Hét elején ünnepelte 70. születésnapját a rocktörténelem (talán) legikonikusabb gitárosa, Angus Young, aki idén immár 52 éve nyüstöli a húrokat az AC/DC zenekarban, amely kétségkívül Ausztrália  valaha volt leghíresebb exporttermékeként vonult be a történelembe. 

„Nagyon elegem van már abból, amikor az emberek azt mondják, hogy kiadtunk 11 albumot, amik ugyanúgy szólnak. Valójában 13 albumot adtunk ki, amik tök ugyanúgy szólnak” – vagy valami hasonló, az idézet nem feltétlenül pontos, de mindenesetre ezt nyilatkozta egyszer Angus Young, amikor – már ki tudja hányadjára – szembesítették a ténnyel, miszerint enyhén szólva, az AC/DC zenei világa a fél évszázados időtartamot átívelő aktivitás ellenére sem írható le azzal, hogy felettébb változatos lenne. De vajon akkor hogyan maradhatott fenn ennyi időn keresztül egy zenekar, amely ráadásul az egyszerű, mindössze kb. három akkordos spektrumot felölelő zenéjével mindmáig stadionokat képes megtölteni világszerte?

Ezt a kérdést nagyon sokan feltették az idők során, a válaszadók pedig szinte kivétel nélkül arra a következtetésre jutottak, hogy az egyik meghatározó oka ennek a töretlen sikernek, nem más, mint maga Angus Young. Ha pedig figyelembe vesszük azt, hogy a sulis egyenruhában a színpadot felszántó, közben virtuóz módon szólózó és mindenféle nyakatekert mutatványt produkáló fickó imidzse az évtizedek során egybeforrott mindazzal, amit az AC/DC jelent, akkor kétségtelenül helyes a válasz. 

De kicsoda valójában Angus Young? Teljes nevén Angus McKinnon Young Glasgowban született 1955. március 31-én egy nyolcgyermekes családba, amely fogta magát és 1963-ban kivándorolt Ausztráliába. Ez a helyváltoztatás azonban a Young-család génjein mit sem változtatott, olyan értelemben, hogy a családi kötelékek – ha úgy tetszik, akkor a klánszemlélet – egész életükben fontos szerepet játszott, és ez igaz az AC/DC vonatkozásában is.

Az a zenekar, amely Sydney-ből indulva történelmet írt, és nem valószínű, hogy az elmúlt bő fél évszázadban élt olyan ember a földön, aki valamilyen formában ne találkozott volna a nevével. Ha pedig már a névnél tartunk, az is egy érdekes sztori, hisz amikor Angus Young két évvel idősebb testvérével, Malcolm Younggal közösen 1973-ban úgy döntött, hogy együttest alapít, akkor a legenda szerint bajban voltak a névadást illetően. Ekkor az egyik nővérük sietett segítségükre, aki a varrógépe hátulján levő címkéről inspirálódva javasolta az egyenáram-váltóáram nemzetközi rövidített megjelölését: AC/DC. Egyszerű és nagyszerű, akárcsak a zene, amivel aztán ezek az ausztrál srácok világkörüli hódító útjukra indultak. Persze, ahogy azt egy azóta már világklasszissá vált korai számukban is elmondták, a csúcsig nagyon hosszú volt az út. 

A csúcsra jutásban amúgy a kezdeti években fontos szerepet játszott legidősebb bátyjuk, George Young is, aki a hetvenes évek elején egy menő ausztrál zenekarban játszott – nem utolsósorban ennek is köszönhető, hogy Malcolm és Angus is elkezdtek komolyabb formában foglalkozni a zenével – és sok mindenben segített testvéreinek, kezdve a dalszerzéstől a produceri feladatok ellátásáig a banda korabeli kiadványain. A legnagyobb ambícióval viszont egyértelműen Angus Young vetette magát bele a zenekarosdi műfajába, amely ambíció csak nőtt annak hatására, hogy a hetvenes évek közepére az AC/DC meglehetősen befutott zenekar lett szülőhazájában. Angus több ízben kijelentette, hogy neki Ausztrália túl kicsi, és sokkal nagyobb babérokra vágyik.

Kis termete ellenére temperamentuma annál nagyobb volt – ez egyébként mindmáig átjön a színpadról is – és a zenekaron belüli nézeteltérések során sokszor a tettlegességtől sem riadt vissza, hogy nyomatékot adjon véleményének. Hogy mekkora sikerrel, arról álljon itt a banda első stabil felállása énekesének, Dave Evansnak a visszaemlékezése: „Angus-nak gyakran elgurult a gyógyszere, és az egyik ilyen alkalommal hirtelen nekiugrott Malcom-nak, aki persze visszavágott. Csak azt láttuk, hogy mindketten ököllel ütögetnek, de igazából nagyon kevés ütés talált és hamar abba is hagyták a bunyót. Egy pillanatra ledermedtünk, aztán hatalmas röhögésben törtünk ki. Egy másik hasonló alkalommal Angus engem akart megütni, de rátettem a kezem a fejére és eltoltam magamtól, hogy ne tudjon eltalálni, úgyhogy végül elrángatták onnan. Angus elég sokszor begőzölt.”

Ezekkel a kirohanásaival együtt, vitathatatlan, hogy Angus Young egyéni és jellegzetes stílusa már a kezdetekben a legfontosabb eleme volt az AC/DC identitásának. Erre rájött a testvére, Malcolm Young is, aki látva azt, hogy öccse milyen hatást gyakorol a közönségre, átengedte neki a szólógitáros szerepkörét, ő maga pedig ritmusgitárosként tevékenykedett tovább. Sok évvel később egy interjúban Angus elmondta, hogy szerinte a bátyja feladata sokkal nehezebb, mint az övé. Szólózni korántsem akkora nagy dolog, mint ritmusgitározni, ráadásul úgy, ahogyan azt Malcolm teszi, hisz neki köszönhető, hogy az együttes egységesen szólal meg. Arra a kérdésre, hogy meg tudná-e csinálni, ugyanazt mint Malcolm, Angus úgy válaszolt, hogy le tudná talán másolni a játékát, de semmiképp sem tudná helyettesíteni. 

A Young-testvérek egyébként félelmetes párost alakítottak a színpadon és megérdemelt módon vonultak be a rock történelmébe, mint olyan gitárosok, akik a legnagyobb hatással voltak ennek a műfajnak a fejlődésére. Malcolm Young 2017-es halála után joggal gondolhatták sokan úgy, hogy ez az AC/DC végét is jelenti, de Angus Young rácáfolt ezekre és folytatódott a zenekar pályafutása, bevéve egyik unokaöccsüket, Stevie Youngot, aki azóta is az együttes ritmusgitárosa. Nem ez volt különben az első alkalom, amikor hullámvölgybe került a banda, ugyanis már a tragikusan fiatalon elhunyt énekesük, Bon Scott 1980-ban bekövetkezett halála után is felmerült, hogy abba kellene hagyni az egészet. Angus Young ambíciója viszont akkor is felülkerekedett minden nehézségen, ahogyan azóta is felülkerekedik, az AC/DC-féle rock ‘n’ roll-vonat pedig dübörög tovább, mindannyiunk örömére, hisz kevés ilyen korszakalkotó zenekar maradt aktív napjainkra. 

Angus Young színpadi jelenléte továbbra is lehengerlő, hiába az évek, de az energiája ma is töretlen, az pedig ahogyan a sulis egyenruhájában a Gibson SE gitárjával felszántja a színpadot, az valóban egyedi és utánozhatatlan. A jelek szerint pedig utánpótlásban sincs hiány, hisz szerencsére elég népes a Young-klán, ahol a jelek szerint elég sok a zenész is, így mindig lesz aki beugorjon Angus mellé. Az AC/DC egyetlen pótolhatatlan tagja nem más, mint Angus Young, aki ha valaha úgy dönt, hogy szögre akasztja a gitárt, az minden bizonnyal a zenekar végét jelentené. Szerencsére egyelőre semmilyen jel sem mutat erre, ezért nem maradt más hátra, mint nagyon boldog szülinapot, valamint még sok hosszú, színpadon töltött évet kívánni az ünnepeltnek. Thunderstruck!