1835-ben készült hangszeren hangzott el Kodály Zoltán csellóra írt Szólószonátájának első tétele a 26. Kolozsvári Mátyás Napok nyitóünnepségén. A „Brassai gordonkának” nevezett hangszer felbukkan egy 1890-es évek elején készült fényképen, azonban nem Brassai Sámuel, a zenekedvelő „utolsó erdélyi polihisztor” kezében látható, aki ekkor már igen idős volt, hanem egy másik jeles kolozsvári amatőr zenész tartja. Ki ő, játszott-e a csellón maga Brassai, és miért különleges ez a régi hangszer? Mai használója, Kostyák Előd csellóművész válaszolt a kérdéseinkre, Molnár Lehel levéltárvezető pedig rendelkezésünkre bocsátotta annak a korabeli fényképnek a reprodukcióját, amelyen vélhetően a hangszer 19. századi megszólaltatója is látható, illetve mindazt az információt, ami a felvételről ismert.

Hogy került kapcsolatba ezzel a gordonkával, mikor játszott rajta először?

Az Erdélyi Unitárius Egyház Püspöki Hivatala és az Amaryllis Társaság pályázatán nyertem el a Brassai-cselló használatát. A tulajdonos az Unitárius Püspöki Hivatal, a Brassai-hagyaték örököse. Véletlenül fedezte fel ezt a hangszert az unitárius levéltárban László-Bakk Anikó, az Amaryllis Társaság tiszteletbeli elnöke. Ő kijárta azt, hogy restaurálják, és Kolozsvár koncerttermeiben megszólalhasson. Volt egy ugyancsak amarylliszes esemény 2009-ben, amikor felkértek, hogy mutassam be az akkor frissen restaurált hangszert.

Szakmailag miért jó egy zenésznek ilyen régi hangszeren játszani?

Tekintettel arra, hogy 1835-ben készült ez a hangszer Budán, most van abban a korban, amikor a legjobb minőséget nyújtja. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezen a hangszeren játszhatok, mert nemcsak eszmei értéke felbecsülhetetlen, mivel Brassai hagyatékból származik, hanem valóban olyan minőségű hangszer, amely koncerteken, szólószerepekben is megállja a helyét.

Ez a „beérés” akkor is vonatkozik egy hangszerre, ha sokáig nem játszottak rajta? Ez számít?

Általában azért szokták mondani, hogy számít, mert a fa, akkor is, ha több száz éves, élő szervezet, és lassú, de állandó átalakulásban van, kiszárad, vagy éppen a környezetében lévő nedvességtartalom vagy hőmérséklet-ingadozás befolyásolja a minőségét. Csak kiszárított fából lehet rendes hangszert készíteni, és ennek valóban volt éppen elég ideje kiszáradni, nem csak a készítése előtt, hanem az azóta eltelt sok-sok év alatt is. Nyilván a zenészből kigőzölgő nedvességtartalom is befolyásolja a hangszer hangzását, de leginkább lényeges az, hogy az, aki játszik rajta, hogyan szólaltatja meg, és ha folyamatosan olyan módon szólaltatják meg, ami a hangszernek jó, akkor az a hangzásán megfigyelhető.

Ez a hangszer akkor szerencsés helyzetben volt?

Azt megelőzően, hogy hozzám került volna, nagyon keveset tudok a sorsáról, eléggé romos állapotban volt, amikor felfedezték és a hozzáértő restaurálás nagyon sokat számított. Hogy maga Brassai valóban játszott-e ezen a hangszeren, azt nem nagyon lehet tudni, ő inkább brácsával foglalkozott állítólag. Viszont a barátait mindig megkérte, hogy Beethovent és kortársait, a 19. század nagy zeneszerzőit játsszák az otthonában és lehet, hogy ilyen célból vásárolta ezt a hangszert, ha azt lehet feltételezni, hogy ő vásárolta, és így került hozzá. Van egy Brassai-korabeli fénykép, amin Brassai egy kotta fölé hajol, és ott ülnek a vonósok, akik neki szoktak akkoriban játszani, és a cselló, ami azon a fényképen van, a restaurátor Márkus-Barbarossa János szerint pont ez a hangszer.Mit lehet tudni a készítőjéről?

Márkus-Barbarossa János restaurátor szerint a bajorországi Füssenből Budára telepedett német hangszerkészítőről van szó, Christian Neubauerről. Viszonylag kevés csellót készített, inkább hegedűket és brácsákat, hat-hét darab cselló maradt csak fent utána, ritkának számít.

Ön gyakorolni is ezen szokott?

Naponta használom. Amióta pályázaton elnyertem, azóta velem van. Eredetileg három évre kaptam használatra, viszont az Unitárius Püspöki Hivatal azt foglalta bele a szerződésbe, hogy ez a tulajdonos belátása szerint meghosszabbítható, úgyhogy én örvendek neki továbbra is, meg remélem, hogy az is, aki meghallgatja.

Ezzel a gordonkával lép fel a Kolozsvári Magyar Opera zenekarának tagjaiból ál Brassai vonósnégyes koncertjein is. A hangszer miatt nevezték el így az együttest?

Nem a cselló, hanem Brassai Sámuel miatt, ugyanis azt kevesen szokták emlegetni, hogy a zenei életben is aktív szerepet vállalt, az amatőr házi muzsikusokat egyesületbe tömörítette, és az 1880-as években alapította meg a Kolozsvári Zenetársaságot, aminek az utódja most is működik, azzal a különbséggel, hogy a mostani zenetársaság, aminek Demény Attila az elnöke, profi zenészekkel foglalkozik, és koncerteket, fesztiválokat szervez, míg Brassai kifejezetten a házi muzsikálókat gyűjtötte egyesületbe.