Kézdivásárhelyen hagyománya van, hogy azokat a személyeket, akik betöltötték a századik életévüket, az önkormányzat felköszönti. Bokor Tibor polgármester és Szilveszter Szabolcs alpolgármester hétfőn Mózes Ibolya nénit köszöntötte fel.

„Kézdivásárhely önkormányzata, valamint a céhes város valamennyi lakója nevében tisztelettel köszönjük Mózes Ibolya hölgyet. Kívánunk neki jó egészséget, szeretetet és békességet” – írja abban az emléklapban, amit Kézdivásárhely polgármestere és alpolgármestere nyújtott át az ünnepeltnek virágcsokor kíséretében.

Mózes Ibolya néninek három testvére volt, ma már csak ő van életben közülük. A hosszú élet titkát abban látja, hogy nagyon fegyelmezett volt.

„Hazaszerető, becsületes ember vagyok, aki komoly nevelést kapott a nagyszüleitől. Hálás vagyok, hogy 30-án tölthettem be a századik életévemet. Elég szomorú, hogy édesanyámék nagyon korán meghaltak, értelmiségi embereknek vagyok az utóda. A református iskolában kezdtem meg a tanulmányaimat, hálát adok az jóistennek és külön hálával tartozom a tanítóimnak és tanáraimnak, akik velem foglalkoztak. Elvégeztem a pedagógiai iskolát, tanítottam 34 évet, onnan nyugdíjaztak. A nyugdíjas éveim is nagyon szépek, elég hosszú életet adott a jóisten, mert azt mondom: valaki segített engem. Nehéz időszak is volt. Ha belegondolnak a fiatalemberek, hogy 1925-ben születtem, amikor annyi változás történt az ember életében, mert tényleg sok nehézség adódott. Gyertyafénynél és petróleumlámpa mellett tanultunk, hiszen a villanyosítás csak későn kezdődött el” – adott betekintést az életébe.

A későbbiekben a hivatásának élt. „Nagyon szerettem a hivatásomat. Óvónőként dolgoztam, azt mondhatom, hogy az életemet a gyerekek között éltem le. Nem az anyagiak hajtottak, hanem szívvel-lélekkel dolgoztam. A művelődési házban is sokat segítettem, így kivettem a részem a közösségi munkából is. Éreztem azt, hogy nekem is szükségem van a közösségre és fordítva. Nyugdíjas koromba sokat segítettem az egyházunknak, kivettem a részem a közösségi munkából, 88 éves koromig talpon voltam és minden munkában részt vettem. Így telegettek el az évek és a jóisten megsegített, hogy még talpon vagyok, hogy szellemileg még jól vagyok” – mesélte a néni, aki a mai napig újságot olvas, keresztrejtvényt fejt. Azt kívánja mindenkinek, hogy a jóisten mindenkit éltessen, a szeretet és a hit reménységében – mondja az életével a mai napig elégedett, Kézdivásárhelyre nagyon büszke ünnepelt.