Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal és könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen (Brâncovenești) az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.

A pénteken kezdődött háromnapos megemlékezéssorozatot abból az alkalomból szervezte a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet és a Kemény Auguszta Kulturális Egyesület, hogy báró Kemény János marosvécsi kastélyában 1926-ban ült össze először az az íróközösség, amely Erdélyi Helikon néven a két világháború közötti erdélyi magyar irodalmi élet egyik legjelentősebb szellemi műhelyévé vált – számolt be az MTI.

A község főterén felállított, Szőke József szobrászművész által megalkotott, az RMDSZ-es önkormányzatok szolidaritási alapjából megvalósult Kemény János-szobor avatásán Ördög Ferenc marosvécsi polgármester köszönetet mondott a Kemény családnak, amiért a 20. század derekán államosított, majd a román államtól több mint egy évtizede visszaperelt ingatlant a mecénás szellemi hagyatékával összhangban a magyar közösség és kultúra szolgálatába állították. Az elöljáró szerint a mai nemzedék a bátorságnak, a nagylelkűségnek és a szolgálatnak állít emléket, amikor köztéri szobrot állít báró Kemény Jánosnak.

Nagy Kemény Géza, báró Kemény János unokája Wass Albert szavait idézve az erdélyi magyar irodalom Olümposzaként jellemezte az Erdélyi Helikon otthonává vált marosvécsi várkastélyt, és Kemény János örökségének ápolására, éltetésére tett ígéretet.

Csibi Attila, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke felidézte: száz éve Erdély magyarsága történelme egyik legnehezebb korszakát élte. Szerinte az addig ismert világ széthullását, az országhatárok és az emberek mindennapi életének megváltozását követően sokan úgy gondolták, hogy a magyar szellemi lét elhalványul, hogy a kisebbségi lét felőrli az anyanyelvet, az irodalmat és a közösségi öntudatot, de Kemény János azok közé tartozott, akik nem a veszteséget gyászolták, hanem a lehetőségeket keresték.

Csibi Attila szerint az Erdélyi Helikon a legszebb válasz arra az erkölcsi parancsra, amelyet Kós Károly fogalmazott meg a Kiáltó Szó lapjain, amikor arra figyelmeztette az erdélyi magyarságot, hogy a jövőt nem várni kell, hanem építeni, nem siratni, ami elveszett, hanem felelősséget vállalni azért, ami megmaradt.

„Báró Kemény János igazi öröksége nem a kastély, hanem az a szellemi otthon, amelyet itt megteremtett, az a közösség, amelyet ide összehívott, az a bizalom, amelyet felépített, az a hit, amelyet megerősített” – fogalmazott a Maros megyei RMDSZ elnöke.

A várkastély udvarán és termeiben megszervezett centenáriumi ünnepségek megnyitóján Hegedűs Csilla, a Transylvania Trust Alapítvány elnöke az Erdélyi Helikon örökségéről beszélt. A száz éve alakult szellemi műhely szerinte bebizonyította, hogy a közösségépítő munkát nem az elismerés reményében, hanem a szükség parancsára kell elvégezni, nem másra kell várni, hanem tenni kell a közösségért, és nem bezárkózva, hanem szövetségeseket keresve kell cselekedni.

A marosvécsi várkastélyban szombaton megnyitották a Helikoni asszonyok, A Hitel tablói és Olosz Lajos emlékezete című tárlatot, valamint a Helikon körei dokumentumgyűjteményt bemutató kiállítást, majd a helikoni szellemi örökséget idéző kiadványokat mutatták be a centenáriumi ünnepségre összegyűlt népes közönségnek.

Szombat este irodalomtörténeti előadással és koncertekkel, vasárnap pedig a Helikon képzőművészetéről szóló előadással, istentisztelettel és a helikoni közösség leszármazottainak kerekasztal-beszélgetésével folytatódik az Erdélyi Helikon jubileumi ünnepségsorozata.