Amint arról beszámoltunk, ez év májusában emlékházat avattak a község volt jegyzői lakásában, amit az önkormányzat megvásárolt. Most új fejezethez érkezett a létesítmény: bővíteni szeretnék a falumúzeumként körvonalazódó létesítményt.

A XIX. században épített, a községházával szemben található ház vásárlás útján jutott Gelence község tulajdonába: a település önkormányzata a néhai Héjja István (1878. december 23. – 1969. július 15.) jegyző leszármazottaitól vette meg a régi építményt, amely így megmenekült és megújulhatott az utókor számára. Egy nagyszabású avatóünnepséget idén tavasszal tartottak és már akkor hangsúlyozták: ki szeretnék bővíteni, több funkcióval ellátni a meglévő épületeket, amelyek mellé újabbakat húznának fel.

Ilyés Botond, Gelence polgármestere a Maszol érdeklődésére elmondta: egy multifunkcionális épülettel, egy csűrrel és egy gatterszínnel bővítenék a múzeumot, ugyanakkor oda építenek fel egy kis zsellérházat, amit adományba kaptak és meg szeretnék menteni az utókor számára. „Építkezés szempontjából ezekkel leállnánk, több mindent a terület nem tud befogadni. A felsoroltakkal egy helytörténeti falumúzeumot, skanzenszerűséget hozunk létre, amelynek az alapgondolata a fafeldolgozás, ez az ácsszakma, kádárság, zsindelykészítés stb. mellé csoportosul” – magyarázta érdeklődésünkre az elöljáró. A gatterszínre azért van szükség, mert kaptak egy régi gépet szintén adományba. „Bízunk abban, hogy olyan állapotba tudjuk hozni a gépet, hogy bemutatóként egy-egy rönkfa felvágásának az erejéig működjen” – mondta Ilyés Botond.

A fafeldolgozás mikéntjét bemutató kiállítások mellett lesz egy teljes kovács- és vasmegmunkáló műhely, ennek érdekessége, hogy a köszörűt, esztergát a víz segítségével hajtották meg, a gépeket és a kézi szerszámokhoz szintén felajánlás révén jutottak.

A skanzen gerincét biztosító jegyzői laknak is nagy szerepe lesz, hiszen bővül az az anyag, amely kiállításra kívánkozik, a falubeliek is pozitívan állnak az anyagmentéshez, érkeznek a felajánlások. Kaptak kézzel faragott bútorokat is, köztük olyant is, ami bicskával volt faragva valamelyik régi gelencei mester által.

Nemrég jelentős adományt adott a múzeumnak a kézdivásárhelyi Szőcs-Szigyártó Emese is: a gelencei múzeumnak adta az általa húsz év alatt gyűjtött néprajzi tárgyakat. A komoly kollekció – amelynek kezdetben az alapját mindössze kendők és szőttes zsákok képezték – az évek során viselettel, háztartási eszközökkel, szőttesekkel, kancsókkal, festett tányékokkal, korondi és mezőségi kerámiával, több mint száz éves kővári ágyneművel, csizmákkal, abroszokkal, terítőkkel, evőeszközökkel egészült ki.