Kiss Csaba A dög című, öt drámát tartalmazó kötetét mutatták be hétfő délután a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előcsarnokában. A Mentor Könyvek Kiadó gondozásában megjelent könyv szerzőjével Ungvári-Zrínyi Ildikó, az egyetem tanára beszélgetett, a drámákból Nagy Dorottya és Szakács László színművészek olvastak fel részleteket.

Kiss Csaba marosvásárhelyi származású, Magyarországon élő „színházi ember”, rendező és drámaíró, aki egy korábbi erdélyi magyar drámapályázaton Itthon jeligével nyerte el a 2. helyezést, ám Hurmuzache Anikó névvel írta alá a drámáját, ami óriási zűrzavart okozott a bíráló bizottságnak. Mivel azt is feltüntette, hogy Galacról származik, sőt, fiktív lakcímet is megadott, a galaci református lelkészt kérték fel, keresse meg a hölgyet az adott címen. Nem járt sikerrel természetesen, a pályázat kiírói meg tovább fantáziálhattak, hogy ki lehet ez a nő? Egy Erdélyből Galacra telepedett mérnök? Egy ottani román ember magyar felesége? Végül az eredményhirdetés napján derült ki, hogy a szerző Kiss Csaba, ami viszont újabb zűrzavart okozott, hiszen erdélyi drámapályázat volt, a rendező-drámaíró pedig bár marosvásárhelyi, már rég Magyarországon élt – idézte fel mindezt Ungvári-Zrínyi Ildikó.A színháztudományi szakíró azt kérdezte Kiss Csabától, hogy a helyek, amelyek a darabjaiban szerepelnek, provokálják, ők „mennek hozzá, vagy a szerző megy hozzájuk”? „Nagyon fontosak a helyek, de azért, mert kötődnek valakihez” – válaszolt a kérdezett, aki azokról a történetekről mesélt, amelyek egy-egy darabját ihlették, azok alaptörténetei voltak.

A kötet címadó drámája, A dög, például a szerző gyermekkorába nyúlik vissza, amikor a nyaralójuk szomszédságában megismert egy gyönyörű, ám már akkor „ördögi” kislányt, akivel aztán később is találkozott, vagyis látta őt különböző helyzetekben és tudott meg róla különféle, elképesztő történeteket.

Az emberi helyzetekre, a szoros helyzetépítésre, a kimondhatatlan dolgokra hívta fel a figyelmet a drámák kapcsán a méltató, illetve arra, hogy bár közel kerülnek a szürrealizmushoz, mégse mennek át teljesen a fikcióba. Kiss Csaba az ember kiismerhetetlenségéről beszélt, arról a kíváncsiságáról, amely a művészet elé állítja az embert. Ha választani kell egy jó, vagy egy igaz jelenet között, az igaz jelenet sokkal többet ér számára, hangsúlyozta, ugyanis olyan titkokat lát előjönni az emberekből, amelyeket nemhogy megragadni, de megérteni is nagyon nehéz.

Másik érdekes története a drámaírónak a Skandináv lottó című darabjához kapcsolódik: egy hajléktalan ember 660 milliót nyert a lottón és hirtelen egyik napról a másikra gazdaggá vált. Fehér BMW-t vett magának és házat, a ház kertjében pedig egy tengervízzel töltött úszómedencét építtetett. De nem voltak álmai, egy óriásképernyőjű tévében egész nap csak focimeccset nézett, igazából nem tudta, mit kezdjen a rengeteg pénzzel. Milánóba szerettek volna elutazni, de nem jutottak el oda, viszont elkísérték a drámaírót a darab legelső, kézdivásárhelyi bemutatójára, ami óriási élményt jelentett számukra.

Szó esett a bemutatón még a Csehovról, arról a négy felvonásos műről, ami a Sirály harmadik és negyedik felvonása közötti eseményeket írja meg, azt, amiről a Csehov-drámában csak négy mondat utal.