Évek óta zajlik a harc az önkormányzat és a vetési varjak között Kézdivásárhelyen és nem csak: már szinte nincs olyan település Romániában, ahol a madarak most már ne okoznának problémát. A védett madarak a céhes városban a lakónegyedeket is „célba” vették, az általuk okozott bosszúságra pedig úgy tűnik, hogy egyelőre nincs megoldás.

A kézdivásárhelyi városháza az elmúlt években már szinte mindent megpróbált, hogy megszabaduljon a városra rátelepedő vetési varjaktól, amelyek első ízben a Molnár Józsiás park magas fáin raktak bunkerekhez hasonló fészket. A polgármesteri hivatal munkatársai durrogtatással, majd nagyteljesítményű lézerek bevetésével próbálták a fülsüketítő károgásukkal a környéket élhetetlenné tevő madarakat elűzni, a hatás azonban csak ideiglenes volt: a rendkívül intelligens madarak észlelték, hogy a zajforrás és a villogás nem ártalmas, így vígan építették a fészkeket a parkba.

A városháza végül az utolsó megoldáshoz nyúlt: a költést megelőzően visszanyeste a fákat, megtakarítva azokat a drótokkal és más, egyéb, a varjak által használt kellékekkel megerősített fészkektől. A fészkeket egyébként hiába is próbálták kézzel eltávolítani: a madarak úgy hozzáerősítették a magasban lévő vékony ágakhoz, hogy lehetetlenség azokat letépni.

A varjak már korábban megjelentek a tömbháznegyedekben, de nem olyan nagy számban, mint amit most lehet tapasztalni. Mivel az említett park fáit visszanyesték, ott csak elenyésző számban jelentek meg fészkek, nem úgy a tömbházak környékén lévő magas fákon, ahol most is erőteljesen zajlik az építkezés. A károgásuk a „fertőzött” területen meg az őrületbe kergeti az ott élőket. A probléma kapcsán Bokor Tibor polgármesterhez fordultunk.

„Annyi pénzünkbe kerültek a varjúk, hogy rossz belegondolni. Mindent kipróbáltunk, míg a parkban a fák visszanyesése mellett döntöttünk. Speciális, magasra felnyúló emelőt kellett bérelnünk, a városgazdálkodási osztályé ugyanis nem nyúlik olyan magasba, a fészektelenítési akciót követően kiderült, hogy egy fészek eltávolítása átlagot számítva mintegy kétszáz lejünkbe került, ha a daru és a közreműködő ipari alpinisták bérezését nézzük. Sajnos minden városban ott vannak Sepsiszentgyörgytől Csíkszeredáig. Kedden Székelykeresztúr polgármestere hívott fel, hogy mi mit kezdtünk a madarakkal, mert ott is probléma van” – magyarázta kérdésünkre.

A tömbházak közötti fák kivágása vagy nyesése több szempontból problémás. „Vannak lakók, akik ragaszkodnak a fákhoz, mivel ők ültették. Az is gondot jelent, hogy van egy zöldövezeti kvóta (egy városban mekkora kell legyen a zöldövezetek aránya – szerk. megj.), a favágás csak engedélyek megszerzésével lehetséges és még az is sok pénzbe kerül. Ráadásul a vetési varjú védett madár, elég egy rosszindulatú feljelentés és máris megütöttük a bokánkat” – magyarázta a gondokat az elöljáró. Arra a kérdésünkre, hogy jogszabály-módosítással nem lehetne a mindent ellepő – tehát ritkának és kihalás szélén levőnek semmiképp nem nevezhető – madarakat kivenni a védett szárnyasok listájáról, a válasz nemleges volt.

„Nem Románia találta ki, hogy a vetési varjú védett madár, hanem az Európai Unió. Ugyanúgy, ahogy ők gondolják a nálunk mindenhol jelen levő medvékről, hogy védeni kell. Minden fontosabb, csak az emberek nem” – mondta keserűen Bokor Tibor. A polgármester hozzátette: a madarak nem csak a zajkeltéssel és a piszkításukkal okoznak bosszúságot. „A mezőgazdálkodók is nagyon haragszanak a varjúkra. Az elültetett magokat a mezőn kiszedik a földből, óriási anyagi kárt okozva” – magyarázta.

Elég egy rövid keresés, hogy kiderüljön: a varjak minden településen gondot okoznak. A Kézdivásárhelyhez legközelebb eső nagyvárosban, Brassóban is gondok vannak a madarakkal: a mytex.ro oldal 2024 decemberében adott hírt arról, hogy a varjak a Transilvania Egyetemet is elözönlötték, de gondok vannak a Traktor Lakóparkkal is. A portál a Milvus Egyesület képviselőit is megszólaltatta, a madárvédők azt tanácsolták, hogy úgy lehet a legkönnyebben megszabadulni tőlük – elsősorban tavasszal, tojásrakás előtt, ha magasra növő fákat telepítenek a települések határába. Ez azonban Kézdivásárhelyen nem járható út, mivel a városnak gyakorlatilag nincs szabad területe, a környékbeli települések is mindössze pár kilométerre vannak.

Így egyelőre nem tudni, miként lehet megszabadulni a varjaktól, a megoldás talán az lenne, ha a védettségüket megszüntetnék és szabályozni lehetne a számukat.

A vetési varjak azt követően kezdtek bosszúságot okozni a településeken, hogy nagyjából mindenhol felszámolták a táplálékforrást biztosító szemétdombokat és kivágták a műutakat szegélyző magas, a forgalomra nagy veszélyt jelentő jegenyefákat. A táplálékforrásuk és a „lakhelyük” elveszítésével így elsősorban a városokat célozták meg, de most már általános jelenség, hogy a falvakban is egyre több fészket látni, főleg, ahol magas fák vannak.

A fajt veszélyeztetettsége és a hirtelen állománycsökkenése miatt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – a kék vércsével együtt – a 2009-es „év madarává” választotta. Magyarországon 2001 óta védett madárfaj. Ez meglehetősen furcsa annak tükrében, hogy szintén a Wikipedia szerint „a Magyarországon telelő varjak ősszel és télen nagy, akár több százezer egyedből álló csapatokba is verődhetnek. Nyíregyházán van, hogy 400 000 egyed is összegyűlik egy-egy ilyen csapatba.”