Nagypénteken, a kereszténység egyik legfontosabb napján Jézus kereszthalálára emlékeznek a hívők. A harangok is elnémultak, közkeletű elnevezéssel Rómába mentek. Ilyenkor nincs szentmise, csak igeliturgiát mutatnak be a minden díszétől megfosztott oltár előtt.

Jézus az utolsó vacsorán a végsőkig elmenő szeretet példáját hagyta ránk – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az esztergomi bazilikában nagycsütörtök este. Kiemelte: a nagycsütörtök esti misén „szentségi erővel” jelenik meg az utolsó vacsora emléke, az eucharisztia alapítása és a lábmosás eseménye. Jézus azzal, hogy az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát, a végsőkig elmenő szeretet példáját hagyta ránk, az eucharisztiában pedig „itt marad mellettünk”, „erőforrásunk lesz az idők végéig”, hogy legyen erőnk követni példáját és tanítását - mondta a bíboros.

Homíliájában Erdő Péter arról beszélt: „a nagycsütörtök esti szertartás több, mint egy közös emlék felidézése, a misén jelenvalóvá válik az utolsó vacsora mélysége, tartalma, átlényegítő ereje. Ezen a misén három fő titkot ünneplünk: az Oltáriszentség alapítását, az egyházi rend szentségének alapítását és a testvéri szeretet parancsát” – mondta.

A bíboros kitért arra: már maga az utolsó vacsora is emlékezet volt, a jövőt megjelenítő emlékezet. Jézus ugyanis a keresztre feszítése előtt mondta, kezébe véve a kenyeret és a bort, hogy „ez az én testem, mely értetek adatik”, illetve, hogy „ez az én vérem, mely értetek kiontatik”. Jézust még nem feszítették keresztre, mégis, már feláldozott testét és vérét adta a tanítványoknak. Az isteni örökkévalóság szférájából hangzottak szavai, ahol a terv, az esemény és a hatás egyetlen isteni mindentudásban, számunkra elképzelhetetlen módon egységet alkot. Ahol egyesül a múlt, a jelen és a jövő. Az utolsó vacsora tehát túllép az egész anyagvilág keretein,megvilágítja, értelmezi és egy étkezés közösségében számunkra is érzékelhetővé teszi Krisztus megváltó halálának titkát – tette hozzá a bíboros.

A szertartáson Erdő Péter megmosta 12 hívő lábát.

A mise végén az Oltáriszentséget a bíboros a téli kápolnába vitte, ahol kíséretével csendben imádkozott előtte. A szertartás végén minden díszt eltávolítottak az oltárról, arra emlékeztetve, hogy Jézust megfosztották ruháitól.

A hívek csendben, elbocsátás nélkül távoztak a templomból.