A Kolozsvári U-BT 97-74-re legyőzte a Dinamo Tbiliszi csapatát a FIBA Europe Cup E-csoportjának ötödik fordulójában és ezzel bebiztosította továbbjutását a kvartettből. Olvassák Gál András III. éves újságíró hallgató személyes hangvételű tudósítását. 

Többször jártam a futurisztikus külsővel rendelkező sportcsarnokban. Láttam a tágas előteret, annak minden minimalista részletét. Volt lehetőségem több, mint egy órát vacakolni a ruhatárban, miután hosszas keresés után sem találták a kabátom a vállfasorok között. Megnéztem sötétben a tiszta, visszhangzó, menő földalatti parkolót. Pótolhatatlan élmény volt! Viszont olyasfajta eseményen, amire tulajdonképpen tervezve volt ez a grandiózus építmény, nem voltam. Azt tudom, hogy szuper akusztikája van a sportteremnek, valóban csontig hatol a techno-basszus azon fátylas hajnalokon. Számos underground buli után ugyanitt, ebben a tágas belső térben, második sorból vihoghattam végig a Kolozsvári U-BT tbilisziekkel vívott meccsét.

Az első kosárlabda meccsem ebben a városban! Méghozzá előkelő, előre lefoglalt sajtópáholyi székből nézve. Pazarok a körülmények, tiszta, modern, világos szerkezet, hatalmas kijelzők, csillogó sportpálya. Megtiszteltetés ilyen csarnokban izgulni a hazaiakért. Ahogy beléptem a lelátóra, azonnal az NBA reflektorfényei jutottak eszembe. Az ország legnagyobb kosárlabda arénájában legyenek is amerikai stílusra hajazó berendezések, szóljanak a rádióslágerek, sziszegjenek a pom-pomok. A székeinkhez érve sztárnak éreztem magam. Mindenik ülőhelyen papírlap, ezzel a szöveggel rajta: rezervat studenți jurnalism. Hoppá!

Gyorsan előkaptam írószert, jegyzettömböt és kezdődött a szemlegeltetés. Magas, csontos, szálkás, borostás játékosok, közöttük két-három feketével – hogy érezd: nem akármilyen kispályás sportág a kosár. Ápolt arcok, fejlett izomzat, lassú, nyújtott lépések, a kötelező menőzés a gyülemlő közönség előtt. Szenzációs! Negyedóra melegítés, dobálgatás és a játékvezető dobta is fel a lasztit. A kolozsváriak rendületlen önbizalommal nyúltak labdához, ami azonnal kedvezett számukra. Nem voltak frusztráltak, idegesek, könnyedén passzolgattak, határozottan vezették a játékot. Fokozatosan élénkült a tempó, mindkét együttes végrehajtott sikeres támadásokat, kísérleteztek a hárompontos vonalán kívülről is. Látványos, szoros összecsapásnak indult.

A tribün sarkát megtöltötték a fehér-fekete drukkerek, lengették a hatalmas csapatcímeres zászlót, zengték a bátorító sorokat. Méltó hangaláfestése egy nemzetközi találkozóhoz. Személyes kedvencem, amikor elhalkul kicsit a nézőtér és még tisztábban lehet hallani a folytonos cipőtalp csikorgást. Tökéletesen rendezetlen melódia a fülnek!

A házigazdák összhangban, taktikát követve szerepeltek, pár kosárral ugyan, de elléptek az ellenféltől. Gyorsan igyekeztem memorizálni a játékosok neveit és küllemüket, hogy szívből szurkolhassak a favoritnak. A szenegáli Barrót szemeltem ki magamnak. Sima, fekete, feszes bőr, feszülő vádlik, széles vállak, egyenes hát. Mély hang, magas termethez illő szaladás és isten tudja hogy, de amikor pályán volt, mintha a csapat többi tagja is jobban teljesített volna. Szóval helye van a kezdő ötben. Kiváltság ugyan, ha egy csapat meg tud engedni magának több külföldi játékost. De a Kolozsvári U-BT-t látva meglepődve konstatáltam, hogy mégsem a távoli országokból érkezett, drága kosarasok birtoklása az elsődleges cél. Annál inkább az, hogy minél többet játszhassanak az itthoni tehetségek.

Ezt a szellemiséget mi sem mutatja jobban, mint a meccs végi statisztika: Kuti Nándi tartózkodott a legtöbbet a pályán, akit egy hibátlan alley-oopot követően ujjongva tapsolt a közönség. Török Rolli a negyedik pozícióban áll ebben az összehasonlításban. Sokat szaladt, nagyban hozzájárult a csapatmunkához, Barro után ő gyűjtötte be a legtöbb lepattanót, szám szerint hatot. Nem ők szállították ugyan a legtöbb pontot, de laikus szemmel ők bizonyultak Mihai Silvășan legmegbízhatóbb sportolóinak.

Ritkán láttam ennyire erős ösztönzést csapaton belül. Szinte minden pillanatban pacsiztak, minden támadást, próbálkozást egymást bátorító gesztusok követték. Büntetőknél popsi-pacsi – amit szóvá tettek a mellettem ülő kolléganők is – és számtalan vállra tett kéz. Mind-mind a szoros kapcsolatok, működőképes összhang, higgadt profizmus jelzői.

Dinamikus, látványos meccsre volt szerencsém beülni. Egy pillanatra sem volt időm elbambulni, páratlan élménnyel gazdagodtam. Nem utolsó sorban a táncos lányok fáradhatatlan produkcióiért is taps jár, színvonalassá, eredetivé tették a sporteseményt. Az pedig eredmény magáért beszél, 97-74-re verték a Tbiliszi Dinamót a kolozsváriak.