Gokarttal kezdett fiatalkorában, később a motorozással is megismerkedett a szatmárnémeti Gyenes Emánuel ,,Mani”. 2004-ben még szerelőként készíthette fel az első romániai Dakar-versenyző motorját a megmérettetésre, néhány évvel később már ő maga állt ott a lisszaboni rajtnál. A legendás rali elsőre kemény kihívást jelentett neki, de az afrikai verseny után a dél-amerikai és szaúd-arábiai kiírásoknak is rendszeres résztvevőjévé vált. Az elmúlt közel húsz évben magaslati oxigénhiánnyal, meghűlésekkel és embert próbáló homokdűnékkel is meg kellett küzdenie a rali ideje alatt. Ennek ellenére stabilan szállítja a jó eredményeket, a jövő év első napjaiban pedig ismét vadonatúj motorral vághat neki a megpróbáltatásnak.

– Mikor kezdődött a motorok iránti rajongásod?

– Mindig is rajongtam a motorsportért. Néztem a tv-ben autós versenyeket, motorversenyeket és minden más sportot is. Először gokartoztam, azt 5-6 évig űztem, utána itt Szatmáron nyílt egy KTM képviselet, az első Romániában. Összebarátkoztam a tulajdonossal, így lett belőlem motoros. Ő később a főnököm is lett, náluk kezdtem dolgozni, miközben csináltam az egyetemet is. Előtte sokat bicikliztem, szóval megvolt már az érzékem is a motorozáshoz.

– Hogy nézett ki a 2000-es évek elején a helyzet versenyek szempontjából és neked mikor jött az ötlet, hogy próbára tedd a tudásod?

– Az előbb említett importőr hozta be az Enduro versenyt Romániába, 2000-ben volt a legelső  az országban, 2001-ben pedig az én első versenyem Brassó mellett. Akkor még az elején volt az egész, de már kezdtek megjelenni a szervezők. Eleinte kevesebben voltak a versenyeken, más országokból még nem jöttek. Először amatőr kategóriában indultam, amit sikerült megnyerni, ez pedig adott egy plusz motivációt, idővel támogatóim is lettek.  Mára ahhoz az időszakhoz képest nagyon felvirágzott a motorsport Romániában. Ha megnézem a szövetség naptárát, minden hétvégére találhatnék magamnak eseményt, amelyen indulhatnék.

– Akkoriban indult a Red Bull Romaniacs is, ami neked mára az egyik legfontosabb versenyeddé vált minden évben. Ha jól tudom, az eddigi összes kiíráson részt vettél. Hogyan emlékszel vissza az elejére?

– 2004-ben volt az első, amelyen én is jelen voltam, mert meghívott a szervező, Martin Freinademetz. Akkor még ott is kevesen voltunk, 35-en a két kategóriában. Most érkeztünk el a 22. kiírásig, ott már 600 versenyző indult. Kinőtte magát az évek során ez az esemény is.

– Időközben követted már a Dakart és benne volt a fejedben, hogy ott is versenyezni akarsz?

– Nem volt ez mindig benne a fejemben, de szerettem volna és követtem a Dakart már akkor is. Mivel szerelőként dolgoztam a KTM képviseletnél, 2004-ben már felkészíthettünk egy motort a Dakarra. Akkoriban a temesvári Romeo Dunca volt az első romániai versenyző, aki elindult a versenyen. 2006-ban a főnököm, Szilveszter Zsolt is részt vett, én pedig egy évvel később mentem először. Akkoriban már sokkal jobban figyeltem a versenyt, el is fogadtam az ajánlatot a részvételre.

2007-ben volt a mai napig utolsó afrikai Dakar, ami Lisszabonból indult, szerencsére sikerült is végigmenni rajta. A következő évben ugyanúgy ott voltam a rajtnál, csak sajnos lefújták a versenyt. Később már Dél-Amerikába költözött a Dakar, én pedig ott is elindultam.

– Voltak olyan tényezők az elején, amelyekkel nem számoltál vagy nem tudtál rájuk készülni?

– Amikor az elsőre elmentem, semmi tapasztalatom nem volt navigációban és sivatagi motorozásban. A rali előtt három hónappal elmentem Tunéziába, egy tíznapos motorozásra, hogy kicsit jobban felkészüljek. Nagyon izgultam a verseny előtt. Egy hatalmas, 660 köbcentis motorral indultam el, ami a mostaninál 30 kilóval nehezebb. A célom csak az volt, hogy befejezzem a Dakart, nem igazán érdekelt az eredmény. Miután végig csináltam, már sokkal könnyebb volt támogatókat szerezni és folytatni a versenyzést.

– Több kontinensen és különböző éghajlatú országban versenyeztél már az évek során, mennyire volt nehéz a körülményekhez alkalmazkodni?

– A szervező az évek során ugyanaz maradt, ezért a szervezés is hasonló volt. Tényleg mások voltak a körülmények, Dél-Amerikában sokkal jobb tisztálkodási lehetőségek voltak, mint Afrikában, az internethez és a közösségi médiához is könnyebben hozzáfértünk a verseny alatt. A dél-amerikai korszak 2009-től 2019-ig tartott, 2020-tól pedig Szaúd-Arábiában rendezik a Dakart. A szaúdi állam mindig is segítette a szervezőt, itt már minden szempontból még jobbak számunkra a körülmények.

Pálya szempontjából nekem a legnehezebb talán az afrikai verseny volt, Dél-Amerikában pedig nagyok voltak a szintkülönbségek. Mivel az Andokon is át kellett menni, 5000 méter környékén is volt mért szakasz, ahol már kevés az oxigén, a motornak és a versenyzőnek is megterhelő. Szaúd-Arábiában a sok homokdűne tud gondot okozni, de a pályák azért összeségében könnyebbek.

– Nemrég volt egy olyan Dakarod is, amelyen megbetegedtél és néhány napig úgy kellett versenyezned. Ez új kihívás volt számodra vagy előfordult már korábban is?

– Sajnos Bolíviában is előfordult, hogy belázasodtam, éppen a pihenőnap előtt. Akkor kimentem egy szállodába, kicsit helyre akartam jönni. Amikor lázas az ember, sok erő nincs benne, így nagyon nehéz volt számomra az a Dakar. Muszáj volt viszont tovább menni, egy-két nap után erőre kaptam. Szaúd-Arábiában is volt hasonló eset, ott sátorban alszom. Bár nap közben meleg van, a levegő éjszaka lehűl három-négy fokra, így bent is hideg van, ez pedig néha megvisel.

–Említetted, ha nagyon akarnál, minden hétvégén versenyezhetnél. Hogy rakod össze a felkészülést, mi alapján döntöd el, hogy milyen eseményeken veszel részt egy szezonban?

–Év elején mindig megnézem, hogy mi a terv, milyen büdzséből indulhatok ki. A Dakar a legfontosabb, utána a Red Bull Romaniacs, ezekre mindig el van különítve a pénz, motorra, felkészülésre és alkatrészekre. Utána megnézem, milyen bajnokságot akarok megcsinálni. A magyar és a román közül szoktam választani, az elmúlt öt évben többet motoroztam Magyarországon. Sikerült ott is az enduro bajnokságban három bajnoki címet összegyűjteni. Járok ezeken kívül más versenyekre is, több helyszínre.

– Ami a következő Dakart illeti, vadonatúj motorral fogsz nekivágni. Mára már rengeteg tapasztalatod van, milyen elvárásokkal indulsz a versenyre?

– Az tényleg fontos dolog, hogy vadonatúj motorral indulhatok. Az eddigi tizenöt Dakaromon eddig összesen hét új motorom volt. Mivel a tavalyi és a tavaly előtti motorom bekerült a Țiriac Collection kiállítótermébe, idénre is újat kaptam. A terv idén is az, hogy az egyik legnehezbbnek számító Original by Motul nevű kategóriában dobogós helyen zárjak. Összetettben a 20. hely szintén nagyon nagy eredmény volt. Szeretnék most is a legjobb húsz között végezni, de ezt nem tudom megígérni. Nagyon sok dolognak össze kell állnia, hogy ez sikerüljön. Tavaly nagyon jó tempóm volt, de szerencsésnek is kell lenni a nagy eredményhez.

– Mennyit változott a pálya a tavalyihoz képest?

–Nagyjából ugyanaz. Mivel ez már a hatodik szaúdi Dakar, már nagyjából ismerem a környéket és a szakaszokat, de a tavalyihoz képest persze változik a pálya. Szerencsére nem megyünk az Emirátusokhoz közeli részre, ami teli van homokdűnével. Tavaly három napot töltöttünk el ott. Bár szeretek homokdűnéken motorozni, sok időt veszítek rajtuk a többiekhez képest. Idén több kő lesz, ami kicsit nekem kedvez. Bár az elesés kockázata is nő a köves részek miatt, én jobban tudok örülni ennek a pályának.

– Mikorra tervezed a kiutazást, a karácsonyt még itthon töltöd?

– Igen, karácsonykor még itthon leszek. Harmincadikán van a repülőm, akkor utazok ki Szaúd-Arábiába, másnap kiveszem a motort a kikötőből. Január első két napján tesztelek egyet, harmadikán pedig már kezdődik a prológ, az első etap, akkor már versenyben leszek.

– A közösségi médiára Dakar közben is szoktál tartalmakat feltölteni, idén sem lesz ez másképp?

– Ez nem maradhat ki. Minden nap végén, miután beértem a célba, írok egy rövid összefoglalót magyarul és románul is, amelyet feltöltök az oldalaimra. A követőimnek muszáj látniuk, hogyan haladok a versenyzéssel. Két fotóscsapatnak is fizetek a helyszínen, hogy rendszeresen készítsenek rólam képeket, ezeket is minden nap végén feltöljük majd.