A csíkszeredai kulturális intézményeket – Csíki Székely Múzeum, Csíki Játékszín, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes – érintő átszervezések megtörténtek, azóta a városházán újonnan létrehozott, kultúraszervezéssel foglalkozó iroda is elkezdte munkáját. A három intézmény vezetőjét kerestük meg, hogy mondják el, milyen hangulatban, várakozásokkal és főként tervekkel léptek át 2018-ba.

Csíkszereda Polgármesteri Hivatalában már tavaly tavasszal megszületett az az elhatározás, hogy a következő időszakban csökkentik a három kulturális intézménynek előirányozott költségvetést. A döntést az ősszel közölték a teljes, majdnem 130 fős munkaközösséggel – mondta a sajtóval folytatott december végi évértékelő beszélgetésében Ráduly Róbert Kálmán polgármester. Hozzátette, hogy az adó-ügyi reformmal még rosszabbá vált a helyzet, hiszen a város közel 16 millió lejes költségvetési hiánnyal számol idén, továbbá hangsúlyozta, hogy ilyen „ínséges időkben” nagy luxus a városi költségvetés közel felét kultúrára fordítani. Idén tehát nem, vagy csak ritkán szerveznek ingyenes eseményeket az említett intézmények.  

A polgármester megemlítette, hogy az önkormányzatok által fenntartott erdélyi magyar színházak számára – az RMDSZ közbenjárásával – Magyarországról igényeltek támogatást, amely aztán a magyar kormány által év végén közzétett hivatalos közlönyben megerősítést is nyert: a csíkszeredai színművészeket tömörítő Kortina Egyesület közel két millió lejes támogatásban részesül.

Ráduly Róbert Kálmán a tavalyi első Filmszereda sikerén felbuzdulva a fesztivál folytatása mellett további filmes események szervezését is sürgeti, így a többé-kevésbé folyamatos vetítések mellett tavasszal a hatvanas évek magyar filmjeiből készült válogatást is vetítenek egy kisebb fesztivál keretében. Eközben a három kulturális intézményben igyekeznek úgy dolgozni, hogy a költségvetési hiányt a közönség kevésbé érzékelje.

Megszűnik a Kossuth utcai galéria

A szűkösebb idei költségvetés a csíkszeredaiak és környékbeliek számára a Csíki Székely Múzeum által szervezett programokban látszik meg leginkább. Miközben a mindennapi munkát a múzeumnak, a Csíki Játékszínnek, illetve a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek is át kellett szerveznie, addig a múzeum kénytelen lesz bezárni a Kossuth utcai galériát, illetve több saját szervezésű eseménynek intenek búcsút – tájékoztatott Gyarmati Zsolt intézményvezető.

A galéria bezárásakor a pénzhiány indokolta takarékossági okok mellett szakmai szempontokat is figyelembe vettek, Gyarmati Zsolt kifejtette, hogy az évekkel ezelőtt megnyitott galéria nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem sikerült a kezdeti elképzeléseknek megfelelően működtetni.„2018-ban a galériának – mint a kortárs művészeti élet egyik reprezentatív színterének, képviselőjének – a szerepe nem csak a megnyitókban kellene kimerüljön. Valamilyen módon hatékonyabban kellett volna működtetni, a kiállításokhoz kapcsolódó programokkal gazdagítani a kínálatot. A látogatottság messze elmaradt a várttól, az csak a megnyitókon való részvételben merült ki, annak ellenére, hogy például tavaly több mint tíz kiállítás-megnyitó volt ott” – részletezte az egyelőre ideiglenesnek tervezett bezárás okait az igazgató.

Hozzátette, hogy a közelben található Nagy István Művészeti Középiskola diákjai sem mutattak különösebb érdeklődést a galéria tárlatai iránt. Megjegyezte továbbá, hogy amennyiben a városvezetés a múzeum ügykezelésében hagyja a galériát, akkor egy következő, bőségesebb évben újragondolnák annak működtetését.

Események tűnnek el, de így is izgalmas év lesz

A csíkszeredaiak már megszokhatták az elmúlt években, hogy rangos, ingyenesen látogatható filmes eseményeknek is otthont adott a múzeum – hiánypótló szándékkal. Idén azonban nem lesznek KineDok-vetítések, elmarad a nagyon rövid filmek nemzetközi fesztiválja, a Tres Courts, a Filmtettfesztet pedig valószínűleg nem a múzeum, hanem a Csíki Mozi szervezésében tartják majd meg, amely erre egyértelműen alkalmasabb helyszín. 

Gyarmati Zsolt a döntést azzal magyarázta, hogy a filmvetítések eleve ingyenes rendezvények voltak, a városvezetés azonban nem támogatja többé az ilyen kezdeményezéseket, a múzeum pedig nem kérhet belépti díjat olyan eseményekre, amelyek eleve ingyenesek.Nagy sikerrel szervezik meg minden nyáron a Múzeumok Éjszakáját a Csíki Székely Múzeum összes kiállítóterében és a Mikó-vár udvarán. Idén ez az esemény is fizetőssé válik, ám az igazgató hangsúlyozta, hogy a látogatóknak minimális, mondhatni jelképes összeget kell majd befizetniük.

A megszorítások ellenére nem lesz unalmas 2018 sem: több érdekes kiállítással készül a múzeum, már januárban, a Magyar Kultúra Napja alkalmából a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum egyik, Weöres Sándorhoz kapcsolódó kiállítását hozzák el Csíkszeredába. Majd az 1920-as évekbeli nagy festőnemzedék két tagjának, Aba-Novák Vilmosnak és Zsögödi Nagy Imrének a munkáiból nyílik időszakos tárlat. Az idei városnapok kiemelkedő eseménye lesz a hosszú évek gyűjtőmunkájának eredményeként létrejövő várostörténeti kiállítás megnyitója, amely Csíkszereda várossá válásának 460-ik évfordulójára készül el. A nyolctermes, állandó kiállítás a Mikó-várnak mintegy 500 négyzetméteres felületét foglalja majd el. Idén ősszel pedig különleges szakrális gasztronómiai kiállítással készül az intézmény.

„A múzeum – lehetőségei szerint – a kapuit mindig szélesre tárta minden társadalmi réteg előtt. Színes programot kínált a szorosabban vett múzeumi funkciókon túl is. A minőségi szórakozás irányába is nyitottunk. Úgy gondolom, hogy a 21-ik században ez is feladata kell egy múzeumnak, ugyanis nagy a konkurencia a kulturális-turisztikai piacon, és mi is részt szeretnénk venni ebben. Nem a tudomány poros fellegvára akarunk lenni” – összegzett Gyarmati Zsolt.

A színház autonómiája nem sérült

A Csíki Játékszín igazgatója, Parászka Miklós beszélgetésünket azzal indította, hogy „a valóságnak nagy fegyelmező ereje van” – ezzel főként arra utalt, hogy végső soron minimális változtatásokat ért meg az intézmény, amelynek a programja és autonómiája sértetlenül megmaradt és továbbfejleszthető. A csapatból kikerült a súgó és a kellékes. Az állások megmaradnak ugyan, de az érintettek nem alapszerződéses viszonyban állnak majd a színházzal, hanem produkciónként, illetve meghatározott időre kötnek szerződést ugyanazokkal a személyekkel, akikkel korábban is dolgoztak.Az igazgató január folyamán éri el a nyugdíjas kort, azonban arról tájékoztatott, hogy a színház programjának zökkenőmentes folytatása érdekében a nyári évadzáróig folytatná a munkát.

„Úgy ésszerű és tisztességes, hogy az általam megkezdett évad az én vezetésemmel fejeződjön be, és ennek védelmében, ezzel párhuzamosan valósul meg az igazgatói pályáztatás és a staféta átadása, ami szeretném, ha zökkenőmentes lenne” – fejtette ki álláspontját Parászka Miklós. 

Az igazgató emlékeztetett arra, hogy néhány hónappal ezelőtt drasztikus átszervezésekről, intézmény-összevonásokról szóltak a hírek, azonban az igazgató tudomása szerint – egyelőre legalábbis – ezek lekerültek a napirendről, írásos dokumentum sem született, így az színház autonómiája és művészi programja megmarad, és ez is volt az elsődleges szempont.

„Ami konstruktív elem volt ebben az egész megújítási ötletsorozatban, az az intézmények együttműködése, nagyobb kooperációs készség volt. Remélem, hogy fejleszthető, sőt hitem szerint igazából így fejleszthető, mert csak autonóm intézmények tudnak hatékonyan dolgozni és kapcsolatot tartani” – hangsúlyozta az igazgató hozzátéve, hogy meglátása szerint inkább nehézkessé vált volna az együttműködés. „Ezért mondtam azt, hogy a valóságnak fegyelmező ereje van, mert a valóság az, hogy végig kell gondolni, mit érdemes igazán megtenni, miként lehet ésszerűen és hatékonyan lépni. Amikor eljutottunk ezekig a kérdésekig, akkor megnyugtatóbb kép rajzolódott ki erről a történetről.”

A színművészeket tömörítő Kortina Egyesület számára jóváhagyott 130 millió forintos (körülbelül 2 millió lej) magyarországi támogatással kapcsolatban az igazgató elmondta, hogy beszélgetésünk előtt nem sokkal kapta meg az erről szóló hivatalos értesítést, ezért a szöveg ismeretének hiányában még nem tud arról nyilatkozni, hogy mire és hogyan használhatják fel ezt az összeget. Hozzátette, hogy mindenképp nagy segítség ez a színháznak.

Az együttes számára létkérdés a pályázás

András Mihályt, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatóját magyarországi útján, telefonon értük el. Mint mondta, az úttal az a célja, hogy támogatást szerezzenek az együttes működéséhez, a költségvetés hiányzó részét pótolják. Nagy nehézséget jelent számukra, hogy nyolc személlyel csökkent az együttes, valamint annak kötelékében dolgozók létszáma, hivatásos néptáncosi állások, művészeti, titkári, valamint adminisztratív és kisegítő személyzeti munkakörök is megszűntek.

„Köthetünk velük a továbbiakban bedolgozói szerződést, de ezt a kollégák nagy része nem vállalta: vagy elmentek, vagy átkerültek az önkormányzathoz. De ezt a létszámcsökkentést néhány éve megelőzte egy másik leépítés, amikor szintén nyolc személy távozott az együttes kötelékéből. Így abba a lehetetlen helyzetbe kerültünk, hogy olyan alapmunkakörök hiányoznak, amelyek az összes hivatásos táncegyüttesben kellene létezzenek, mert így működnek ezek a rendszerek” – mutatott rá az együttes vezetője.A sokoldalúságuk egy idő után már véges, mert nem tudják elvégezni annyi ember munkáját, hacsak nem csökkentik a tevékenységet, vagy vállalják, hogy romoljon a minőség – ezt azonban semmiképp nem tennék meg, vállalni akarják azt, amit eddig megtettek: élni, dolgozni és jó minőségben alkotni, oktatni, nevelni akarnak – mondta. 

Az együttesnél olyan kulcsállások szűntek meg, mint a közönségszervező, reklámszakember, de nincs egyetlen színpadi munkás sem. Öltöztetőjük sosem volt, de olyan fontos munkakört sem tölt be senki, mint a művészeti vezető, nincsenek zenészek, énekesek sem.

„Más hasonló intézményeknél talán fel sem fogják, hogy miként lehet ezek nélkül működni. De a hivatásos táncosaink helyzete sem biztató: nemcsak táncolnak, hanem énekelnek és szöveget mondanak. A tánc azonban olyan mértékű fizikai megterhelés, amely megköveteli, hogy legyen cserekolléga. Rövid a táncos életpálya, ezért mindig pótolni kell az időseket fiatalokkal, továbbá nagyon sok a sérülés minden hasonló intézményben. Ezt sehol nem hangoztatják, csak gyógyulnak és cserélgetik egymást” – magyarázta András Mihály.

A Hargita együttes hivatásos táncosai abba a korba léptek, amikor már pótolni kell őket, de még mindig színpadon vannak. Ezért jött rosszkor a létszámleépítés – tette hozzá az igazgató. Szavai szerint a régi, 45-ös létszámhoz kellett volna visszatérniük, hiszen hasonlóval működik a Háromszék és a Maros együttes is. A különbség az, hogy az említett két tánccsoport a megyei önkormányzat hatáskörébe tartozik, míg a Hargita együttes a városéba, annak ellenére, hogy megyei tanács hozta azt létre, és munkájuk kiterjed egész Hargita megyére.

András Mihály kifejtette, hogy nem kérnek nagyobb költségvetést, mint amennyit a szomszédos megyék együttesei megkapnak. „Nem szeretnénk gyengébbek és kisebbek lenni” – nyomatékosított.

Az idei tervekkel kapcsolatban elmondta – hogy az említett célkitűzés szellemében, miszerint a minőségből nem engednek – idén is a tavalyihoz hasonló rendszerességgel lépnek fel szerte a megyében, ugyanannyi új produkcióval készülnek. A legújabb műsoruk próbái már zajlanak, és január folyamán a nagyközönségnek is beszámolnak róla. Az igazgató annyit azért elárult nekünk, hogy az új produkcióban az elvándorlás és az itthonmaradás témakörét feszegetik.

(Címlapfotó: Sándor Anna és Dálnoky Csilla A kaktusz virágában, Csíki Játékszín | fotó: Sándor Levente)