Az érdeklődésből legalábbis úgy tűnik, kicsik és nagyok kapkodnak majd a Kalózlány után. Osztálytársai, barátai, szülei, családtagjai körében találkozhattunk szombaton a tizenöt éves Lupescu Katával, aki különösebb tudatosság nélkül 348 oldalas ifjúsági kalandregényt írt, és ha ez valakinek nem elég, eláruljuk: Kata már négy kötetre való folytatást írt a történetéhez. Megkockáztatjuk, hogy ez a könyvbemutató volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét eddigi legszívmelengetőbb mozzanata.

Manírok nélkül, magabiztosan, de szerényen válaszolt a tizenöt éves Lupescu Kata Botházi Mária publicista, író kérdéseire az idei könyvhét eddigi legnépesebb közönsége előtt. Két okból kifolyólag is különleges, szinte történelmi könyvbemutatón vehettünk részt: Botházi szerint egyrészt azért, mert rendkívül fiatal szerzőről van szó, másrészt pedig azért, mert a kalandregény műfaja igen ritka az erdélyi magyar irodalmi palettán. Ráadásul mindkettőjüknek premier volt a tegnapi beszélgetés, hiszen a szerző először mutatta be könyvét, a moderátor pedig bár sok fiatallal dolgozik, tizenöt éves szerzővel még soha nem beszélgetett.

A Kalózlány értéke nemcsak abban rejlik, hogy tinédzser írta, hanem tartalmilag is simán megállja a helyét. Botházi Mária úgy fogalmazott, a sok jó párbeszéd gördülékennyé teszi, és viszi előre a történetet. Kata rendkívüli történetmesélési képességgel van megáldva, magyarázta.

Hatodikos korában, tizenegy évesen kezdett el a számítógépén történeteket írni anélkül, hogy mindebből könyvet tervezne. Édesapjával közösen döntöttek úgy, hogy Kata édesanyjának születésnapjára beköttetik az összegyűlt történeteket. Így felkeresték az IDEA Könyvteret, ahol felfigyeltek a lányra és írására. Elkezdődött a munka, Katának szerkesztője, csapata lett. Csak a kiadónál tudatosult, hogy a szövegekből könyv lesz – fogalmazott a szerző.

Kata elmesélte, hogy a szülei nagyon támogatták, örültek annak, hogy nem számítógépes játékokkal tölti az idejét a képernyő előtt. Nagyon hálás ugyanakkor a barátainak, ismerőseinek is, hiszen szüksége van a társas kapcsolatokra ahhoz, hogy olyan élményeket szerezzen, amelyeket a történeteiben felhasználhat, továbbgondolhat.

Főhöse a belevaló Charlotte, akinek bár vannak jó tulajdonságai, Katának nem ő az álomcsaj. Egy fantasy világban lehetünk részesei a főszereplő felnőtté válásának, aki próbálja feldolgozni mindazt, ami vele történik. A Kata által megalkotott világban mindenféle lények vannak, például életművészek – ami nem „ingyenélőt” jelent, figyelmeztetett, hiszen tizenegy évesen még nem ismerte a szó eredeti jelentését –, akik irányítják az életet. Emellett a vérművészek például abban döntenek, hogy ki milyen neműnek szülessen, de a kalandregényben megismerhetjük a metáliumokat és a szintákat is – Charlotte például ez utóbbihoz tartozik.

„Egy könyvben akármit megtehetsz” – magyarázta Kata.

A fantasyt azért szereti, mert megváltoztathat olyan dolgokat, amelyeket amúgy nem tudna. Ezért szerinte nem korosztályhoz kötött a Kalózlány célközönsége, hiszen mindenki szeretne változtatni valamin ebben az életben, és mindenki szeret egy kicsit elrugaszkodni a valóságtól.

Ami még nagyon szép és irigylésre méltó a Kata-jelenségben, hogy egy percig nem volt benne megfelelési kényszer. Megírta, amit szeretett volna, hogy ezt hogyan fogadják, már nem rajta múlik, mondta. Különösebbképpen motiválnia sem kellett magát a haladásra, akkor írt, amikor kedve volt – és általában volt kedve, főleg a félévik idején, mesélte nevetve.

Bár szereti például Cassandra Clare Csontváros-sorozatát vagy a posztapokaliptikus filmeket, nem inspirálódik tudatosan, legfeljebb utólag jön rá arra, hogy egy-egy gondolata milyen olvasmányélmény, film hatására születhetett meg.

A sztori csak „bonyolódik, és jobb lesz”, Kata négy kötetre való folytatást írt már. Ő akkor is írni fog, ha a többi rész nem lesz kiadva – mesélte a kolozsvári közönségnek.​