Fennállásának 80. évfordulóját ünnepelte csütörtökön a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. A Nemzeti Színházban tartott ünnepségen az intézmény múltját idézték fel és a művészeti oktatás jövőjét ecsetelték. A rendezvényen részt vett Zsófia román hercegnő, I. Mihály király lánya, akinek édesapja 1946-ban aláírta az egyetem elődjének létrehozásáról szóló rendeletet. Az ünnepi beszédekben visszatérő gondolat volt a román és magyar nyelvű művészképzés együttélése, a művészet társadalmi szerepe és az egyetem nemzetközi kapcsolatainak erősítése.

Az ünnepség előtt az egyetem oktatói, hallgatói és meghívott vendégei közösen vonultak fel a Művészeti Egyetem épületétől a Nemzeti Színházig. Az eseményen az egyetem oktatói, hallgatói és egykori diákjai mellett romániai és magyarországi közéleti személyiségek, egyetemi vezetők és a kulturális élet képviselői vettek részt. A meghívottak között volt Heidl György magyarországi államtitkár, Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke, Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere és Daniela Burghilă, az Oktatási és Kutatási Minisztérium felsőoktatásért felelős főigazgatója is.

Sorin Crișan, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektora beszédében külön köszöntötte Zsófia hercegnőt, hangsúlyozva, hogy jelenléte jelképes kapcsolatot teremt az intézmény alapítása és nyolcvanadik évfordulója között.

A rektor szerint az egyetem egyik legnagyobb értéke, hogy a román és magyar nyelvű művészképzés ugyanazon intézményben működik. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a különböző nyelvi és kulturális háttérrel érkezők egymástól tanuljanak. Mint mondta, a művészet önmagában nem oldhatja meg a történelmi vagy társadalmi feszültségeket, de segíthet a másik ember megértésében.

A művészeknek nem feladatuk mindenben egyetérteni

Kós Anna, az egyetem rektorhelyettese a nyolcvan évvel ezelőtti alapítás körülményei kapcsán emlékeztetett, a második világháború után Európának nemcsak az épületeket és a gazdaságot kellett újjáépítenie, hanem a társadalmi gondolkodást is új alapokra kellett helyeznie. Ehhez pedig a politikai akaraton és az anyagi erőforrásokon túl művészi képzeletre is szükség volt.

A rektorhelyettes szerint a művészekkel sohasem volt könnyű együtt élni, mert ritkán elégedettek azzal a világgal, amely körülveszi őket. Megkérdőjelezik a megszokott rendet, görbe tükröt tartanak a társadalom elé, és olyan dolgokra mutatnak rá, amelyekkel sokan nem szívesen szembesülnek. Éppen ez a kritikus szemlélet teszi őket a társadalmi fejlődés fontos szereplőivé.

Kós Anna hangsúlyozta, az egyetem fennmaradása azoknak köszönhető, akik a különböző történelmi korszakokban hittek az intézmény fontosságában és a személyes figyelemre, illetve a magas szakmai követelményekre épülő mester–tanítvány kapcsolatban. Az intézmény időközben új képzésekkel és doktori iskolával bővült, nemzetközi kapcsolatai pedig egyre erősebbek. Norvég és ír partnereikkel például közös nemzetközi mesterképzést hoztak létre.

„Egy művészeti egyetem feladata ma sem csupán az, hogy jó szakembereket képezzen. Legalább ilyen fontos, hogy megőrizzük és továbbadjuk a diákjainknak azt a független, kritikus gondolkodást, amely nélkül a művészet elvesztené társadalomformáló erejét” – tette hozzá.

A kétnyelvűség az egyik legnagyobb erősség

Heidl György egyetemi tanár, a magyarországi Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára az eseményt követően a sajtónak elmondta, néhány hónappal korábban már ellátogatott a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre, és az ott tapasztalt szellemiség különösen jó benyomást tett rá.

„Nekem ez a kétnyelvűség kifejezetten tetszik, egy óriási dolog. Én mindig irigyeltem azokat, akik úgy nőttek fel, hogy két nyelvet, két kultúrát, két világot ismerhettek meg” – mondta.

Közölte, a művészet számára személyesen is nagyon-nagyon fontos, ugyanis esztétika szakon végzett, úgyhogy erre különösen érzékeny. „Látom, hogy ez az emberi életnek nem egyszerűen egy kiegészítője, hanem meg tudja alapozni azt, hogy az ember valahogy kiegyensúlyozottabb életet élhessen. Az alkotásban, a művészetben nem olyan könnyű ezt a kiegyensúlyozottságot megvalósítani, ugyanakkor a távlatos és mély gondolkodásra a művészet nevel minket. Éppen ezért a Marosvásárhelyi Egyetemet egy nagyon fontos és jó szellemiségű intézménynek tartom” – mondta.

Heidl György jó jelnek nevezte azt is, hogy Magyarországról is érkeznek Marosvásárhelyre és Kolozsvárra is hallgatók, mert ez azt jelenti, hogy rendkívül vonzó tud lenni. Véleménye szerint egy olyan szakmai tudás, és olyan szellemiségű intézmény, amelyre nagyon vágynak a fiatalok.

Egy kis béke szigete

A kétnyelvűség gyakorlati részéről Bonczidai Dezső, a Színházi Intézet igazgatója beszélt a rendezvényt követően a sajtónak. „Egy kis béke szigete az egyetemünk, valóban úgy élünk együtt, hogy nem csak egymás mellett élünk, hanem próbálunk egymástól tanulni” – mondta.

Közölte, arra törekszenek, hogy a két tagozat ne csupán egymás mellett működjön, hanem minél több közös projektben vegyen részt.

Bonczidai Dezső a nyolcvanadik évfordulóra inkább egy hosszabb történet kezdeteként tekint. Reméli, hogy az egyetem megőrzi eddigi értékeit, miközben nemzetközi kapcsolatait is erősíti. Szeretnék, ha az intézmény nemcsak a Kárpát-medencei művészképzésben, hanem az európai egyetemi és művészeti életben is egyre nagyobb szerepet vállalna – tette hozzá.

A város kulturális emlékezetének része

Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere történészként és városvezetői minőségében beszélt az intézmény jelentőségéről. Emlékeztetett, hogy 1945-ben Marosvásárhelyen létrejött az orvosi felsőoktatás, egy évvel később pedig Kolozsváron megalapították a mai Művészeti Egyetem elődjét. A két intézmény története azóta meghatározó szerepet játszik a város egyetemi identitásában.

A polgármester szerint egy város történetét nemcsak az épületek és a tárgyi emlékek őrzik, hanem azok a történetek, gondolatok és alkotások is, amelyeket az egyik nemzedék a másikra hagy.

„Egy utat lehet építeni, egy épületet fel lehet újítani, de ha egy közösség elveszíti a történeteit, a nyelvét, a színházát, a kulturális emlékezetét, azt már semmilyen beruházással nem tudjuk visszaépíteni” – hangsúlyozta.

Kapcsolódó

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem 80 éves, négynapos rendezvénysorozattal ünnepelnek

Fennállásának 80. évfordulóját ünnepli november 5. és 8. között a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem.

évforduló Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ünnepség fesztivál Marosvásárhely

Soós Zoltán ajándékkal érkezett az ünnepségre: bejelentette, hogy befejeződött a Művész mozi felújítása, és decemberben a helyi tanács elé kerül az épület jelképes összegért történő átadásáról szóló határozattervezet, amelynek elfogadása esetén a mozi az egyetem kezelésébe kerülhet.

A művészeti oktatás kapaszkodót jelent

A rendezvényen Daniela Burghilă, az Oktatási és Kutatási Minisztérium felsőoktatásért felelős főigazgatója hangsúlyozta: az oktatás nélkülözhetetlen az egyén és a társadalom fejlődéséhez, hiszen nélküle kultúráról, diplomáciáról, jólétről vagy egészségről sem beszélhetünk.

Dragoș Buhagiar, a Romániai Színházi Szövetség (UNITER) elnöke a jelenlegi társadalmi bizonytalanságok közepette az iskolák és a kulturális intézmények felelősségére hívta fel a figyelmet. Mint mondta, amikor az emberi értékek meginognak, az oktatási és kulturális költségvetések csökkennek, az iskoláknak továbbra is biztos pontot kell jelenteniük a közösségek számára.

A művészek személyiségét nemcsak a tanulmányaik, hanem a tanárokkal, rendezőkkel, dramaturgokkal és más alkotókkal való találkozások is formálják. Ezek az élmények később meghatározhatják művészi pályájukat és gondolkodásukat. Beszédét I. Ferdinánd román királynak tulajdonított gondolattal zárta, amely szerint nem a falak teszik az iskolát, hanem a benne uralkodó szellemiség.

A rendezvényt művészi momentumok tették ünnepélyesebbé. Fellépett a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia Tiberius Kvartettje, György Levente operaénekes, illetve Daniela Neamț és Luiza Zan. Az ünnepség az egyetem nyolc évtizedes történetét felidéző audiovizuális performansszal zárult, Strausz Imre István egyetemi előadótanár orgonakíséretével.