Hat hónappal ezelőtt, június derekán nyílt meg a Steampunk Transylvania Múzeum, amely rövidesen Kolozsvár egyik legkeresettebb úti célja lett a turisták körében. Fennállása óta több mint kilencezer látogatót fogadott – nagyrészt külföldi vendégeket –, és több mint hatezer személy próbálhatta ki a múzeum híres időgépét. A múzeum földszintje a 19. századi technológiát, az ipari gépezetek világát tükrözni, az emeleten pedig egy mesevilágba nyerhetünk betekintést, elvarázsolt erdőben járhatunk, és egy titkos könyvtár működését megfejtve juthatunk el az időgéphez. Istvándi Botonddal, a múzeum megálmodójával és igazgatójával beszélgettünk a Kelet-Európában egyedülálló kezdeményezésről.

– Mivel foglalkoztál a steampunk múzeum létrehozása előtt és mikor jött be az életedbe maga a steampunk?

– Nagyon sok mindennel foglalkoztam korábban, 14 éves koromban kezdtem el dolgozni, egy szórakozóhelyen voltam lemezlovas, utána pedig rádiózni kezdtem. Már akkor, a műsorvezetésben eléggé kreatívnak kellett lenni, majd azután valahogy ez végigkísérte az életemet, majdnem minden munkahelyemen igény volt a kreativitásra. Egy ideig grafikusként dolgoztam, utána videóztam, fotóztam, évekig ebből éltem. Néhány éve kezdtem el kiállításokat, koncerteket, előadásokat szervezni, és a kiállítások szervezése alatt szerettem meg ezt a modellt, hogy felépítesz valamit, és a közönségnek hosszabb ideig mutatod meg azt, élményt nyújtva nekik. Az, hogy egy múzeumot létrehozzak, valójában ennek köszönhető.

A steampunk már évek óta az életem része, viszont körülbelül három éve mondhatom azt, hogy jobban felfigyeltem erre a szubkultúrára, de először csak laikusként nézegettem, és nagyon vágytam arra, hogy láthassak egy steampunk jellegű kiállítást. Létezik is egy ilyen az Egyesült Államokban, azt el is akartam hozni szervezőként Kelet-Európába, viszont olyan magas ára volt, hogy végül lemondtam róla, és igazából ekkor jött az ötlet, hogy ezt meg tudnám csinálni én is itt, Kolozsváron.

– Mennyi idő telt el az ötlet és a megvalósítás között?

– Az ötlet olyan másfél-két éve fogalmazódott meg, amikor a koronavírus-járvány beütött. Ekkor egy csomó eseményt lefújtak, viszont a kiállítások működhettek korlátozott létszámmal, ezért abban a periódusban világszerte nagyon berobbant a kiállítások iránti érdeklődés, és ekkor én is azon gondolkodtam, hogy milyen jellegű kiállításokat hozzak el az országba. Ilyen volt a NASA-kiállítás, meg a dinoszauruszkiállítás, amiket több városban is megszerveztem. Ekkor szemezgettem ezzel a steampunk kiállítással, de nagyon rizikós lett volna elhozni. Végül nem is hoztam el, de ez adta meg a kezdőlöketet ahhoz, hogy elkezdjem megcsinálni a saját múzeumomat.

– Milyen akadályokba ütköztél, amíg elkészült minden a kiállítótérben?

– 2020 tavaszán találtam rá arra a helyiségre, ahol ma a múzeum működik, ez akkor kocsmaként üzemelt, de a koronavírus-járvány idején bezárt. Ahogy beléptem az épületbe, fél perc után tudtam, hogy itt egy nagyon jó steampunk múzeumot lehetne nyitni, tökéletes volt a helyszín. Ez március-április környékén volt, én pedig azt reméltem, hogy augusztus-szeptemberre megnyitom a múzeumot, 3-4 hónap alatt, de végül 13 hónap lett belőle, 2022. június 18-án nyitottunk meg.

A kőműves munkákkal kezdtük, falakat törtünk, átalakítottunk és a bútorokat is teljesen ki kellett cserélni. Nagyon nehéz volt embereket találni a munkához, így végül Marosvásárhelyről hívtam el egy csapatot, amelynek tagjai egy hónapig itt laktak, és mindennap bejöttek dolgozni a múzeumba. Már az első hetekben kitaláltam, hogy legyen egy titkos szoba meg egy könyvtár, ezekre nagyon-nagyon vágytam, és végül sikerült is találni valakit, aki megépítette a gombnyomásra nyíló könyvtárat.

– Milyen a múzeum felépítése, milyen élmények várják azt, aki meglátogat titeket?

– A múzeum két emeleten terül el, a földszint picit indusztriálisabb, a gépezeteknek a hangulatát tükrözi, ugyanakkor van egy kis horror is benne, ami szorosan tud kötődni a steampunk gótikus világához. Fent az emeleten pedig egy kicsit mesevilágosabb a díszlet, ott az elvarázsolt erdő fogad, a titkos könyvtár és az időgép. Azt tapasztaltuk, hogy a lenti hangulatot általában a technikakedvelők szeretik jobban, az emeleten pedig általában a gyerekek vannak jobban lenyűgözve. Szerintem nagyon jó, hogy van ez a kis kontraszt a két szint között, lent a világ kicsit disztópikus, fent pedig az utópia dominál.

– Hat hónapja nyílt meg a múzeum, minden nap 12 órától este 9-ig vagytok nyitva, hétfőn is, amikor a legtöbb múzeum zárva van. Hogyan ítéled meg fél év után, érdekli az embereket a steampunk világa? Kik a nyitottabbak erre, a kolozsváriak vagy inkább a külföldiek?

– A nyáron nagyon jól ment a múzeum, főleg azért, mert sokkal élénkebb volt a turizmus a városban. Most, a téli hónapokra ez csökkent kicsit, de az a tapasztalat, hogy a látogatóinknak a 95 százaléka nem kolozsvári, hanem többségi vagy külföldi turisták. Jönnek kolozsváriak is, de sokkal kisebb létszámban. Nagyon sok a külföldi, aki hozzánk betéved, a nyári hónapokban nagyjából csak angolul kell az idegenvezetőknek beszélniük. A turisták általában úgy találnak hozzánk, hogy beírják a Google-be, hogy milyen látnivalók vannak Kolozsváron, és mivel nincs túl sok, és egyéb múzeumok be vannak zárva hétfőn vagy kedden is, hozzánk jönnek.

Amúgy a botanikus kertet látogatják a legtöbben és a múzeumunkat, a jelenlegi statisztikák szerint ez a két látnivaló a legnépszerűbb a turisták körében a kincses városban. Számomra az a legjobb érzés, hogy a látogatóknak nagyon nagy része elégedetten távozik, ez látható az online véleményezésekben és a vendégkönyvünkben is.

– Mi az oka ennek a sikernek? Mit kap a látogató, amikor bemegy hozzátok? Van egy vezetett séta, amelyen meséltek a steampunkról, a kiállított tárgyakról?

– Szerintem az az oka, hogy minden korosztálynak nagyon jó ez a múzeum, a kicsiktől az idősekig mindenki talál valamit, ami megfogja benne. A legtöbben nem láttak még ilyet, és nem feltétlenül a tárgyak a legfontosabb dolgok a múzeumban, hanem az összhangulat. A látogatóknak nincsen megszabva, hogy mennyi időt tölthetnek el a múzeumban és nem is az van, hogy végigkísérjük őket. Van személyzet, aki idegenvezetőként segít nekik, de azt tapasztaltuk, hogy nagyon sokan szeretnek a saját tempójukban haladni. Az átlag idő, amit a múzeumban töltenek, körülbelül egy óra, de van olyan is, aki több mint két órát marad.

A látogatók valójában kapnak egy többnyelvű bevezetést ebbe az álomvilágba, de a múzeum interaktív, sok tárgyat meg lehet érinteni, a gombokat meg lehet nyomkodni, és a mai napig is a legkedveltebb része a múzeumnak a titkos szoba, ami a könyvtár mögött található, és akkor nyílik ki, ha egy könyvet megnyomunk. Ezt a látogatóknak kell megkeresniük.

– Mondhatjuk, hogy a gyermekkori álmodat valósítottad meg ezzel a múzeummal?

– Gyerekkoromban nem volt álmom, hogy múzeumom legyen, viszont gyerekkorom óta vonzottak a rejtélyes dolgok, és valójában ebbe a múzeumba olyan dolgokat akartam belevinni, amelyeket én gyerekként vagy fiatalként látni akartam. Lesz majd a múzeumban egy antik páncélszekrény is, amit majd a látogatók megpróbálhatnak kinyitni, és ez az ötlet is onnan jön, hogy mindig is imádtam az olyan filmeket, amelyekben egy kincsvadász megpróbál kinyitni egy ilyen páncélszekrényt. Ilyen jellegű hatásokat akarok még bevhozni a múzeumba.

– Ki a csapat, akikkel együtt dolgozol? Úgy tudom, van a múzeumban több személy is, aki egy-egy karaktert alakít, van egy őrült tudós, de ott van Professzor Szilveszter is, aki a múzeum ezermestere és akinek a kiállítótérben van a műhelye is, ahol a múzeum dísztárgyainak egy részét alkotja meg.

– Körülbelül tizenöten dolgozunk jelenleg, külön váltásokban, de a legnagyobb létszámot az idegenvezetők teszik ki. Ezen kívül nálunk dolgozik Szilveszter Levente, azaz Professzor Szilveszter, akit picit több, mint fél éve ismertem meg teljesen véletlenül. Keresgéltem folyamatosan a művészeket, akik be tudnának dolgozni úgy, hogy készítenek tárgyakat, de szerettem volna, hogy legyen egy állandó művésze is a múzeumnak, aki kicsit ért mindenhez. Végül nyitás előtt nem sokkal rátaláltam Leventére, aki kis gondolkodás után elvállalta, hogy teljes állásában hozzánk szegődik. Ő lett az állandó művésze és karbantartója a múzeumnak, nagyon tehetséges művész, és biztos vagyok abban, hogy nélküle a múzeum sem lenne ott, ahol most van. Neki egy állandó látványműhelye van, amit a látogatók is nagyon szeretnek, hiszen beszélgethetnek vele és a hangulatot is nagyon feldobja.

Mindenképpen azt szerettem volna, hogy a múzeumban legyen élet, ezért gondoltam arra még a nyitás előtt, hogy legyenek olyan személyek, akik animátor szerepet töltenek be, akik a látogatókat még jobban bevezetik a varázsvilágba. Ilyen például az őrült tudós, de van egy mágusunk, egy varázslónk és egy boszorkányunk is, aki például kártyából olvas a látogatóknak.

– Azt hirdetitek, hogy folyamatosan új tárgyakkal bővül a múzeum kollekciója, így a látogatók akár többször is végigjárhatják azt. Milyen más ötletetek van még, mivel bővítenétek a múzeum kínálatát?

– Már az elején volt egy olyan ötlet, hogy lehetőséget adjunk a látogatóknak, hogy egy éjszakát eltölthessenek nálunk. Egy kis viktoriánus hálószobát képzeltem el, és este, amikor bezárunk, a múzeum átváltozna szálláshellyé, éjszaka pedig a múzeum életre kelne. Én többször aludtam a múzeumban, főleg nyáron, pont azért, mert nagyon különleges érzés teljesen egyedül maradni a tárgyakkal. Ha éjszaka körülnézel, sok mindenben lehetne akár életet is látni. Hihetetlen érzés itt egy éjszakát eltölteni, és ezt meg akartam osztani a látogatókkal is. Azt nem mondanám, hogy ez az ötlet el van vetve, viszont egyelőre nem találtuk meg a módját annak, hogy a hálószobát kialakíthassuk. Viszont akinek említettem, hogy volt egy ilyen elképzelés, mindenki el volt ájulva tőle, úgyhogy igény lenne rá.