Huszonöt éve ad otthont a szilágysági kisváros, Szilágycseh, a Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválnak (PADIF), mely néhány éve Határtalan színjátszó találkozóvá nőtte ki magát. Az elmúlt 25 évét is méltatták a szilágycsehi rendezvényen, ahol nem osztanak díjakat, mindenki egy részvételi oklevéllel tér haza, mert a főszervező szerint nem az a fontos, hogy, hogy ki hányadik lesz, hanem a bemutatkozás, találkozás és barátkozás. Bodea György főszervező számolt be a kezdetekről és arról, hová fejlődött a rendezvényük, amit Konstancától Magyarországig számontartanak már.

Az elmúlt 25 év alatt több mint 474 csoport, 7605 fiatal, gyerek, diák vett részt a Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválon, a PADIF-on, „szinte annyian, mint a városunk lakossága” – fogalmazott a Maszolnak a rendezvény főszervezője, a szatmárnémeti születésű, szilágycsehi kémiatanár, Bodea György. Az idei fesztiválon nemcsak erdélyi magyar diákszínjátszók vettek részt, hanem năvodari-i, konstancai, iași-i és magyarországi fiatalok is, utóbiak Debrecenből, Egercsehiből, Zsámbékról, Derecskéről.

A hétvégén megrendezett háromnapos PADIF sokak számára az egyik legsikeresebb fesztiválnak bizonyult. Tizenegy diákcsoport lépett színpadra, a Szilágyságot a helybéliek, a krasznai Tinikomédiások és a Szilágybagosi Amatőr Színjátszó Társulat képviselte, de voltak Nagyszalontáról, Nagyváradról is.

A színház iránti szenvedélyből nőtt ki

Az esemény főszervezője az elmúlt 25 év kapcsán lelkesen mesélt a kezdetekről és a színház, színjátszás iránti vonzalmáról. Elmondta, fiatal éveiben, sőt már gyerekkorában rendszeresen elment a Szatmárnémeti Északi Színház előadásaira, s mint mondta, még a színfalak mögé is betekintést nyert. Majd Kolozsvárra kerülve, a színház iránti szenvedélye csak fokozódott, olyannyira, hogy tanárként, több mint 30 éve megalakította az első diákszínjátszó társulatot Szilágycsehben, a Berkenye Színjátszó Csoportot. Azóta rendez, szervez, előadásokat tart, versenyekre viszi diákjait, szabadidejében pedig a szatmárnémeti, kolozsvári és a debreceni színházelőadásokra ül be.

„1999-ben kezdtem el ezt a mozgalmat, itt Szilágycsehben, akkor nagyon sok segítséget kaptam a Szatmárnémeti Északi Színház dramaturgjától, Kulcsár Edittől, aki jelenleg a budapesti Nemzeti Színház munkatársa. Vele indítottuk el ezt az rendezvényt, ez számomra egy csodálatos emlék, időszak marad. Több mint tíz éven keresztül nagyon sok támogatást kaptam tőle. Emlékszem, hogy az első fesztiválon Jancsó Miklós színművész is jelen volt, aki akkor a kolozsvári színháznál dolgozott” – idézte fel a kezdeteket a Maszolnak Bodea György.

Tanácsokat kapnak, nincs rangsorolás

Az idei fesztivál első napján teltház és vastaps fogadta Sőreghy Ágnes előadását, Kövesi Péter: Argentin Tangó monodrámáját, másnap hasonló siker övezte a békéscsabai Féling Színház előadását A. P. Csehov: Lánykérés című műve alapján, valamint a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és a gyulai Jurisics-vár Művelődési Központ, valamint a Várszínház Káosz (Mika Myllyaho) című közös előadását.

„Ez utóbbi nagyon lenyűgözte a nézőket, három hölgynek az életpályáját, egy pszichológusét, egy tanárnőét és egy újságírónőjét mutatja be. Elmondhatom, hogy 25 év alatt egyre emeltük a szintet. Ma a PADIF egy olyan mozgalom, amit nem csak itt Erdélyben, Romániában, hanem Magyarországon is számon tartanak, ismernek” – emelte ki a főszervező. Hozzátette, a fesztivál értékét a zsűritagok is emelték, hiszen itt volt Szabó K. István rendező, aki most Kolozsváron egy Páskándi-darabot rendez, Varga Sándor, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának színművésze, aki színészi szemszögből értékelte az előadásokat. Jelen volt Nádházi-Tálas Csilla, a Derecske Városi Művelődési Központ igazgatónője, fesztiválszervező, Varga D. István szilágycsehi magyarirodalom-szakos tanár és Debreczeni Máté versmondó, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen bölcsészhallgatója.

Minden előadás után a színjátszók leültek a színpadra, és a zsűri értékelte a látottakat. Jó tanácsokkal látták el a fellépőket, és ha kellett, rámutattak a kisebb hibákra is. „A PADIF-on nem adunk díjakat, mindenki egy részvételi oklevéllel, emlékplakettel tér haza, mert nem az a fontos, hogy ki hányadik lesz, ki milyen díjat kap, hanem az, hogy mutatkozzunk be, találkozzunk, ismerkedjünk, barátkozzunk” – összegzett a főszervező.