Hogyan szeretett Kosztolányi?
Gyötrődve, hűtlenül, önzőn. Érzelmeibe és betegségébe élete végén beletébolyodott, mérgen, morfiumon, gyógyszereken élt. A népszerű író, költő emberi oldalát ismerhettük meg a Nyáry Krisztián Így szerettek ők című kötete alapján készült felolvasószínházi előadásban csütörtökön, a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten.
Kosztolányi Dezső szerepében Gyabronka Józsefet, feleségéében, Harmos Ilonájéban Kiss Marit, szeretője, Radákovich Mária szerepében pedig Zsigmond Emőke színművésznőt hallottuk. Az előadást Réczei Tamás rendezte.Desiré. Így szólították Kosztolányit barátai. Felesége pedig eképpen: Dide, Dezsőcske. A fiatal színművészetis Harmos Ilonával 1910-ben ismerkedett meg. Viharos kapcsolatba keveredtek, ám az asszony a halálos ágyig kitartott férje mellett. Megfogadta ugyanis, hogy bármi történjen, soha nem hagyja el az urát, bár mint az előadás arra rávilágított, elbizonytalanodás Ilona részéről is volt bőven.
Kosztolányi feleségét hol a világon mindennél jobban szerette, hol pedig éjszaka pánikroham tört rá a házasságuk miatt – amelyet 1913. május 8-án kötöttek meg –, és mielőbb menekülni akart a nő mellől. „Különb, Istenből egy vagyok” – gondolta magáról a férfi. „Elvárom, hogy sírkövemre ezt véssétek: a legjobb férj és a legjobb apa” – kérte ki magának Kosztolányi.A feleségnek nem volt könnyű sorsa. 1915-ben megszülte gyereküket, Ádámot, ám a háborús viszonyok miatt öt nap után hazaküldték a kórházból. Ennyi idő kevés volt a felépüléshez, ráadásul otthon sem egy megértő, áldozatkész férj várta, legalábbis nem mindig. „Bántott, hogy szánhasson” – idézte Kiss Mari színművésznő Harmos Ilona gondolatait, hiszen amilyen sértő, olyan hízelgő is volt Kosztolányi.
Szeretőjével, a férjes és gyerekes Máriával Visegrádban ismerkedett meg. Nem csak egy közönséges megcsalásról volt szó, hanem szerelemről. Erre Ilona is rájött. Beleegyezett abba, hogy Kosztolányi költözzön el, és vegye feleségül Máriát, ha arra vágyik. „Minden jó lesz” – mondta.
Az író gyötrődött a két nő között, hol a felesége és az otthon biztonságára, hol pedig a szenvedélyes szerelemre vágyott. Bizonyítgatta feleségének, hogy vége a Máriával való románcnak, közben pedig titokban verset írt szeretőjének. A Szeptemberi áhitat egyébként az egyetlen olyan vers, amit Ilonának nem mutatott meg a nyomdába adás előtt. Nem neki írta.
Kosztolányit gyerekkora óta érdekelte az orvostudomány, a halál titkára volt kíváncsi. Aztán az élete úgy hozta, hogy a kórházi kezelésekből nem volt hiánya, egyik diagnózis jött a másik után. Végül gócos tüdőgyulladás vitte el. Embertelen fájdalmak, látomások sújtották, élete utolsó szakaszában már beszélni is alig tudott. „A halottak nagyon jó helyen lehetnek, legalábbis évezredek óta egy sem kéredzkedett vissza” – hangzott el az előadás végén, amivel a színészek mintegy elbúcsúztak Kosztolányi Dezsőtől.
Címlapfotó: cultura.hu