Július 31-én 18 órától nyitják meg Szentes Zágon GDAŃSK 50 című kiállítását a csíkszeredai Új Kriterion Galériában.

Szentes Zágon fotóiból nyílik kiállítás a csíkszeredai Új Kriterion Galériában. A megnyitón, július 31-én 18 órától Mărcuțiu-Rácz Dóra vezeti be a képek világába az érdeklődőket. A válogatásnak ugyanis története van.

„Mit sem sejtő kalandorok büszkeségével érünk vissza kisbácsi lakásunkba. Elpakoljuk az út során nagy műgonddal óvott ételcsomagot (fagyasztott töltött káposzta, házitojás), a palántákat az erkélyen hagyjuk a mihamarabbi átültetés naiv reményében. Figyelmünket másfajta szuvenír köti le. Lakásunk leltára egy nejlonzacskónyi családi relikviával és egy egészen jó állapotú könyvpréssel gazdagodik, amely a műteremnek kikiáltott nappali-sarkot ékesíti majd a Krokus Color 4 márkájú nagyító mellett. A délceg lengyel műszer valamikor a járványidőszak kezdetén került hozzánk egy zsögödi nagytakarítás után, én viszont csak sokkal később jöttem rá, hogy a szürke, lovagsisakhoz hasonló kupolára nyomtatott piros-fehér SL betűpáros nem Szentes Lajos monogramját jelöli – ahogy azt Zágon egyszer szórakozottan megjegyezte és legnagyobb meglepetésére még el is hittem neki. Nem ez az első és nem is az utolsó legenda, amelyet az édesapjáról hallok. Talán sosem fogom megismerni mindet” – emlékezik vissza Mărcuțiu-Rácz Dóra.

Az kincsek felfedezése órákig elhúzódik. Ki-ki a maga számára izgalmasat vizsgálja alaposabban. „Nem érek a verscsomag végére, mire a filmkockák digitális mása felsorakozik Zágon képernyőjén: harminchat kockás kazettányi fotóanyag az észak-lengyelországi Gdańsk utcáiról. Zágontól hallok először a városról, kissé szégyellem is magam, de megfogadom, hogy pótolom a lemaradást. Anekdotákról, emlékekről faggatom Zágont, amit ő türelmesen tűr, válaszol, ha tud, és nem hárít, ha nem. Jövőre lesz kereken ötven éve, hogy az édesapja Gdańskban járt, mondja. Nem tudom, hogy rögtön akkor fogan meg benne a fotóreprodukció gondolata, vagy már évek óta hordozza magában, esetleg csak később, amikor az első gdański fotó – amit azóta egymás között csak Szikrának nevezünk – felkerül az internetre májusban. Ekkor még keveset tudunk a titokzatos gdański útról, a baráti társaság azóta szétszéledt, a család egyedül Szilágyi Varga Zoltánnal tartotta a kapcsolatot. Zágon édesanyja 1974-ben nem kapott útlevelet, így ő személyesen nem vehetett részt a többállomásos Krakkót, Gdyniát, Gdańskot és Sopotot érintő kiránduláson. Hogy ez azért történt, mert túl fiatalnak vélték és attól féltek, egyetemistaként nem térne haza, azt ma nem tudjuk biztosan, de lehet, akkor sem tudták. Csupán az egyetemtől kölcsönkapott Exa fényképezőgép látott világot, azzal készült ugyanis Szentes Lajos gdański fotósorozata, 35 milliméteres fekete-fehér Fortepan filmre, a korban alapfelszereltségnek számító ötven milliméteres fókusztávolságú objektívvel.

Így indult tehát minden. Így állt össze végül a tárlat, és így érkezik most el Csíkszeredába is. Minden kép egy történetet mesél – mondják, ám Szentes Zágon képei úgy a múlt, mind a jelen történeteit magukba hordozzák.