Nagybátyja vitte el élete első fociedzésére a Sepsi ISK fiatal tehetségét, Batzula Hunort, akinek a sportág hamar gyerekkora meghatározó részévé vált. Bár akkoriban még hátvédként kezdett el játszani, később egyértelművé vált, hogy támadó középpályásként tudja igazán kamatoztatni tudását. Emlékezetes pillanat volt számára, amikor még az U16-os korosztályban a FCSB legyőzésével tudtak bronzérmet szerezni a bajnokságban. Most, hogy sikerül egyre magasabb szintre eljutnia, érzi, a lehetőségek és kihívások száma is megnőtt az életében, de igyekszik tudatosan szervezni mindennapjait, a sport mellett pedig más területeken is helyt állna.

– Gyerekkorodban hogyan ismerkedtél meg a futballal?

– Már egészen kisgyerekként közel kerültem a labdajátékokhoz, amelyek közül hamar a futball vált a legmeghatározóbbá számomra. Ebben nagy szerepet játszott a nagybátyám, aki sokat foglalkozott velem, és bevezetett a sport alapjaiba. Öt-hat éves lehettem, amikor először edzésre vitt, ez az élmény pedig hosszú távon meghatározta az utamat. Azóta a futball nem csupán egy tevékenység, hanem az életem egyik központi eleme.

– Mikor kezdted úgy érezni, hogy hosszú ideig ezt szeretnéd csinálni?

– Ahogy telt az idő, egyre több edzésen, mérkőzésen vettem részt, fokozatosan világossá vált számomra, hogy a futball több mint egyszerű hobbi. Már gyerekként megfogalmazódott bennem, hogy komolyabban is foglalkozzak vele, és a lehető legmagasabb szintre jussak. Ez a döntés azóta is meghatározza a mindennapjaimat, és folyamatos fejlődésre ösztönöz.

– Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a támadó középpályás poszt számodra a megfelelő vagy ez idővel alakult ki?

– A pályafutásom kezdetén még hátvédként szerepeltem, azonban az évek során fokozatosan előrébb kerültem a pályán. A fejlődésem során vált egyértelművé, hogy a támadó középpályás pozíció áll hozzám a legközelebb, hiszen ebben a szerepkörben tudom leginkább kamatoztatni az erősségeimet, és a legtöbbet hozzátenni a csapat játékához.

– Mesélj az utánpótlásban töltött éveidről! Melyek voltak a legfontosabb emlékeid?

– Az évek során számos emlékezetes mérkőzés és kihívás formált játékossá. Egyre erősebb ellenfelekkel találkoztunk, ami jelentősen hozzájárult a fejlődésemhez. Kiemelkedő élményként tekintek vissza az U16-os szezonra, amikor az FCSB legyőzésével bronzérmet szereztünk az Elit Ligában. Ez az időszak nemcsak eredményekben, hanem tapasztalatban is sokat adott.

– Hosszú távon milyen célokat szeretnél elérni?

– Elsődleges célom, hogy jelenlegi csapatomat minél nagyobb mértékben segítsem, és folyamatos fejlődéssel egyre több tapasztalatot szerezzek. Hosszabb távon szeretném magam magasabb szinten is kipróbálni, akár egy erősebb bajnokságban. Tisztában vagyok azzal, hogy ehhez kitartó munkára és következetes fejlődésre van szükség, ezen dolgozom nap, mint nap.

– Tartalmas szezon ez eddig számodra, a Sepsi OSK mellett az ifi válogatottban is szerepet kaptál, mit éreztél a bemutatkozás előtt?

– A válogatottba való meghívás örömet jelentett számomra, egyben új kihívást is. Természetesen volt bennem izgalom, ugyanakkor igyekeztem ezt pozitív energiává formálni. A célom az volt, hogy bizonyítsak, és élni tudjak a kapott lehetőséggel. Örülök, hogy sikerült pályára lépnem és hozzájárulnom a csapat munkájához.

–  Hogy néznek ki a mindennapjaid, mennyire egyszerű összeegyeztetni a focit az élet többi részével?

– A mindennapjaim meglehetősen sűrűek, hiszen a labdarúgás mellett a tanulmányaimra is komoly figyelmet kell fordítanom. Nem mindig egyszerű megtalálni az egyensúlyt a sport és az iskola között, de tudatos szervezéssel igyekszem mindkét területen helytállni. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak a pályán, hanem az élet más területein is hozzájárul a fejlődésemhez.