A Kolozsvári Állami Magyar Színház Kísértés című előadásának közelgő bemutatója kapcsán tartottak sajtótájékoztatót kedden. Ezen részt vett Michal Dočekal rendező, Bocskai Gyopár jelmeztervező, Szabó G. László, a rendező munkatársa, tolmácsa, valamint a szereposztás tagjai. A sajtótájékoztatót Tompa Gábor színázigazgató vezette.

Október 10-én, pénteken Václav Havel Kísértés című darabját láthatja a nagyérdemű a stúdióban, Michal Dočekal rendezésében. A rendező, aki a Prágai Nemzeti Színház egykori igazgatója, jelenleg pedig a Prágai Városi Színház művészeti vezetője, már harmadik alkalommal rendez a KÁMSZ-ban: az ő nevéhez fűződik az Őfelsége pincére voltam, Hrabal regénye alapján és Kafka Amerikája is. De további négy előadást hozott az évek során az Interferenciákra, így már szinte hazajár a kolozsvári színházba.

Havel-előadást azonban még nem láthatott a KÁMSZ közönsége. Tompa Gábor szerint azért tartották fontosnak, hogy Havel művet mutassanak be elsőként az évadban, mivel „Havel a ’89-es rendszerváltás óta az egyetlen morálisan is teljesen hiteles államelnök, akinek a háttere nem a politikum, hanem a börtön és az irodalom, egyfajta Faust Közép-Kelet-Európában” – indokolta választásukat. Havel az az államelnök, aki morális példakép lehetne a mindenkori politikusoknak. A színházigazgató elmondta, a szerző-politikus végigment a szocializmus teljes etapján, börtönbe is zárták kétszer, majd ’89-be, Gustáv Husák lemondása után ő lett előbb Csehszlovákia elnöke, majd Csehország köztársasági elnöke.

Michal Dočekal, válaszolva Tompa Gábor kérdésére, megosztotta: nagyon örül, hogy élt abban a korban, amikor Havelnek a nevét mindenki ismerte országukban, hiszen manapság a fiatalság jelentős része csak történetekből ismeri (szerencsére, hiszen már demokráciában élnek!). „A cseh nemzetnek sincs túl sok hőse, nagy egyénisége, akiket feltétel nélkül azonosulni tud az ember, de Havel egy közülük”.  Művész is volt, nemcsak író és politikus, igazi színházi ember, és olyan darabok szerzője, amelyeknek nagyon finom a humora. A rendező kiemelte „ezek nem öncélú reflexiók a részéről a totalitárius rendszerrel kapcsoaltban, ezek mind a mai napig érvényesek”. Ilyen ez, a KÁMSZ-ban rendeztett Kísértés is, ami egy fausti történet. Ám Dočekal szerint talán az a legfontosabb kérdései a műnek: mennyire vagyunk képesek hazudni magunknak, önámítani magunkat? Hogy tudjuk megindokolni magunk és mások előtt az erkölcsi bukásainkat?

A történet pikantériája, hogy maga Havel a börtöncellájában olvasta a Faustot. Amint a rendezőtől megtudtuk, amikor Havelt először börtönözték be, nagyon erős nyomás alatt volt, azt akarták, hogy működjön együtt a rendszerrel, ekkor kezdett el töprengeni a fausti témán. Hetente egyetlen egyszer kölcsönözhettek könyvet a börtönből, de persze nem maguk döntötték el, hogy mit szeretnének olvasni. Általában Sztálin írásaiból, a szocializmus építéséről és ehhez hasonló témákról olvashattak. De egy alkalommal Thomas Mann Doktor Faustus című regényét hozták neki a börtön könyvtárából, amit véletlenszerűen kinyitott egy német esszéista szavaihoz: „A véletlen a sors ajándéka”.

Amikor Havel nekilátott, hogy megírja a Kísértést, igencsak furcsa dolgok történtek vele: leesett a polc a falról, elvették az áramot, két hétig nagyon lázas volt. „Nem volt ezoterikus alkat, sőt nagyon racionális volt, de a rossz erőkkel kapcsolatos tapasztalatait meg kellett élje” – fogalmaz a rendező. A Kísértés tehát egy Faust-történet, egy tudományos kutatóintézetben játszódik, ahol a főhőst a fekete mágia gyakorlásával vádolják meg.

És hogy hogy néz ki a kísértés dilemmája napjainkban? Bodolai Balázs, a főszereplő, Fousztka karakterének megtestesítője szerint a darabban lévő alapproblémák mindig aktuálisak, mindannyian találkozunk velük a mindennapok szituációiban. Bodolai szerint a dilemmák közé tartozik: a világ csak ennyiből áll, amit nap mint nap tapasztalunk, vagy van még élet a halál után is? Mindannyian ki vagyunk téve a hatalomnak, ezt elfogadjuk vagy szembe megyünk vele? Illetve elfogadjuk-e azt az életet, amiben elevickélhetünk, vagy felvállaljuk, hogy más szeretnénk? És ha nem vagyunk elégedettek, milyen árat vagyunk hajlandóak fizetni a változásért?

Fousztka egyáltalán nem csak pozitív karakter, Bodolai véleménye szerint, ahogy ő sem képzeli magát kizárólag pozitívnak a való életben. A próbafolyamat alatt folyamatosan visszakacsintott „a véletlen a sors ajándéka”-gondolat, „vagy ahogy a terapeutám szokta mondani: jó az Isten, jót ád” – hozott be egy személyes vonalat a főhőst alakító színész. A színdarab díszlettervezője Jakub Peruth, zeneszerzője Ivan Acher, jelmeztervezője pedig Bocskai Gyopár, akinek az első közös munkája volt a rendezővel. A nyári időszak inkább az inspirációgyűjtésről szólt, illetve arról, hogy megtalálják a közös művészi nyelvet. Megtörtént az egymásra hangolódás, meglettek a jelmezek, már csak a bemutató van hátra.

A darabban szereplő színészek röviden megosztották megéléseiket karaktereikkel, a színművel, a munkafolyamattal kapcsolatosan. Váta Lóránd a főnök helyettesét játssza, és elmondása szerint gyűlöli ezt a szerepet, hiszen élesen emlékezteti őt az elmúlt kor borzadalmaira. Ő pont a kommunizmusban volt kamasz, és a rendszer igazságtalanságai miatt nagyon sokat szenvedett. Dimény Áron elmondta, hogy a világ legszebb nevű szerepét játssza, hiszen ő a főnök. Vátával ellentétben, Dimény nagyon szereti játszani a rá osztott karaktert, mivel nagyon gazdag szerep, olyan színészi szélsőségekig mehet el, amire amúgy nem lenne hajlamos. „A darab azért rémiszt meg, hogy a nyolcvanas évekbeli Faust-parafrázis nagyon hajaz a 2025-ös helyzetre, mintha csak ma történne”. Orbán Attila úgy fogalmazott, hogy bár a karaktereiről csak annyit árul el, hogy a legmisztikusabbak, viszont abban biztos, hogy jó úton haladnak a premier felé. „Havellel is történtek furcsa dolgok, miközben írta a darabot, velünk is történtek: Bács Miklósnak tüdőgyulladása volt, Lackó Robinak a fejébe esett a fogas, Gedeonnak bélcsavarodása volt, szóval jó jelek vannak!” – nevettette meg a sajtó munkatársait.

Bács Miklós hosszú évek óta Faustot játszik Szebenben, itt Fisztulát játssza, ami eredetileg Mefisto egy rokkantnyugdíjas alakjában. Albert Csilla a tudós szerető karakterét alakítja. Már harmadjára dolgozik a rendezővel, és mindhárom előadáshoz más-más Michal-képet kapcsol a fejében. Ezúttal így jellemezné a közös munkát: „hihetetlenül közvetlen ember volt, biztonságos környezetek teremtettek nekünk. Nem egy könnyű darab, mert olyan, mint egy mocsárban előretörni: nagyon lassan halad előre”, de úgy érzi, megharcolták a magukét. Vindis Andrea szintén tudóst játszik, ami bár mellékszereplő, de a rendező profizmusát dicséri az, hogy egyáltalán nem érzékeltette ezt, így nem volt olyan, aki ne érezte volna fontosnak magát ebben a próbafolyamatban.

Lackó Vass Róbert hálás azért, mert „a rendező vevő, receptív azokra az adekvát vagy kevésbé adekvát ajánlatokra, amiket hoznak a színészek”. Ő is tudóst játszik, aki egész nap újsággal császkál, hogy napirenden legyen a történésekkel. Daradics Hannah egy különleges figurát alakít: Margaréta titkárnőt, aki a Faust szerelmének, Margitnak és Hamlet Oféliájának egyvelege. Eleinte nem tudta, hova helyezze a szöveget, a karaktert, de a rendező és a több művész segítségével megszületett a végeredmény. András Gedeon a táncost alakítja, aki egy „egy ómen, egy kreált alak, egy mesterséges realitás” – fogalmaz a színész, majd hozzáteszi: „ha nem beszélnénk róla, nem is létezne”. Marosán Csaba is megerősítette, hogy a darab nem veszítette el az aktualitását, „manapság a tinédzserek könnyen bejutnak a miszticizmus világába, és egyre többen beszélnek a valláson túli világról is”. Ő is tudóst alakít, akinek anyu és apu megvette a diplomáját és a nepotizmus által jóval magasabb pozícióba vagy közegbe kerül, mint amihez végzettsége lenne. „Nincs új a nap alatt” – utalt Marosán arra, hogy számtalan ilyen „tudósról” hallhattunk már.