Nyolc színházigazgatót kérdezett interjúsorozatában a Marosvásárhelyi Rádió arról, hogy zaklattak-e valaha valakit az általa vezetett intézményben, mit tenne, ha ilyen panasszal fordulnának hozzá, van-e szereposztó dívány az erdélyi színházakban, és arról is, hogy mit gondol a hollywoodi Harvey Weinstein-ügyről, és az ennek hatására kirobbant #metoo globális kampányról.

Ezeket a nyilatkozatokat foglaljuk össze az interjúk kronológiai sorrendjében, az első október 17-én, az utolsó 27-én került fel a rádió honlapjára.

Többek között kiderült, hogy:

• egyik igazgató sem tud arról, hogy az intézmény valamely alkalmazottját valaha zaklatták volna
• a szexuális zaklatás társadalmi probléma, nem kizárólag a színházé és a filmművészeté
• az áldozatok bátran álljanak elő a történeteikkel, és a legjobb lenne, ha ezt azonnal, nem évtizedek múlva tennék meg
• a színházi szakma bonyolult, kényes, a színész testét, lelkét igénybe veszi
• átláthatóbb próbafolyamatokra, a szakmai szervezetek megerősödésére van szükség, és arra, hogy az igazgató minél aktívabban részt vegyen a társulat életében
• a szereposztó dívány fogalma nem véletlenül létezik, de nem a szakma általános gyakorlata

Gáspárik Attila, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház

A Tompa Miklós Társulat vezetője nem tud ilyen esetről, de ha tudna, azonnal elbocsátaná a színházból az agresszort. Szerinte a leghatékonyabb útja a zaklatás elkerülésének, ha mindenki bátran felvállalja, ha valaha érte ilyen atrocitás. A magyarországi botrányról úgy vélekedett: félő, hogy Sárosdi Lilla csak szerepelni akar.  

Gáspárik Attila úgy gondolja, hogy ez a jelenség nem csak a színházban és a filmművészetben létezik. „Mindenhol nagyon nehéz kezelni ezeket a kérdéseket. Minél zártabb egy társadalom, annál nehezebben kerülnek ezek nyilvánosságra” – fogalmazott.

Ha valakiről kiderülne, hogy szexuális szolgáltatásokért cserében juttat főszerephez valakit, akkor a színház azonnal szakítana az illető rendezővel, és értesítené a felelős hatóságokat. „Az én értékrendemben nincs az a rendező, amelyik a munkáját tovább folytathatja egy művészeti intézményben, ha egy ilyen ajánlatot tesz”. Hozzátette: arra viszont van példa, hogy két fél közös beleegyezéssel közeledett egymáshoz, de abba nem szól bele.

„Bonyolult” szakma a színházi világ, mondta, hiszen számtalanszor megtörténik, hogy a rendező úgy instruál, hogy megfogja a színész testét, de ez akkor szorul kivizsgálásra, ha magán jellegű indíttatásból történik. Kiemelte továbbá az ügyelők szerepét a próbafolyamatok átláthatóságában, akik minden próba végén jelentést írnak.

A színházigazgatóval azelőtt készült a rádióinterjú, hogy Sárosdi Lilla magyarországi színésznő megnevezte volna zaklatóját, és még több áldozatra fény derült volna. Ekkor Gáspárik Attila szkeptikusan viszonyult az ügyhöz, és azt kifogásolta, hogy a színésznő húsz év után állt elő a történetével, és attól tartott, hogy ez csak szereplési vágyról szól.

Az október 17-én feltöltött teljes adás itt hallgatható.

Parászka Miklós, Csíki Játékszín

Parászka Miklós szerint a színház világával nem fér össze az alpáriság és a bűn. 42 éves pályafutása alatt nem találkozott ilyen esettel, pedig hiszi, hogy a színészek bizalommal fordulnának hozzá. A magyarországi botrányt több okból is megrendítőnek tartotta.  

„Ha én ilyesmit hallanék, nagyon kategorikusan reagálnék most is, és reagáltam volna eddig is” – mondta a Csíki Játékszín igazgatója. „Mindenképpen szembeszállnék egy ilyen jelenséggel” – tette hozzá. „A színház gondolatisága, eszmeisége, nagyszerűsége egy olyan világ, ami nem fér össze az alpárisággal, a bűnnel. (…) Fondorlatos, alattomos, erkölcsileg fenntarthatatlan gesztusokkal nem lehet valami magasztosat építeni” – magyarázta. 

„Az ajtóm mindig nyitva van mindenki előtt, hogy minden tapasztalatot megoszthassanak velem. Én nem hiszem, hogy ha valakit ilyen méltatlan bántalmazás érne, akkor nem mondaná el nekem személyesen” – fogalmazott, és arra buzdította az áldozatokat, hogy álljanak elő a történeteikkel.

A magyarországi botrányt az igazgató több szempontból is megrendítőnek tartotta. Egyrészt amiatt, hogy ilyen egyáltalán megtörténhetett, másrészt pedig amiatt, hogy ezt a két áldozat (amikor az interjú készült csak Sárosdi Lilla és Sándor Erzsi jelentkezett) évtizedekig el kellett fojtsa magában. Hozzátette: nem gondolja, hogy ez egy általános gyakorlata lenne a szakmának.

Az október 17-én feltöltött teljes adás itt hallgatható.

Balázs Attila, Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház

A temesvári színház igazgatója bűntényként tekint a szexuális zaklatásra. Azt mondta, az általa vezetett intézményben nem fordult elő ilyen. Felhívta a figyelmet arra, hogy azokat az áldozatokat is védeni kell, akik nem közismertek, és nem hallattatják a hangjukat.

Balázs Attila többek között arról beszélt, hogy a szexuális zaklatás kényes és valós probléma, de kissé botrányízűnek is tűnt a számára, szerinte ezért is kapta fel a sajtó ennyire a témát. Azért is kényes probléma, mert a színpadon vannak olyan jelenetek, amelyek ilyen jellegű cselekedetekre hasonlítanak, és ha a néző azonosítja a karaktert a színésszel, akkor párhuzamot vonhat a valóság és a fikció között. Szereposztó díványokról „szerencsére” nem tud.

Fontosnak tartotta, hogy az áldozatok minél hamarabb képesek legyenek feldolgozni a traumát akár pszichológus segítségével, vagy azáltal, hogy kitálalnak a nyilvánosság előtt.

Török-Illyés Orsolya színésznő esete, akit a Marosvásárhelyi Rádió szintén megkeresett, arra mutatott rá, hogy a pedagógusok körében is ugyanúgy él ez a probléma. Balázs Attila szerint a hatalommal bárhol vissza lehet élni. Elmondta: nagyon fontos, hogy azok is bátorságot nyerjenek szembeszállni az ilyen esetekkel, akik amiatt, hogy nem közismertek, védteleneknek érzik magukat.

Támogatja, hogy erről a problémáról minél szélesebb körben beszéljenek, például elképzelhetőnek tartja, hogy az ügy egyszer egy előadás témája lesz.

Az október 19-én feltöltött teljes adás itt hallgatható.

Tompa Gábor, Kolozsvári Állami Magyar Színház

A kolozsvári színház igazgatója hangsúlyozta, hogy csak bizonyítékok fényében tud és akar véleményt formálni a magyarországi és az amerikai szexbotrányról, és kifogásolja, hogy a sajtó mély utánajárás nélkül azonnal felkapta az erről szóló híreket, és szenzációt faragott belőlük.  Ugyanakkor azt gondolja, a hatalmi visszaélés nem tolerálható, viszont jó volna ezt azonnal jelezni.

Tompa Gábor az interjú elején leszögezte, hogy ez az ügy az egész szakmára „borzalmasan rossz fényt vet”. „Nevetséges, hogy ez a színházi világban indul el, miközben zaklatásról sok helyen lehet hallani”, például a politikában a halállal való fenyegetés is előfordul, nyilatkozta. „Összességében a hazai szakma lelkiismerete tiszta” – fogalmazott. 

Továbbá nevetségesnek tartotta, hogy a Weinstein-ügy kapcsán Magyarországon is elindult egy lavina. Tompa Gábor szerint ha valakit sérülés ér, azt azonnal jelezni kell. „Rettenetesen lehangolónak” tartja, hogy az intézményvezetőket, politikusokat eleve bűnösöknek tekinti a társadalom ahelyett, hogy külön elmélyülne mindegyik esetbe.

Szereposztó dívány Tompa Gábor szerint évszázadok óta létezik, és a fogalmat általában tréfásan, ironikusan szokták használni. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy nem hiszi, hogy ez a szakma folyamatos gyakorlata lenne. „Nem vagyok naiv, az emberi természettől fogva rengeteg visszásság fordul elő naponta a világban” – tette hozzá.

„A világ botrányról botrányra halad” – vélekedett a színházigazgató, aki azt kifogásolta, hogy a média szenzációt faragott az ügyből. Később arról is beszélt, hogy csalódott a sajtóban, főleg az amerikaiban, mert mindegyik orgánum másként világítja meg a történetet. „Olyan világban élünk, ahol a legkevésbé fontos az igazságosság elve” – fogalmazott.

Szerinte a zaklatás sok esetben elkerülhető, hiszen vannak színésznők, akik visszautasítják a közeledéseket. Kényes munkahely a színház, mert a színésznek folyamatosan bele kell élnie magát egy-egy szerepbe, mondta. Ahhoz, hogy hiteles alakítást nyújtson, egy ideig például bele kell szeretnie a partnerébe, nem civil személyként, hanem szereplőként. „Ezek a határok nagyon gyakran és nagyon könnyen egybemosódnak” – magyarázta.

„Minden olyan eset, ahol az emberi szabadság, méltóság csorbul, valamilyen megoldásra, ítéletre vár a tények feltárása és az igazság kiderítése után. Egy eset sem tolerálható, ahol hatalmi visszaélés történik” – nyilatkozta még.

Az október 20-án feltöltött teljes adás itt hallgatható.

Cvikker Katalin, Szigligeti Színház Nagyvárad

Cvikker Katalin többek között arról beszélt, hogy a megaláztatás bármilyen területen érvényre juthat. Hat éves munkája alatt a nagyváradi színházban nem hallott ilyen esetről, pedig család típusú színházat vezet, és szerinte kiderült volna.

„Mindenki azt várja, hogy egész másként álljak a dolgokhoz azért, mert nő vagyok. Azt gondolom, hogy ezt a kérdést nem lehet nemtől függővé tenni” – magyarázta. Szerinte a megaláztatás, a szexuális zaklatás bármilyen területen érvényre juthat, ahol vezetői pozícióban levő emberek azt gondolják, hogy erőszakosak lehetnek. „Ez hatványozottan komplex, érzékeny probléma a művészvilágban”, mondta, ahol az emberek lelkével és testével dolgoznak.

Nem egyszerű, de azt kellene elérni, hogy az áldozatok ne magukba forduljanak, hanem osszák meg a történeteiket. „Sárosdi Lilla sem egyszerűen hozta meg ezt a döntést, nem hiába várt ennyi évig”, fűzte hozzá. Úgy látja, egy ideig az áldozat elsősorban magába zárkózik, és szégyenkezik.

Cvikker Katalin több megoldási lehetőséget is emlegetett az interjúban. Szerinte például átláthatóbbá kell tenni a színházi mindennapokat és a próbafolyamatokat, valamint fontosnak tartja, hogy az intézmény vezetője minél intenzívebben részt vegyen a társulat életében. Ő például család típusú színházat vezet, gyakran utazik a társulattal, és azt gondolja, hogy ezeken az együttléteken kiderültek volna az ilyen jellegű problémák.

Az október 21-én feltöltött teljes adás itt hallgatható.

Nagy Pál, Tomcsa Sándor Színház

A Tomcsa Sándor Színház igazgatója szerint a vezetői pozíciókkal számtalan területen visszaélnek. Arról is beszélt, hogy a mai világban könnyebben hallattathatják az áldozatok a hangjukat, mint pár évtizeddel korábban, valamint arról, hogy ha az érintettek nem azonnal szólnak, később megkérdőjelezhetik vallomásuk igazságtartalmát.

„Az igazság valahol középen van” – fogalmazott Nagy Pál, aki szerint a témával foglalkozni kell, de a média rossz szokása, hogy egy-egy dologra túlságosan ráharap. A szexuális zaklatás mindenhol jelen van, például a tanügyben vagy a politikában is visszaélnek a vezetői pozíciókkal, de „a színház jobban kitett a közönség figyelmének”. A székelyudvarhelyi színházban nem tud ilyen esetről.

Elmondta: a sértett feleknek „aktuálisan föl kellene vállalni, persze könnyű ezt mondani. (…) A mai világban könnyebb megszólalni, mint 40 évvel korábban”. Ha az áldozatok évtizedek múlva szólnak, fölmerülhet, hogy igaz-e a vallomás, fűzte hozzá.  

Ha az általa vezetett intézményben szexuális zaklatásra fény derülne, akkor eltávolítaná az agresszort, miután megvizsgálják, hogy pontosan mi történt. „Ezt nem szabad a szőnyeg alá söpörni” – fűzte hozzá. Elítélendő magatartás, és a kiskorúakról sem szabad megfeledkezni, akik ilyen helyzetben még védtelenebbek. Szereposztó díványról hallott az igazgató. „Biztosan nem véletlenül találták ki, de magára vessen, aki így dolgozik” – nyilatkozta.

Az október 23-án feltöltött teljes adás itt hallgatható.

Bocsárdi László, Tamási Áron Színház

„Ha valakinek hatalmat adsz, megtudod, hogy milyen ember” – vezette fel gondolatát Bocsárdi László, aki a sepsiszentgyörgyi színházban nem találkozott ilyen esettel. Szerinte nagyon sok visszaélés létezik, csak nem kerül napfényre. A botrány kirobbanásakor egy kicsit túlzásnak tartotta, hogy az ügy ekkora figyelmet kapott, de utólag belátta, hogy szerencsés, hogy a média foglalkozik vele. „Ezt le kell leplezni, mert ez egyszerűen elképesztő” – fogalmazott az interjúban.

„Az én színházamban ilyen nem volt, amióta én itt vagyok. Nem hívok olyan rendezőt, akiben nem bízok művészi szempontból, akiről nem feltételezem, hogy komolyan veszi a munkáját. Baráti alapon nem hívok embereket rendezni” – nyilatkozta. Akinek van ilyen története, az szóvá kell tegye – vélekedett Bocsárdi László. Elítéli a szexuális zaklatást, mert „aki így oszt szerepet, azt nem az előadás és a művészi szempontok érdeklik, hanem az, hogy előnyökhöz jusson”.

Régebben ő is hallott szereposztó díványról, de szerinte ez a múlt rendszerre jellemzőbb volt. Akkor sokkal nagyobb volt az igazgató hatalma, az alkalmazottak ma már nem függnek annyira egy intézmény vezetőjétől, ha ilyen gondok vannak, a vezetőt „ki lehet kezdeni”.

Véleménye szerint nem helyes, hogy csak pár napig forró a téma, mint például a „túlságosan szigorú és agresszív rendező problematikája”, amivel valószínűleg Andriy Zholdak kolozsvári rendezésére utalt. „Remélem, ez a kérdés felszabadítja az embereket, és ezentúl nem tudnak ilyen dolgok megtörténni, mert rögtön lelepleződnek” – összegzett.

Az október 25-én feltöltött teljes adás itt hallgatható.

Bessenyei Gedő István, Harag György Társulat

Bessenyei Gedő István reméli, hogy az erdélyi színjátszásban nincsenek az amerikaihoz vagy a magyarországihoz hasonló súlyosságú esetek. „Amíg az áldozat meg nem szólal, nem lehet tudni” – mutatott rá. Ha ilyen visszaélésre mégis fény derülne, szerinte az egész erdélyi szakmát megdöbbentené, és az első reflexe a letagadás lenne.

Szerinte Erdélyben is kialakulna az a támogatás, amit Magyarországon láttunk a Marton-ügy kapcsán. A szatmári színházban négy év alatt nem hallott ilyen panaszról, és reméli, hogy a társulat megbízik benne annyira, hogy ha ilyen előfordul, megosszák vele.

Kellenének bizonyos garanciák, amelyek jelenleg hiányoznak a rendszerből, amelyek védik és segítik a szexuális zaklatás áldozatait, mondta. Az intézmény kívüli szervezeteknek is meg kellene erősödniük, hiszen ha valakit a főnöke zaklatott, nem fordulhat hozzá a panaszával. Szakmai szervezetek, szakszervezetek mobilizációjára van szükség.

„Zsákutca”, ha azt feltételezzük, hogy ez a probléma csak a színházban és a filmvilágban létezik. Ugyanakkor azt látja, hogy nem lenne szabad általánosítani, és arra következtetni, hogy ilyen mocskos a színház. Azért van társadalmi haszna annak, hogy pont a színház és a film világa az, ahol ez a botrány kirobbant, mert reflektorfényben van, és bátorságot meríthetnek a nem közismert emberek is ahhoz, hogy kiálljanak, hiszen az igazgató szerint minden intézményi struktúrában ugyanilyen égető ez a probléma, csak nem követi ekkora figyelem.

Az október 27-én feltöltött teljes adás itt hallgatható.

(Címlapi illusztráció forrása: www.preen.inquirer.net)