19. századi képeslapok, 1812-es Napóleon-érme, és takaros bélyegalbumok is gazdát cseréltek a marosvásárhelyi régiségvásáron szombaton. Az ország távoli pontjaiból is érkeztek gyűjtők, többek között a kolozsvári Röser Antikvárium tulajdonosával beszélgettük, aki ezúttal nem régi könyveket, hanem érméket árult.

Marosvásárhelyen évente négyszer szervezik meg a bélyegek, képeslapok, érmek és más régiségek vásárát. Bár kicsi az esélye, hogy igazán régi tárgyak bukkanjanak fel, a szenvedélyes gyűjtők sose hagyják ki ezeket az alkalmakat. Mint kiderült, többen felszámolni jönnek értékes gyűjteményüket, mert így legalább értő kezekbe kerül.A képeslapok között 19. századiak is voltak, főleg az erdélyi városok, fürdőhelyek, kisebb-nagyobb települések ábrázolásai voltak kaphatók. A megrögzött gyűjtők általában egy-két települést gyűjtenek kitartóan, az arról készült minden egyes régi lapot szeretnék megszerezni. Ha valamiből dupla van, akkor azt elcserélik más, hasonlóan régi és értékes lapra – magyarázza az egyik gyűjtő, hozzátéve, hogy ha az adott város szinte valamennyi lapját összegyűjtötte, akkor jöhet a következő város, ahol született, vagy iskolába, egyetemre járt, vagy valami más köti oda.

A bélyegekkel is hasonló a helyzet, hiszen ma már megszűnt a sorozatok kiadása, amit még a rendszerváltás előtt minden gyűjtő megrendelt, megvásárolt. „Most azokból élünk, cserélgetjük, vagy meg-megveszünk egy egész nagy kollekciót valamelyik értékesebb sorozatból” – magyarázza az egyik lelkes bélyeggyűjtő, aki lepecsételt bélyegeket kínált, szépen albumba helyezve, kategorizálva. Arra a kérdésünkre, hogy miért válik meg a hatalmas gyűjteményétől, B.GY. elmondta, hogy a gyerekei és az unokái nem érdeklődnek a bélyegek iránt, nem örökölték a gyűjtőszenvedélyt. „Inkább eladogatom, így tudom, hogy olyan emberekhez jut, akiket érdekel még” – magyarázta.Röser Ferenc kolozsvári antikváriumtulajdonos az éremgyűjteményét kezdte hasonló okokból felszámolni, legszebb darabjait már a kora reggeli órákban eladta, de még így is maradt néhány ritka szép érméje, amelyeket bemutatott. Elmondta, érmét a pénzverdék öntöttek, miután egy művész megtervezte azokat, megrajzolta. Általában egy-egy esemény tiszteletére, vagy emlékére adtak ki érméket, ezeken egy-egy jelentős személy, államférfi, egyházfi, tudós, vagy művész portréját, címereket örökítettek meg. Mutatott például egy Napóleont ábrázoló érmét, amelyet az 1812-es moszkvai csata emékére adtak ki, sajnos megsérült, valaki átfúrta két hatalmas szeggel és egy márványlapra erősítette, de még így is igen értékes.

Craiova elnevezésének 500. évfordulójára, a román királyi család egy-egy jelentősebb tagjának emlékére, vásárok, tudományos összejövetelek, kikötők megnyitójára, templomok felújítására is adtak ki emlékérméket. Ezek közül a legértékesebbek a 19. századiak után azok, amelyeket a két világháború között vertek. Az 1960-as és ’70-es évekből származók 60-100 lejt, míg a ’40-es évekből származóak 50-250 lejt is érhetnek, természetesen jóval drágábbak az 1918 előttiek – tudtuk meg Rösertől.

Az asztalok között sétálva a réz- és ezüst tárgyaktól kezdve az ékszerekig sok mindent láttunk, például festményeket, könyveket, kézimunkákat, társasjátékokat, szobrocskákat, telefonkártyákat, régi bankókat és pénzérméket, de még egy bilincset is.