Amikor a könny nevet, és a nevetés sír – Érzelmi hullámvasút a NOCA-ban
Tears That Laugh, Laughs That Cry, azaz Könnyek, amelyek nevetnek, nevetések, amelyek sírnak a címe annak a nemzetközi képzőművészeti kiállításnak, amelyet a színház világnapján, pénteken nyitnak meg Nagyváradon.
A tárlat a belvárosban, a Sebes-Körös partján lévő új kortárs művészeti galériában, a NOCA-ban kapott helyett, ahol a terebélyes ablakokon beáradó fény fokozza és egyedi megvilágításba helyezi az amúgy erőteljes érzelmeket megjelenítő alkotásokat.

A hivatalos ismertetőben a szervezők kiemelik, hogy a tárlat a könny és a nevetés közötti feszült teret vizsgálja, anélkül, hogy ellentétként kezelné őket. „Inkább átalakító, porózus és mélyen kapcsolatban álló gesztusokként tekint rájuk. A könnyek magukban hordozhatják a humort, a nevetés pedig átcsúszhat egy érzelmi összeomlásba. Mindkettő a test reakciója, amely túlmutat a nyelven, és amelyet folyamatosan kulturális kódok, rituálék és interakciók formálnak” – olvasható a közleményben.

Az Oradea Heritage által gondozott kiállítótérben Cristina Vasilescu és Suzana Vasilescu kurátorok kalauzolták csütörtökön körbe a sajtó képviselőit, a hazai, a közép-európai és a nemzetközi porondról ismert művészek húsz alkotását prezentálták. Az alkotók közül Marusa Sagadin és Siggi Sekira személyesen is jelen voltak a vezetett bemutatón, amely nem csak az alkotásokat, hanem a művészeket is közelebb hozta a hallgatósághoz.

Egészen izgalmas munkákat válogattak össze ebben a projektben. A szobrászat, a rajz, a festészet, a kerámia, a filmművészet és a performance egyaránt teret kapott, amelyek által a társadalmi kritika, a humor, a gyász vagy épp a szarkazmus széles skáláját jelenítik meg.

Hogy érzékeltessük ennek a nemzetközi kiállításnak a pikantériáját, elég, ha megemlítjük, hogy „a nyilvános térben való sírás etikettje” is a felvonultatott témák között szerepel, de a manipulációra használt érzelmi megnyilvánulások hatpontos szabályai mellett elhozták az osztrák Erwin Wurm egyik projektjét az Egyperces szobrok (One-minute Sculptures) sorozatból, amelyben a látogatók is részesei lehetnek az alkotásnak.

A kiállított festmények között Roman Tolici egyik alkotása a húsvéti ünnepek fogyasztásorientáltságának mutat görbe tükröt egy „felravatalozott nyuszi” által, de megtekinthető a gyakorta ólomüveggel dolgozó Daria Koltsova munkája is, aki egy szállítás közben eltörött üveglap darabjaiból alkotott egyedi installációt.

Amúgy több magyarországi művész munkája is a kiállítás része, köztük a Budapesten élő, de marosvásárhelyi származású Keresztesi Botondé. Ugyanakkor több hazai alkotót is megismerhettük. Köztük Ekaterina Vranát, akinek egy szomorú, mégis reménykeltő festményét állították ki. Mint elhangzott, a művész rákbetegségben hunyt el. Mikor szembesült a halálos kórral mégsem veszítette el a humorát, mint ahogyan a képre rá is írta: hál ’isten kávét továbbra is ihatott.

Elhozták Nagyváradra annak a Laila Farcaș-Ionescunak is az egyik kerámialkotását, aki bár erdélyi születésű, itthon kevésbé ismert, hiszen az Egyesült Államokban élt és alkotott. Munkái egy részét Amerikából hozták haza, derült ki a bemutatón.

A kiállítás március 27. és június 21. között 10 és 18 óra között látogatható. Érdemes viszont részt venni a vezetett bemutatón, amelyet az előzetesen regisztrált közönségnek március 27-én 15 órától, március 28-án pedig 12 órától tartanak.
A tárlatról további részleteket olvashatnak a NOCA hivatalos honlapján (ITT). A kiállító művészek: Ana Prvački (Szerbia/Románia), Anca Munteanu Rimnic (Románia), Keresztesi Botond (Románia/Magyarország), Daria Koltsova (Ukrajna), Dusan Otašević (Szerbia), Ecaterina Vrana (Románia), Erwin Wurm (Ausztria), Gilbert és George (Egyesült Királyság), Julie Béna (Franciaország/Csehország), Laila Farcaș-Ionescu (Románia), Maruša Sagadin (Szlovénia/Ausztria), Megan Dominescu (Románia), Omara Mara Oláh (Magyarország), Pandele Pandele (Románia), Paulo Wirz (Brazília/Svájc), Lőrincz Réka (Magyarország), Vékony Dorottya (Magyarország), Roman Tolici (Moldovai Köztársaság/Románia), Róza El-Hassan (Magyarország), Siggi Sekira (Ukrajna/Ausztria).
CSAK SAJÁT


