élsportnak.
– Térjünk át az iskolai sportra. Két iskolás korú gyerekem van: a 14 éves lányom számára immár egy nyűg a testnevelés óra, és a 9 éves fiamon is látom, hogy nem várja „kirobbanó lelkesedéssel” a testnevelés órát. A sportstratégia helyzetfelmérésében írják, hogy Románia a sor végén kullog, ami a felkínált tevékenység-lehetőségeket illeti (atlétika, labdás játékok és talajtorna). Lát összefüggést a gyerekeim kedvetlensége és testnevelés órák változatossága között?
.jpg)
– Mindenképpen, ezen változtatni kell. Most például elindítottuk a Hercules-programot, ami az egy hetes vakáció alatt lehetőséget biztosít a gyerekeknek arra, hogy megismerjék a településükön, régiójukban rendelkezésre álló sportolási lehetőségeket. Például itt Kolozsváron hatezer gyerek iratkozott be a huszonvalahány sporttevékenységre. A bridzstől az úszásig. Az edzők az elején nem akartak részt venni a programban, de aztán rájöttek, hogy a gyerekek fele ott marad hosszabb időre is, és most már szívesen fogadják az érdeklődőket.
Egy másik projektünk az oktatási minisztériummal közösen azt célozza meg, hogy a gyerekek órák után, vagy bizonyos szabad órákban – ahol lehetséges – csoportosan járjanak úszni.
– Jelenleg a szülőkön múlik, hol a gyerek megtanul-e úszni, vagy sem.
– Így van. Azt akartuk, hogy legyen egy kormányszinten egyeztetett program, ahol vannak uszodák, kapcsoljuk be az iskolákat. A 42 megyéből 28 megyében már beindult az úszóprogramunk.
– Van-e befogadókészség a testnevelő tanárok részéről, hogy változtassanak? Meg a testnevelő tanárokat kibocsátó egyetemek részéről, hogy nyissanak?
– Szerintem igen, ezzel nincsen probléma.
– A piramis csúcsa az élsport, ez jelenik meg a hírekben, az érmeket hozó bajnokok katalizátorai tudnak lenni a tömeg-, illetve iskolai sport fejlődésének. Az 1984-es Los Angeles-i olimpián 53, Tokióban 4 érmet nyertek a romániai sportolók. Mi szükséges a jelenlegi, valljuk be, alacsony színvonalról való elmozduláshoz?
– Az első és legfontosabb dolog, hogy a szövetségek kidolgozzák a saját hosszú távú stratégiájukat. Határozzák meg céljaikat a 2028-as, a 2032-es olimpiára, a világbajnokságokra, az Európa-bajnokságokra. Fektessék le, hogy ezeknek a céloknak az eléréséhez hány klubra, hány sportolóra, hány edzőre van szükség. Dolgozzák ki edzőképzési tervüket. Mennyit akarnak az utánpótlásra költeni, mennyit a felnőtt sportra. Amikor ezek elkészültek, akkor a sportminisztérium elkezdheti a célirányos finanszírozást, hogy a célok valóban meg is valósulhassanak. A sportstratégia célja, hogy kiszámíthatóan biztosítsa a finanszírozást a valóban érdemi munkát végzőknek.
– 224 ezer igazolt sportolója van az országnak, négyszer kevesebb, mint a feleakkora lakossággal rendelkező Magyarországnak. Ennek mi az oka, és hogyan lehet elérni a célba vett 2 milliós számot?
– Jelenleg a rendszerből hiányoznak a vidéki gyerekek, sőt egész régiók nagyon alul vannak reprezentálva. Ahhoz, hogy nőjenek a számok fel kell építenünk a vidéki infrastruktúrát. Magyarországon se volt ilyen jó mindig a helyzet, 2007-ben, amikor elindították sportstratégiájukat 6 százalékos volt tömegsportban részt vevők aránya, ami mostanra harminc százalékra nőtt.
Kapcsolódó
– Mely sportokban lehet a leglátványosabb eredményeket elérni?
– Torna. Cselgáncs. Asztalitenisz.
– Jelenleg esetlegesnek, véletlenszerűnek tűnik egy-egy kiemelkedő tehetség felbukkanása, eredmény elérése. A sportstratégia tud-e és hogyan tud segíteni a nem megfelelő családi támogatással rendelkező, de kiugróan tehetséges gyerekek felfedezésében, felépítésében?
– Vegyük David Popovici esetét. Ő egy istenáldotta tehetség, ilyen egy születik száz év alatt, az ő eredményei nem az úszószövetség érdeme. Mi azt szeretnénk, hogy Popovici mellett a világbajnokságon legyen egy csapat, akik nyernek ezüstöt, bronzot is. Ehhez pedig kell a tömegbázis, akik közül ki lehet nevelni az arra alkalmasakat.
– Az élsport tulajdonképpen egy karrier. Képes-e a sportstratégia olyan életutat nyújtani a fiataloknak, ami miatt hajlandóak a tanulást, a pénzszerzést feláldozni?
– Az első lépés, hogy minden klub legyen privát, legyen egy egyenlőség finanszírozás terén, ne rabolhassák le a nagy, állami, minisztériumi klubok már fiatalkorban a kevesebb lehetőséggel rendelkező klubokat. Nagyon fontos, hogy megszülessenek az olimpiai központok, ahol a 14–18 éves fiatalok biztonságos környezetben tudnak fejlődni. Legyen meg minden kategóriának a megfelelő pénzügyi támogatása, és utána, az aktív sportolói pályafutás végén tudjon visszakerülni a rendszerbe edzőként, sportvezetőként. Tudja átadni tapasztalatát a következő generációnak.
– A stratégia SWOT-elemzése (erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek – szerk. megj.) pesszimista, optimista és realista forgatókönyvvel is számol. Legyünk realisták?
– Igen.
– Tehát nem érzi sem azt a nagy lelkesedést, sem azt a nagy ellenszelet, hogy valamelyik másik kettő irányába kilengjen a mutató?
– A magam részéről én nagyon optimista vagyok. Még egy ilyen rendszerben is képes voltam megálmodni ezt a stratégiát. Ezért is nyomom előre. Az elmúlt két év alatt azt tapasztaltam, hogy a berozsdásodott csapágyakat elkezdtük lassan fellazítani, elkezdtek mozogni a dolgok. Abban reménykedem, hogy beindul a hógolyó effektus, egyre többen fognak bízni, csatlakozni a stratégiához. Idén szép eredmények születtek a sportban, látta a kormány és a politika is, hogy érdemes támogatni a sportot.
– A dokumentum a nemzeti össztermék 1 százalékát szeretné a sportra fordítani. Magyarországi mintára adókedvezményekkel, vagy központi kiutalásokkal?
– Szerintem most is akörül van az állami sporttámogatás, de szét van szórva, el van aprózva. Azt kell elérnünk, hogy ezzel a pénzzel mi, a sportminisztérium gazdálkodjon, mi adjuk érdemalapon.
– Ez azért nagy konfliktusokkal fog járni. Ott vannak a belügyi, védelmi kötődésű klubok. Ki fogják adni a kezükből a gyeplőt?
– Menet közben meglátjuk, hogy mekkora ellenállásba ütközünk. Első fázisban a sportminisztérium alárendeltségébe tartozó klubokat decentralizáljuk. Ne mi foglalkozzunk Bukarestből a négyszáz bázis adminisztrálásával. A mi feladatunk a stratégia kidolgozása, a megvalósítás figyelemmel követése, a szövetségek kontrollja.
– Kidolgoztak egy egész piramisrendszert: városi és falusi klubok, megyeszékhelyi klubok, regionális központok, országos központok, olimpiai központok. Erdélyben, Székelyföldön mire számíthatunk?
– A három téli központ közül az egyiket Csíkszeredában szeretnénk. Lesz még egy Brassóban és egy Nagybányán. Azt szeretnénk, ha az egyiket már jövőben elindíthatnánk, hogy példával szolgáljon a többinek. A regionális központok lényege, hogy a sportolónak minél kevesebbet kelljen utaznia az edzőtér, az iskola és a szálláshely között. Azt szeretnénk, hogy tizennégy éves koráig a gyerek ne mozduljon ki biztonságos, hazai környezetéből. Egészen más, ha a gyerek 100 kilométeres távolságban van, a szülők meglátogathatják, haza mehet, mint ha elviszik, és aztán 6 hónap múlva látja ismét az otthoniakat.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT
.jpg)
.jpg)
