Az erdélyi magyar színházról, a színészi életről tartott előadást Pálffy Tibor az érdeklődőknek a marosvásárhelyi VIBE Fesztiválon, a VIBE Koli második napján. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának Jászai Mari-díjas tagja közel 30 éve folyamatosan kapja a szerepeket.

Pálffy Tibor szerint a színházi pálya tele van hullámokkal, sikerekkel és bukásokkal, de ami a legfontosabb, hogy ne legyen törés benne. "A folytonosság a legfontosabb érték" – fogalmazott a színész. Szakmai pályafutását felidézve kiemelte, hogy a folyamatos tanulás, a nyitottság, a kíváncsiság az, ami alakítja a színész munkáját. Ez által lehet feszegetni a mindenkori rendszer, darab határait, fontos az ezzel való játszás, a játszás folyamata. A folytonos befele és kifele való figyelés által lehet megteremteni a jelenlétet, a "jelen lenni a történésben”-t.

A kihívások és a színészi sikerélményekről a Jászai Mari díjas színész elmondta: meglátása szerint egy olyan világban élünk, ahol nincsenek alapértékek. "Minden kikezdhető, megtámadható, és meg is támadják. Ugyanakkor a jelennek párhuzamosan sokféle leképezése van. Fragmentált világképek léteznek egyidejűleg, és egy ilyen töredezettségben, nehéz hitelesíteni a színházat vagy bármilyen művészetet” – jelentette ki.

Pálffy felhívta a fiatalok, pályakezdés előtt állók figyelmét, hogy nagyon fontos a színészi technika megtanulása, a felkészültség, az önképzés és a világ történéseire való nyitottság. Nézete szerint egy alakulóban levő világban átalakul a mindenkori színház és színjátszás fogalma is. Ez egyaránt vonatkozik az erdélyi, romániai vagy akár európai színházra és színjátszásra – vélekedett.

Pálffy szerint nehéz a fiatalok, különösen a 18-20 évesek megszólítása, kíváncsivá tétele. Felidézte: érdekesnek tartotta pályafutása alatt az olyan projektek elindítását, amelyek nem a színházi falak között zajlottak, hanem egy kocsmában vagy épp osztályteremben. Ilyen volt Tein Teátrum néven ismertté vált „mozgalom”, amely egy szövegfelolvasással kezdődött. Ezáltal is közelebb kerültek a fiatal közönséghez.

Az erdélyi magyar színház jelenével kapcsolatban úgy vélekedett: sokkal inkább kérdések merülnek fel, mint konkrét válaszok: "Mi az, ami a járható út? Újítás előtt áll az egész szakma, nem csak az erdélyi magyar, hanem akár teljes európai szinten is” – magyarázta. A negyedik sepsiszentgyörgyi Reflex Fesztivált említette példáként, ahol mindenik előadás értékes és hiteles volt, mégis egészében megfigyelhetővé vált egy olyan sokféleség, amely egy erőteljes útkeresésre enged következtetni.

"Hiszek abban, hogy Erdélyben el kellene indulnia egy progresszív színházra való nevelésnek. Ez Magyarországon már működik" – emelte ki a színházi szakember. Ez egyfajta beavató típusú foglalkozásként működhetne, amely a jelenkor "idegrendszerével" szerveződne.

Arra a kérdésre, hogy tervezi-e egy színházi iskola alapítását, Pálffy elmondta: ez megfordult a fejében, de még nem körvonalazódott az, hogy miként lehet megfelelően megvalósítani ezt a fajta oktatást, hiszen "kutyafuttában" nem lehet tanítani.