A múlt üzenete a jelen hangján – ’56-ra emlékeztek Kézdivásárhelyen
Rendkívül bátor rendezéssel, fiatalos lendülettel és lehengerlő energiával emlékeztek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójáról Kézdivásárhelyen. A Bod Péter Tanítóképző közössége a Vigadó Művelődési Ház színpadán bizonyította be: az emlékezés nem kell, hogy sémákba dermedt vagy poros legyen – a mai tizenévesek nyelvén is lehet tisztelegni a hősök előtt.
Hetven év telt el a forradalom óta, de péntek este a kézdivásárhelyi Vigadó nagytermének közönsége egyetlen pillanatra sem érezhette magát távol az eseményektől. Deák Magdolna rendezésében és a Bod Péter Tanítóképző nagyszabású diákcsapatának tolmácsolásában színpadra vitt Ifjú szívekbe ’56 című verses-zenés-táncos ünnepi műsor nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a mai generáció életerejével élessze újjá a pesti utcák egykori szellemét.
.jpg)
Kollektív jelenlét és elsöprő energia
A produkció legnagyobb erénye kétségkívül a hihetetlenül fiatalos lendület és a hatalmas diáksereg mozgósítása volt – ezt az iskola korábbi tanára, dr. Ambrus Ágnes is kiemelte Facebook bejegyzésében, egyben gratulálva az egész csapatnak.
A színpadot elárasztó diákok jelenléte nem merült ki abban, hogy felmondták a leckét: öröm volt látni, hogy a fiatalok nemcsak végrehajtói voltak egy gondosan felépített forgatókönyvnek, hanem láthatóan értették, mélyen átélték és magukénak érezték az előadást.
A színpadkép – a vörös csillagokkal, a piros-fehér-zöld és a lyukas zászlóval, valamint a háttérben felsejlő korabeli arcokkal és szalagfeszítésekkel – lenyűgöző vizuális keretet adott a játéknak.
.jpg)
Bátor rendezői döntés volt a műfaji sokszínűség megmutatása. Az, hogy a műsor egyszerre épített a klasszikus és a modern stíluselemekre, elérte, hogy a produkció egyetlen pillanatra se váljon sablonossá vagy unalmassá: a prózai visszaemlékezések (a Mária- és Corvin közi pesti srácok emlékei), valamint a mélyről jövő versek (Ady Endre, Faludy György, Kányádi Sándor vagy épp Borsodi L. László sorai) megadták az ünnep elengedhetetlen méltóságát és drámaiságát. Tuzson Erika Tünde dinamikus tánckoreográfiái és Jánó Kinga énekfelkészítése lendületet vittek a színpadra, látványosan megelevenítve az elfojthatatlan szabadságvágyat. A népdalok csendes, mély fájdalma és a zenekar (Gergely Tamás és Szóró Dorina vezetésével) által kísért, rendkívül találó könnyűzenei betétek – Zorán, Vikidál Gyula, Csézy vagy épp Varga Miklós ikonikus dalaival – zseniális hidat képeztek a múlt és a jelen között. Bebizonyították, hogy a forradalom üzenete ma is abszolút érvényes és átélhető. A korabeli jelszavak, az ütemes rigmusok és a „MUK!” (Márciusban Újra Kezdjük!) kiáltások beemelése beszippantotta a nézőt, mintha mi magunk is ott álltunk volna az 1956-os budapesti utcákon, az események sűrűjében.
A sikerhez hozzájárult a Szász Barbara által tervezett színpadi- és kellékdekor, ahogy a Szabó Hunor, Szabó Norbert és Csíki Zoltán által vezényelt hang- és fénytechnika is.
.jpg)
Példaértékű helytállás
A Bod Péter Tanítóképző diákjai – kiegészülve a Trefán Leonárd Általános Iskola és a Gábor Áron Szakképző Líceum vendégszereplőivel – példaértékű munkát végeztek. Megmutatták, hogy a múlt hősei előtti tiszteletadás nem merev formalitás, hanem élő, pulzáló jelenérték. „Előadásunk címe a történelem nehézségeit megtapasztaló apák felelősségére is rámutat: fiaik és leányaik szívébe át kell menteniük a történelem tanulságainak lángját. A nemzedékek közötti távolság olykor kétséget ébreszt: vajon lesz-e az utódokban erő és bátorság a helytálláshoz? Ötvenhat fiatalsága megmutatta, hogy a fiatalokban akkor is ott élhet a tettrekészség, amikor az idősebbek még nem ismerik fel bennük. A döntő pillanatokban bizonyítják: lehet rájuk számítani. Az örökség továbbadásához ezért az apák hite mellett az utódokba vetett bizalomra is szükség van. A mai fiatalok hangján így válik személyes üggyé ’56: az igaz szóba vetett hit, a szabadság szeretete és a közös sorsunkért vállalt felelősség” – írta az előadás ismertetőjében Deák Magdolna tanárnő.
Ez a komplex, több műfajt ötvöző előadás méltó módon mutatta meg, hogyan lehet és hogyan kell a mai generációk nyelvén beszélni a történelemről.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT


