Székelyföldön eleven örökségként él a népmesemondás műfaja. A gyerekek, fiatalok ugyan legtöbbször már nem a szüleiktől, nagyszüleiktől tanulják a meséket, hanem vaskos kötetekből, vagy az internetről, ám manapság is szívesen merülnek el a csodálatosan gazdag magyar népmesék világába. Erre bizonyság a szentábrahámi Benedek Elek Népmesemondó Verseny, amelyet 29. alkalommal szerveztek meg a Hargita megyei településen.

Az üveghegyen – vagy legalábbis a Hargitán – innen és túlról is érkeztek résztvevők a 29. alkalommal megszervezett Benedek Elek Népmesemondó Versenyre Szentábrahámra. Az, hogy ki jött „innen” és ki „túlról” csupán nézőpont kérdése, ám tény, hogy Székelykeresztúr térségéből, Gyergyószentmiklósról, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából, de még a Gyimesek vidékéről is érkeztek ifjú mesélők. Méghozzá csaknem negyvenen (akár a rablók egy másik nép kalandmeséjében), akik egy híján húsz iskolát képviseltek „Az édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejteni” mottót viselő eseményen.

Három korosztályban próbálhattak szerencsét a nagyotmondók, előkészítő osztályosoktól az érettségire készülőkig. A megyei szintű megmérettetésen nem csupán helyezéseket, a zsűri dicsérő szavait (és méltó jutalmakat) tehettek tarisznyájukba a szerencsét próbáló mesemondók, hanem a november közepén megszervezett országos Kriza János Népmesemondó Versenyre is bebocsátást nyerhettek. Azaz korosztályonként két-két versenyző továbbjuthatott a november közepén, Sepsiszentgyörgyön szervezett eseményre.

A színpadon előbb a legkisebbek álltak az öttagú bírálóbizottság és a népes közönség elé. Bár sok tréfás beszéd és egynéhány hazugság is elhangzott a nap folyamán, a zsűri tagjai nagyon is valóságosak voltak. A Hargita Megyei Főtanfelügyelőséget képviselte Dáné Szilárd magyar szakos tanfelügyelő, mellette András Teréz és Fülöp Anna Juliánna pedagógus, Sándor Zsigmond Ibolya muzeológus, és Veres Lehel színész értékelte a produkciókat.

Azok pedig, ahogyan maga a népmese műfaja is, rendkívül színesek voltak. Hangzott el csalimese, hazugmese, hősi- és ősi mese is. A szereplők között megtalálhattuk a szorgos és a rest leányok mellett a gonosz mostohákat, de a királykisasszonyokat is természetesen. Persze szegény legény, király és mindenféle különös tulajdonsággal bíró férfi is megjelent a történetekben.

Ahogyan ez a mesékben lenni szokott, a jók (legalábbis a zsűri szerint a legjobbnak ítélt mesemondók) elnyerték méltó jutalmukat. A díjazottak könyveket, emléklapokat vehettek át, és a plusz egy „kiharcolt” helynek köszönhetően összesen heten utazhatnak majd Sepsiszentgyörgyre, az országos döntőre.

Szentábrahám pedig 29. alkalommal is mesés helyszínnek bizonyult, a helyi szervezők odaadó kedvessége, figyelemre méltó elkötelezettsége biztosította, hogy a végén mindenki elégedetten mondhassa el, hogy itt a vége, fuss el véle… És aki nem hiszi, persze, járjon utána! Mondjuk jövőre a 30. szentábrahámi mesemondó versenyen.