Király László Kossuth- és József Attila-díjas költő, író több mint hat évtizede van a pályán, amely idő alatt mintegy ötven kötet jelent meg a neve alatt, saját számításai szerint ez több mint ezer verset jelent, de a költészeten túl a próza műfaja sem idegen számára, emellett pedig még számos műfordításra is futotta idejéből.

Király Lászlóval beszélgetni mindenkor egy élmény, hisz személyében egy olyan alkotót ismerhetünk meg, aki gyakorlatilag tevékeny résztvevőként kísérte figyelemmel a hatvanas évektől kezdődően az erdélyi magyar irodalom történéseit. Ennek okán ez a beszélgetés lehetett volna hosszabb is, viszont a rendelkezésre álló idő miatt ezúttal ennyi fért bele, és bár korántsem érintettünk minden témát, ennek ellenére sok érdekes információval lettünk gazdagabbak.

Megtudhatjuk például, hogy mikor találkozott Király László először a cenzúrával, de arról is mesélt, hogy milyen volt a hangulat a korabeli irodalmi lapok szerkesztőségeiben és a kolozsvári egyetemi irodalmi körök vitáin, ezeken keresztül pedig eljutunk a rendszerváltás utánig, amikor a megváltozott körülményekhez igazodva kellett már irodalmi lapot szerkeszteni. Ebben az esetben nem egy konkrét mű képezi a beszélgetés kiindulópontját, viszont nem is indokolt ezúttal ez a fajta megközelítés, hisz egy ilyen jellegű és terjedelmű életmű esetében gyakorlatilag lehetetlen is kiemelni egyik vagy másik könyvet, sokkal inkább érdemes Király László kalauzolásával elindulni egy múltidéző irodalmi kalandozásra, ami reméljük, hogy ezúttal sikerült is.