Interliga: tizenkét éves a magyar–román kölyökbajnokság

Tizenkettedik alkalommal zajlik Interliga néven a magyar és román határ menti megyék közös labdarúgó-bajnoksága, amelyben a 7–10 éves gyerekekből álló csapatok vesznek részt.

Az európai uniós támogatással életre hívott, de azóta önszerveződővé vált sorozat egy űrt töltött be, hiszen a legkisebb korosztályoknak a két ország egyikében sem szerveztek rendszeres bajnokságot. A szervezők és az edzők állítják: az interligás tapasztalat hasznára válik a fiataloknak, hiszen mire abba a korba lépnek, amikor megkezdik a nagypályás bajnokságokat, több éves gyakorlattal, nemzetközi meccsekkel a lábukban állhatnak ki az ellenfelekkel szemben.

Focidömping egy helyen

Október derekán Arad látta vendégül a csapatok egy részét. A ségai negyed szabványméretű műfüves játékterén négy kispályát alakítottak ki, ezeken zajlottak párhuzamosan a négy korosztály meccsei. Minden korcsoportban 16 csapat szerepel, és mindenki játszik mindenkivel. Hétvégenként három-három fordulót bonyolítanak le.

Először a makói Maros-menti UFC kilencéves játékosaival elegyedtem szóba, akik épp a következő meccsükre vártak. Az ikerpár, Baranyi Balázs és Bence nem volt különösebben letörve, annak ellenére, hogy két vereséget szenvedett el csapatuk. Balázs elégedettsége érthető volt: „Két gólt lőttem, egy-egy meccsen” – büszkélkedett. „Rutinos” labdarúgókkal álltam szemben, erről a szintén makói Farkas Viktor Áron győzött meg: „Öt éve focizok” – mondta, majd az edzőjük, Béres Róbert vette át a szót: „Erős ellenfelekkel találkozunk, mert otthon, a Bozsik-programban, a környék falvaiból válogatott gyerekek nem tudnak ilyen nagy ellenállásra kényszeríteni bennünket. Tehát itt föl kell kötnünk a nadrágunkat. Úgyhogy nagyon hasznos ez a bajnokság” – értékelt.

Minden meccs rangadó

Férfias belemenések, kemény szerelések, köténycselek, bomba-, és – olykor bizony – potyagólok jelentik a sava-borsát az Interligának. Olyan a hangulat, mint egy igazi derbin, a szurkolók derékhadát, a B-középet a szülők alkotják. „Jó ötletnek tartom ezt a kezdeményezést, meg a gyerekek is nagy dolognak érzik, úgyhogy odateszik magukat minden meccsen” – bólogatott a békéscsabai UFC Előre nyolcéves játékosának, Rusz Balázsnak az apukája. A szegedi SZEOL 7-es számú játékosának, Janikának a szülei is az oldalvonalról drukkoltak. „Nagyon jó, hogy hétvégenként többet mozognak a gyerekek, és színvonalas is – kezdte az édesanya, Bán Gabriella. – A fiam négy éve focizik, ő ebből akar megélni. Az apukája NB II-es kapus volt, úgyhogy van példa előtte. Mi sokat kaptunk a focitól, ez az életünk része.”

Az unióban modellértékű projekt

Az Interligát a rendszeres játék igénye hívta életre, hiszen a 7, 8, 9 és 10 éves korosztályoknak sem Romániában, sem Magyarrszágon nem volt rendszeres meccslehetőségük. Általában a szünidőkben szervezett nyári és téli tornákon mutathatták meg élesben a gyerekek, mit is tanulnak az edzéseken – mondta a romániai társszervező, az Atletico Arad utánpótlásközpont alapítója, Mészár Sándor.

„Annak idején sok nemzetközi tornát szerveztünk mi is, és a békéscsabai Szokolay-focisuli is, amelynek a neve ma már Utánpótlás-nevelő FC Előre – kezdte a történetet. – A legtöbb döntőt egymás ellen vívtuk, és így jött az ötlet, hogy szervezzünk ennek a korosztálynak egy közös bajnokságot, hogy rendszeres játéklehetőséget kapjanak a gyerekek”.

Az első évben az Európai Unió támogatását élvezte a kezdeményezés, Békéscsaba és Arad, a két klub határon átnyúló tükörprojektje révén. A sikert legjobban az jelzi, hogy azóta önműködővé vált az Interliga – folytatta Mészár Sándor: „Százezer euró volt az első évadban az uniós támogatás, és határ menti megyék csapatai vehettek részt: Arad és Temes, illetve Békés és Csongrád megye, utólag pedig bekapcsolódott Hajdú-Bihar megye is. Annyira sikeres volt, hogy a következő idényben mindegyik klub vállalta saját költségén is a szereplést. A harmadik évben megint sikeresen pályáztunk az uniónál, de azt követően önszerveződővé vált, és azóta is minden résztvevő egyesület fizeti a saját részét. Úgyhogy ez a projekt igazán elérte a célját, és az unió modellként tekint rá, hogy tizenkét év után is működik.”

A sikert az jelzi a leginkább, hogy minden évben vannak új jelentkezők, úgyhogy várólistát kellett kialakítani. Mészár Sándor leszögezte, hogy megvannak a feltételei a szereplésnek: a jelentkező kluboknak mind a négy korosztályban rendelkezniük kell csapattal, vállalniuk kell a részvételt minden fordulóban, és megfelelő infrastruktúrát is kell biztosítaniuk. „Nem veszünk be olyan egyesületet, amelyiknek nincs megfelelő pályája, elég kapuja, hiszen itt egy-egy alkalommal több tucat gyerek és a szüleik jelennek meg, tehát biztosítani kell a megfelelő körülményeket” – vázolta.

A román szövetség ellenszele

Kezdetben épp onnan gördítettek akadályt a projekt elé, ahonnan nem várták volna. A romániai sportági szövetség eleinte nem ismerte el a bajnokságot. Ehhez képest utóbb lemásolta a rendszert – emlékezett vissza Mészár Sándor: „A Román Labdarúgó-szövetség az első évben bojkottálta az Interligát azzal, hogy megtiltotta a megyei futballszövetségeknek, hogy bírókat küldjenek, de megoldottuk házon belül. Az volt a kifogásuk a vezetőknek, hogy nem szervezhet valaki bajnokságot két ország között a szövetség tudta nélkül. Később aztán lekoppintották, még a nevét sem változtatták meg: ugyanezeknek a korosztályoknak indítottak Interliga néven egy sorozatot, csak az négy-négy hazai megyét tömörít. Még a pályafelosztás is ugyanaz! Mi úgy nevezzük, hogy a román Interliga. Az Atletico csapatai ebben és a nemzetköziben is szerepelnek.”

A szakma az indulás után egy évvel figyelt fel a magyar–román Interligára, amikor Konstancán megrendezték a „Kárpátok Maradonája”, Gheorghe Hagi nevével fémjelezett kölyökbajnokságot. „Az összes bukaresti csapat és a Hagi-akadémia is részt vett, de a döntőt az Atletico Arad és a Temesvári Sportiskola játszotta. Tehát ekkor már meglátszott, hogy mit jelent a gyerekeknek a rendszeres játéklehetőség, a több tucat nemzetközi mérkőzés” – idézte fel Mészár Sándor.

Nagybetűs futball

Dr. Buchholz Gábor, a SZEOL U9-es csapatának edzője azt tartotta a legfontosabbank, hogy minél többet játszhatnak a gyerekek, és minél több gyerek jusson játéklehetőséghez. „Odahaza, a Bozsik-programban a tömegesítés a lényeg, amikor vegyes csapatok játszanak, de egyfajta fesztiváljellege van, a focin kívül más versenyszámok is helyet kapnak. Ez pedig a nagybetűs futball, jó csapatok ellen. A gyerek felszabadultabban tud játszani, mint mondjuk egy szűkkörű tornán, mert ha ott az első meccset elveszíti, akkor valószínűleg elúszik a kupagyőzelem. Ez itt más: elmegy egy meccs, de jön a következő, lehet, azt megnyered, és így tovább. Ez a lényeg, no meg a határon átívelő kapcsolatok ápolása, mert lehet, hogy közülük egyesek majd román klubokban fognak focizni, vagy fordítva” – értékelte a sorozatot.

Rabóczki Ákos, a csabai U9-es és U11-es csapat edzője „a dolgozatnak” nevezte a bajnokságot. „Mindig azt mondom a gyerekeknek, hogy hét közben tanulunk, és hétvégén megmutatjuk, mennyire készültünk fel. Sosem kérek tőlük olyasmit, amit hét közben ne gyakoroltunk volna – jelentette ki. – Nagyon lelkesek a fiúk, és határozott céljuk, hogy futballisták legyenek. Ehhez nem elég tíz-tizenkét évesen elkezdeni, hanem már egészen pici korban meg kell mutatni az alapokat, erre pedig kiváló ez az Interliga. Úgy tapasztaltam, hogy a mi labdarúgásunkból az utóbbi években kiveszett a szenvedély, a jó értelemben vett agresszivitás, a határozott, férfias játék. S mikor átjövünk Romániába, azt látjuk, hogy itt még megvan ez a keménység, rámenősség, úgyhogy a gyerekeink ezen a téren is tanulhatnak.”

A részvétel a fontos – de azért az eredmény is számít…

Igazodva a nemzetközi irányvonalhoz, ezekben a korosztályos bajnokságokban egy ideje nem hirdetnek győztest. Mészár Sándor aradi társszervező szerint ugyanakor a gyereknek a szakmai fejlődésen túl a személyiségfejlődésükre is jó hatással van. „Az európai szövetség, az UEFA elvárása, hogy ne legyen rangsorolás ezekben a korosztályokban, nehogy megkülönböztetés érjen valakit, vagy frusztrációjuk legyen a gyerekeknek, hogy ha nem a legjobb helyen végeznek – magyarázta. – Persze, mi vezetjük az eredménylistát, de nincs táblázat, hanem a szezon végén mindenki kap egy részvételi oklevelet. Emellett a gyerekek megtanulják azt, hogy hétvégén meccs van, fel kell készülni, utazunk, útlevélre kell vigyázni, tehát felelősségtudatra neveli őket.”

Az Interliga következő három fordulóját az október 27–28-i hétvégén rendezik meg, a sorozat pedig jövő tavasszal ér véget.

 

Kimaradt?