Szó szoros értelmében a vésők és kalapácsok hangja után mentünk, miután odaértünk a IV. Partiumi Fafaragó Táborba, melynek a Bihar megyei Szalárd ad otthont, immár másodszor. A régi községháza felújított épületében húsvét óta szorgalmas munka folyik: a reformáció 500. évfordulóján belül a 450. éves magyar reformációnak állítanak emléket az alkotók, Kiss János fafaragó (Budapest) és Szalai Norbert iparművész (Nagyatád) Csoma Gergely szobrászművész (Budapest) vezetésével.

Kellemes idő és hangulat fogad bennünket, a forgács a testnek is meleget biztosít a teremben, ahol hat méter hosszú, két méter magas dombormű résztáblái készülnek. Miközben a mesterek végigkalauzolnak a készülő alkotás tábláinál, megérkezik a tábor szervezője, a helybeli Sipos Béla (ő szintén fafaragó, de mint elmondta, most leginkább a szervezői feladatok hárulnak rá) Dani Zoltánnal, az Agapé Alapítvány vezetőjével. Az alapítvány gondoskodik a vendégekről, de mint megtudjuk, a helyi polgármesteri hivatal, a református egyházközség és Kindle Norbert vállalkozó is támogatja a tábort.

Húsvéthétfőn érkeztek meg a magyarországi vendégek, akkor kezdték el a szentjobbi hagyományőrző huszárok felajánlásából származó vadcseresznyefa faragását. Az alkotók a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) és Csűry István püspök védnöksége alatt dolgoznak, a készülő, hat méter széles és két méter magas domborművet a KREK-nek ajánlották fel.

A relief pontos helye még nincs meghatározva, akár a KREK székházának udvarát is díszíthetné, hangzik el. A reformáció 500. évfordulójának központi ünnepsége május 20-án lesz Nagyváradon, ők ennek szentelik az alkotást, mondta Sipos Béla, aki azt is elárulja: idén még szerveznek alkotótábort, ennek témája a Szent László-év lesz.

A magyar nyelvű biblia felmutatása

A munka szakmai vezetője, Csoma Gergely felidézte: az elmúlt évben a Himnusz volt a fafaragó tábor témája, akkor vetette fel Sipos Béla a reformáció tiszteletére készítendő alkotás ötletét.

„Abban a pillanatban, a szobraim születésénél is így szokott lenni, vizuálisan, teljesen készen láttam az agyamban ezt a táblát, rajta a figurákat és rögtön mutattam is Bélának, hogy képzelem el, hogy egymásra ragasztott vagy nútolt fadeszkákat képzelet el nemesfából, amibe lehetne egy reliefet faragni. (…) Megrajzoltam a magyar nyelvű bibliafordítást felmutató bibliafordító vagy hitszónok figuráját, aki a közösségnek a nemzetnek bemutatja egy mezőn, egy tájban a magyar nyelvű bibliafordítást. A terv Bélának tetszett, azonnal továbbította a püspökségnek és hála Istennek a püspökség rábólintott” – mesélte Csoma Gergely, aki azt is elmondta, fontos volt, hogy elegendő idő, legalább két hét álljon rendelkezésükre a munka elkészítéséhez. 

„Ebben a nagyon gazdagon megmunkált, a famegmunkálás összes szépségét és gyönyörűségét bemutató felületben körülbelül nyolc tíz figura jelenik meg, az erdélyi illetve a partiumi táj, és azok az elbujtatott, de református ember számára teljesen nyilvánvaló református szimbólumok is leolvashatók, amik nem hivalkodók, nem felekezeti kizárólagosságra törekvők. (…) Azt szerettem volna, hogy az ökumenizmus jegyében minden nemzettag, aki ezt látni fogja, esztétikai élményt kapjon, és nagyon fontos, hogy én szobrászi értékekre is törekszem ebben a megmunkálásban” – mondta Csoma Gergely.

Azt is elárulta, negyven évet töltött a moldvai csángók kutatásával, és készített már életnagyságú vagy másfélszeres életnagyságú szobrokat, de „ilyen nagy méretű, plasztikailag gazdag lehetőségeket kínáló famunkára itt nyílt lehetőségem, ami szobrászilag is rendkívül boldoggá tesz. (…) Ennek az örömével, felelősségével éltem az utolsó évemet, hogy komoly biztatásokat kaptam, erre lehetőség nyílik, meg is történt és most itt vagyunk és a legjobb képességem és energiám szerint irányítom saját magamat és a társaimat is, hogy egy méltó munka jusson a romániai magyarság számára. Lehet kicsit fellengzősen hangzik, de vannak olyan magyarországi emberek, akik felelősnek érzik magukat a határon kívül élő magyarság megmaradásáért, és ezért is dolgozom én, az egész életem erről szól.”

A kereten túl

Miközben végigkalauzolt a résztábláknál, Csoma Gergely már felhívta figyelmünk a reliefből „kitörő” alakokra. „A modern szobrászatnak az elemeit is bele akarjuk építeni, hivalkodásmentesen, de természetesen, mert a művészettörténetnek a része, butaság lenne nem tudomást venni róla, tehát bizonyos motívumok kitörnek a kereten. A kereten túl jelennek meg, például a röppenő madárraj egyik figurája kitör a magasba, a kereten túl röppen, ugyanígy láthatjuk például a bánffyhunyadi, négy fiatornyas, gyönyörűszép műemlék templomnak a megjelenítését, ahol a torony a fiatornyokkal már a levegőbe röppen, látomásszerűen az ég felé törő. A feltámadó Krisztus alakjának a keze már a képkereten van, túlmutat a megadott képmezőn, és bizonyos felhőmotívumok is a szabadba törekednek, ezeket is ilyen módon jelenítjük meg”.

Kérdésünkre, miszerint ezt tekinthetjük-e egyfajta transzcendens kapcsolódásnak, a szobrászművész így válaszolt: „Óhatatlanul is. Az ég felé törő Krisztusalakra rímel, tudatosan a kompozíció része a madárraj, vagy a bibliát felmutató hitszónok mozdulatára rímel vele szemben a nép egyik tagja, az asszonyfigura, aki a magasba emeli a leánygyermekét, aki csodálkozva rámutat a bibliára. Ez a kompozíciós elemeknek egy olyan páros rímeltetése, ami jobban a kompozíció középpontja felé vonzza a tekintetet.”