Bartók Béla – már nemzetközi hírű zeneszerzőként és zongoraművészként – 1927. március 3-án egy kölcsönkapott Bösendorfer zongorán többek között Mozartot, Beethovent és saját műveit játszotta a Székely Nemzeti Múzeum dísztermében. A spontán koncertet a helyi zenekedvelők egy megfázásnak és többek között a Kovászna megyei sürgősségi kórház névadójának, Dr. Fogolyán Kristófnak köszönhették. Ezt az epizódot idézzük fel Bartók születésének 140. évfordulóján.

A hangverseny körülményei az Arcanum Digitális Tudománytárban elérhető lapokból körvonalazódik. „Bartók Béla, a világhírű zongoraművész és a modern komponisták legkiválóbbja, szerdán, március 2-án este a Székely Nemzeti Múzeum dísztermében hangversenyt ad” – adta hírül 1927 februárjában a Székely Nép című sepsiszentgyörgyi lap.

A 46 éves Bartók 1927 februárjában nem először indult romániai hangversenykörútra. A terv ezúttal az volt, hogy Aradon, Nagyváradon, Kolozsváron, Brassóban és Marosvásárhelyen lép fel február 18. és 22. között, minden nap más városban. Marosvásárhely helyett azonban végül a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban lépett fel.

A „véletlen” koncert körülményeiről Lakatos Istvánnak számolt be Fogolyán Kristóf egy 1947-es levélben, amelyet a zenetörténész a Művelődés 1970. szeptemberi lapszámában közölt, Bartók halálának 25. évfordulóján. Eszerint a zeneszerző-zongoraművész a brassói koncert után belázasodott és ágynak esett, marosvásárhelyi fellépését le kellett mondania, a sepsiszentgyörgyi műkedvelő zenészek, Fogolyán és Keresztes Károly ügyvéd pedig azonnal a segítségére siettek.

„(…) hétfőn drága Gizkém [Dr. Fogolyán Kristóf felesége, aki Dr. Lukáts Adolf kolozsvári egyetemi
tanár leánya volt. L. I.] Dr. Keresztes Károly autóján Brassóba utazván, őt hotelszobájában felkeresték. Borzasztó mostoha körülmények között találták s rábeszélték jöjjön ki Szentgyörgyre, hol házi ápolásban fogjuk részesíteni, amire ő rögtön hajlandónak mutatkozott s együtt jöttek Szentgyörgyre s Keresztes Károly ún. szalon-szobájában feküdt, legnagyobb kényelemmel volt körülvéve (éppen a szalon mellett lévén a fürdőszoba is különösképpen) és én voltam a kezelőorvosa s Gizke legrafináltabb konyhaművészetét vetette latba, hogy tápláljuk is” – írta levelében Fogolyán Kristóf.

Bár még gyengélkedett, Fogolyán felvetésére Bartók vállalta, hogy a sepsiszentgyörgyi múzeum javára hangversenyt ad. „Az volt az impresszióm, hogy nehéz p. ü. [pénzügyi. L. I.] viszonyok között élt — legalább pillanatnyilag, mert beszélgetés közben a Múzeum javára rendezendő hangversenyre vonatkozólag hajlandónak mutatkozott, s magának — elég szerényen — 4 ezer L. tiszteletdíjat kívánt biztosítani” – jegyezte meg az orvos.

A Székely Nép korabeli cikkének tanúsága szerint 1922-ben még nem volt egyértelmű, hogy Bartók Béla neve megtölti a 200 férőhelyes dísztermet Sepsiszentgyörgyön: 1922. október 22-én a lap arról ír, hogy még nem sikerült összegyűjteni a megfelelő számú előjegyzést, pedig ez a művész feltétele a fellépéshez. Öt évvel később – valószínűleg a kivételes fogadtatás hatására is – Bartók betegen is vállalta a sepsiszentgyörgyi fellépést. Fogolyán Gizella és „asszonybajtársai”, ahogy a levél fogalmaz, gondoskodtak róla, hogy a díszterem megteljen. A sajtó is enyhe nyomást gyakorolt a közönségre: „Miután Európa legnagyobb városaiban horribilis belépti díjak mellett is mindenütt zsúfolt termek hallgatták meg csodálatos művészetét, külön is felhívjuk mindenki figyelmét, hogy ragadja meg ezt a valóban csak véletlenségnek köszönhető kedvező alkalmat” – írta 1927. február 27-én a Székely Nép. Az emlékezetes hangversenyre nyomtatott jegyekre a Székely Nemzeti Múzeumot ábrázoló metszet és a műsor került fel.

Bartók 1927-es sepsiszentgyörgyi koncertjének műsora:
I. ) Mozart: Phantasie c-moll ; Scarlatti: G-dúr Sonata ; Della Ciaja: Cansona C-dúr.
II. ) Beethoven: Asz-dúr sonata op. 26. — Szünet. —
III. ) Kodály: Székely keserves ; Bartók: a) Este a székelyeknél ; b) Medvetánc ; c) A Gyermekeknek sorozatból hét szám ; d) Sonatina ; e) Sirató ének ; f) Allegro barbaro.
IV. ) Bartók a) II. Burleszk ; b) Magyar parasztdalokból Régi táncdalok ; c) Chopin: Nocturne cisz-moll és Scherzo b-moll.

Az eredetileg meghirdetetthez képest végül egy nappal később, 1927. március 3-án lépett fel Bartók a Székely Nemzeti Múzeumban, ahol a Székely Nép utólagos, március 6-i beszámolója szerint Dr. Ko- vásznainé Péter Jolán Bösendorfer zongoráján játszott. „A legnagyobb hatást Bartók a saját szerzeményeivel érte el. A közönség lelkes tetszésnyilvánítása nem udvariassági tény volt, hanem az elragadtatás, ami talán abban is lelheti magyarázatát, hogy a túlnyomóan székely dalmotívumokból álló darabok előadásánál ősei szépségesen-szép dalait érezte hallani” – lelkendezett a névtelen tudósító.

Az Este a székelyeknél és a Medvetánc Bartók Béla előadásában:„Bartók még nem volt teljesen egészséges, nagy dédelgetéssel vettük körül (csukott autó, jól fűtött terem), de játékán fáradtság nem volt észlelhető, inkább nagyon sápadt színe, astheniás megjelenésű szubjektív gyengesége volt domináló. Hangversenye után is rögtön hazavittük, s ágyban fogyasztotta el vacsoráját; mi éppen csak hazakísértük, nem akarván zavarni pihenését s figyelembe véve viselkedésének lehangolt színezetét. Itt még 4—5 napig pihent; szerdán este (hamvazó szerda) volt a hangversenye, s ha jól emlékszem hétfőn este utazott el. Rapid-hálókocsiról gondoskodtunk s Miklós fiam felkészülve az olvadó hó nehézségeire 2 hólapátoló legényt vitt magával s egy Ford autónkban szállította egyenesen a brassói állomásra az este 9—10 óra között induló vonatra” – emlékezett Fogolyán Kristóf.

Bartók Béla 1881. március 25-én született a Temes megyei Nagyszentmiklóson. Előbb zongoraművészként vált ismertté, majd első nagyobb lélegzetű szerzeményei 1908-ban jelentek meg. 1905-től fordult érdeklődése a népzenegyűjtés felé, gyűjtését, a több mint 13000 dallamot tartalmazó Bartók-rendet a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete digitálisan is elérhetővé tette. Az 1920-as évektől rendszeresen koncertezett, eljutott Angliába, Hollandiába, Németországba, az Egyesült Államokba, a Szovjetunióba, de többször fellépett Romániában is. 1940-ben a háború borzalmai elől az Egyesült Államokba költözött, ahonnan már nem térhetett haza, hiszen 1945. szeptember 26-án meghalt. Az 1948. március 14-én első ízben kiosztott Kossuth-díjjal posztumusz jutalmazták.