2017-ben ünnepli a világ a reformáció 500 éves kibontakozását. Az évforduló előkészítésére létrehozták a Refo500 nevű nemzetközi hálózatot, amely a kulturális, társadalmi, politikai és tudományos élet területein figyel a reformáció következményeire és a hitújítás óta eltelt fél évezred folyamán felhalmozódott tanulságokra. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem is csatlakozott a hálózathoz 2015. december 2-án. Dr. Péter Istvánnal, a belső szervezőbizottság egyik tagjával, a Református Tanárképző Kar intézetigazgatójával, a Bolyai Társaság alelnökével beszélgettünk a tervekről, amelyek egy részét már idén elkezdik megvalósítani.

Mit is takar a Refo500, és hogyan találtak egymásra a BBTE-vel?

A Refo500 különböző szervezetek, egyetemek, szakmai, tudományos műhelyek, könyvtárak és múzeumok számára létrehozott nemzetközi fórum, ahol a szereplők a reformáció elmúlt fél évezredének történelmi jelentőségéről és időszerűségéről folytathatnak építő beszélgetéseket. Az ötletek, tapasztalat, tudás, termékek és események kultúrák közötti megosztását támogatja, valamint arra kínál lehetőséget, hogy az egyes partnerek forrásokat találjanak a különböző projektjeikhez. A szervezet hat területre összpontosít, ezek a történelem, teológia, politika, vallás, társadalom és kultúra. A Refo500 tehát a reformáció különböző területekre gyakorolt hatását követi nyomon és kutatások segítségével igyekszik a történelem során megválaszolatlanul maradt kérdéseket feleleveníteni, esetleg megválaszolni, a felhalmozódott tanulságokat pedig feltárni, felmutatni.

A Refo500 hálózatnak jelenleg több mint 120 tagja van világszerte, közöttük van a tübingeni, berlini, heidelbergi, strasbourgi, zürichi, helsinki, koppenhágai, oszlói, New York-i, sőt nairobi teológiai intézet is. De szintén tagja a Magyar Tudományos Akadémia – hozzánk részükről érkezett az első informális megkeresés dr. Tóth Zsombor tudományos főmunkatárson és dr. Gábor Csilla professzorasszonyon keresztül. Meg is érett rá az idő, hiszen a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár már korábban kérte felvételét. A BBTE hivatalos csatlakozását követően megalakult egyetemi szinten egy szervezőbizottság, amely nyitottan, kíváncsian várja a programajánlatokat, ötleteket, javaslatokat. Négyen vagyunk tagok, valamennyien egyetemi oktatók: dr. Gábor Csilla a Magyar Irodalomtudományi Intézet, valamint dr. Nóda Mózes és dr. Korinna Zamfir, a Római Katolikus Teológia részéről, és jómagam a Református Tanárképző Kar képviseletében.

Milyen rendezvényekre van kilátás?

Mivel a szervezőbizottságból ketten is benne vagyunk a Bolyai Társaság vezetőségében – Gábor Csilla elnök asszonnyal –, arra gondoltunk, hogy a Virtuális Bolyai Egyetem keretén belül és azzal párhuzamosan indítanánk egy előadássorozatot, ami úgy fog a reformációról szólni, hogy minél többek számára érthető és érdekfeszítő legyen. Éppen ezért különböző tudományterületekről hívunk előadókat, hogy elmondhassák, milyen hozadéka volt az ő diszciplínájuk szempontjából a reformációnak, ami nem csak vallási jelenség volt – társadalmi, gazdasági, politikai jelentősége is említésre méltó.

Szót érdemelnek a szociológusok is, például beszélhetünk a protestáns etika, a munkamorál és a gazdasági fellendülés, társadalmi átalakulás rendszeréről Max Weber felvetései alapján. Egészen természetes, hogy a zenészeknek is igen lényeges mondanivalójuk lesz a reformáció hozta változásokról. De a biológia irányából is közelíthetünk: a botanika is hálával tekint a reformációra, köszönhetően azoknak a református lelkészeknek, akik nem csak az Igét szolgálták, hanem a tudományt is, gondolok itt mindenek előtt Beythe István püspök úttörő botanikai tevékenységére, Mélius Juhász Péter Herbáriumára, illetve Benkő József lelkészre, aki Erdély híres botanikusa is volt, Nagyajtán botanikus kertet alapított. Jó lenne hozzáférhetővé tenni az ilyen és hasonló információkat, amelyek talán szűk tudományos berkekben ismertek, de tágabb közösségek előtt kevésbé.

Szólnak-e ezek az előadások az egyem vonzáskörén kívül mozgó kolozsváriaknak is?

Az egyetem biztosítja a kereteket és a tudományos hátteret, de ahogyan a Virtuális Bolyai Egyetem némely előadására, például a Bagdy Emőke pszichológus, Monok István irodalom- és művelődéstörténész, Mérő László matematikus-pszichológus, Romsics Ignác történész előadására olyan nagy számban eljöttek, nem csak akadémiai körökből, úgy remélhetőleg sikerül ezekkel az előadásokkal is minél szélesebb rétegeket bevonzani, más felekezetűeket, más nemzetiségűeket is. Tapasztalataim szerint nagyon keveset tudunk más felekezetek hitrendszeréről, szimbólumairól – most nekünk nyílik lehetőségünk a Refo500-nak köszönhetően is, hogy megmutassuk magunkat.

Nem árt, ha más is tudja, hogy Kolozsvár igen lényeges központja volt a reformációnak, nem csak azáltal, hogy nagy reformátorok működtek itt, püspököket és nem csak teológiai pályán úttörő vezetőket adott a város, hanem nyomda is működött itt, ami jelentősen felpezsdítette az akkori kulturális életet. A reformációhoz kötődik számos új egyház megalakulása is, Kolozsváron tevékenykedett például Dávid Ferenc, az unitárius egyház alapítója, aki majdnem mindegyik protestáns egyháznak sorra volt püspöke. De a katolikus megújulásról is beszélhetnénk a reformáció kapcsán – és remélhetőleg fogunk is.

Kolozsvárról más intézmények, illetve Erdélyből más települések is bekapcsolódtak a Refo500-mozgalomba?

Ha reformáció és Kolozsvár, akkor gondolhatnánk értelemszerűen a Protestáns Teológiai Intézetre, akikkel már szintén elindult egy egyeztetési folyamat, némely tanárok jelezték, hogy szívesen bekapcsolódnának a Refo500-as tevékenységekbe – ahogyan ezt a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem is teszi. Azt is remélem, hogy a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem sem marad távol a nemzetközi kezdeményezéstől, sőt talán a szebeni Lucian Blaga Egyetem is lépni fog.

Természetesen nem csak egyetemi szinten, hanem az egyházkerület, illetve egyházközségek szintjén is lesznek saját és közös programok is. Volt egy villámbeszélgetésem Kató Béla püspök úrral és néhány tanácsossal, akkor hozakodtam elő egy kiállítás ötletével: gyülekezeteink nagyon értékes kegytárgyakat birtokolnak, de általában csak azok ismerik ezeket, akik úrvacsorai közösségben használják, egy kiállítás révén viszont mások is megcsodálhatnák. Érdekes levéltári anyagaink is vannak, amelyeket szintén jó lenne a nagyközönség elé tárni.

Az évforduló apropóján számos egyházközség felvillanthatja a maga kincseit. Vannak itt a környéken is olyan helyek, ahová tematikus kirándulásokat is lehetne szervezni, sőt kellene is, és ebbe a diákságot is be lehetne vonni, és be is kell. Szeretném folytatni a következő félévtől azt a korábban sikeresen működő projektet is, hogy érdeklődő diákokkal különböző felekezetek templomaiba, imaházaiba látogassunk el úgy, hogy a helyi gyülekezet vezetője be is mutassa az istentiszteleti helyüket és sajátos hitrendszerüket is. Nagyon jó lenne, ha itt-ott maga az ifjúság fedezné fel egy tudományos szakmai műhely keretében a reformáció kincseit, amelyeket felmutathat speciális kollokviumok, szemináriumok, kiselőadások keretében az érdeklődők, akár más karok diákjai számára is.

Biztos vagyok benne, hogy lesznek kimondottan kari rendezvények is, méltó konferenciákkal, zenei előadásokkal, diákrendezvényekkel – ez már több embertől függ. Le kell még ülnünk a kollégáimmal közösen beszélgetni arról, hogy kari közösségként mit tudunk hozzáadni a reformációi rendezvények sorozatához.

Úgy tűnik, mintha a 2016-os év a következő esztendő előszobája lenne.

Természetesen kiemelkedő év lesz a 2017-es, a kerek évforduló, de nem szeretnénk csak arra összpontosítani. Az előadássorozat, amely már körvonalazódik, valamikor tavasszal fog útnak indulni, havonta egy előadással, terveink szerint azonban a sorozatot sem a tanév vége, sem az év vége nem zárja majd le. Egyáltalán a reformációi rendezvények sorozatát sem kell hogy lezárja a 2017. év vége, hanem akár a következő évek számára is adhatnak előadás-, konferencia- stb. témát a felvetődő kérdések.

A reformációnak volt egy maradandó jelmondata. Mi lehetne a megemlékező, ünneplő rendezvények méltó és szükséges üzenete?

Főleg ha azt nézzük, mit jelent ma Európában a valláskérdés, kijelenthetjük, hogy egyáltalán nem elavult a Semper reformanda gondolata – ma is szükségünk van arra, hogy magunkba nézzünk, megvizsgáljuk az értékeket, amelyek mentén alakítjuk az életünket. Jó lenne visszanyúlunk azokhoz az értékekhez, amelyeket a reformáció felelevenített: az evangéliumi értékekhez. Ha csak mint megemlékezés vagy mint kulturális eseménysor tekintjük a hamarosan következőket, akkor a valódi tartalmát és lényegét tévesztjük szem elől.