Federico García Lorca Bernarda Alba háza című előadásával nyitja meg új évadát a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata október 13-án 19 órakor. A nők kiszolgáltatottságáról szóló előadást Sorin Militaru rendezi.

Bessenyei Gedő István társulatigazgató, az előadás dramaturgja szerint nagy bátorság ma műsorra tűzni ezt a Lorca-drámát – derül ki a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményből. 

„A darabot Sorin, a rendező ajánlotta, én pedig örömmel fogadtam a felvetést, mivel a társulatban sok kiváló színésznő dolgozik. Számukra kínál remek játéklehetőséget ez a rendkívül jelentős Lorca-darab, mely a női sors – nagyon másként, de napjainkban is érvényes – kiszolgáltatottságára is rávilágít, egy férfiközpontú, férfiak uralta világban. Nagy bátorság ugyanakkor műsorra tűzni ezt a darabot, mert napjainkra vetítve az üzenetét, átgondolásra szorul az aktualitása. Úgy vélem, az előadás erős képeinek, költőiségének, hangulati erejének köszönhetően a rendező érvényes kulcsot talált a darabhoz" – fogalmazott.

Hozzátette: külön öröm számára, hogy a munkát olyan jelentős vendégművészek segítették, mint a címszerepet játszó Tóth Tünde, András Lóránd koreográfus, aki korábban flamenco-workshopot tartott a társulat művészeinek, és Márton Erika jelmeztervező, aki „lassan már visszatérő vendégnek számít Szatmáron”.

„Képzeljünk el egy pletykaéhes Andalúz falut, ahol a tradíció erejénél csak egy dolog lehet fontosabb: hogy mit gondolnak rólunk mások... Ilyen közegben él Bernarda Alba, öt – jócskán eladósorban lévő – lányával, háborodott édesanyjával, és két szolgálójával.

Férje halála után Bernarda, az ősi szokásoknak megfelelően, a gyász börtönévé változtatja a családi házat. Nyolc évnyi rabságra ítélt lányai szinte csak az ablakréseken át, és a szolgálók pletykáin keresztül érintkezhetnek a külvilággal, melytől anyjuk rettegve félti őket, és amely a testi és lelki szerelem lehetőségével csábítja a nővéreket.

A ház környékén ólálkodó férfiak látványa újra meg újra felébreszti bennük az elfojtott vágyakat...

„Érzed ezt a csendet? Pedig minden szobában vihar dúl. Ha kitör, mindannyiunkat elsöpör…”