A magyar költészet napi ünneplést már vasárnap elkezdtük a kolozsvári ZUG-ban, ahol Bertóti Johanna 77 megzenésített vers egy szuszra című dalmaratonját hallgattuk meg. A körülbelül öt órás koncerthez bármikor csatlakozhattunk. Az előadó hét tematikába csoportosította a dalokat, így a néző eszerint is eldönthette, melyik részre a legkíváncsibb.

Idén született meg Bertóti Johanna dalmaratonos ötlete, amit mihamarabb meg szeretett volna valósítani. Eredetileg arra gondolt, hogy az összes megzenésítését belefoglalja a műsorba, de mivel itt több mint száz dalról beszélnénk, úgy érezte, túlzás lenne. Így jött a 77-es mesei szám ötlete, mesélte az előadó a Maszolnak.„A határaimat szeretném feszegetni ezzel a vállalkozással. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni velem, mit fogok megtapasztalni” – osztotta meg érzéseit Bertóti Johanna a koncert kezdete előtt. Egy fontos próbatételként fogta fel a dalmaratont, amelyen nem vetélytársakkal, hanem önmagával versenyzik. Hozzátette: „nagyon szeretném, ha sikerülne egy felszabadult, laza, családias, barátságos délutánt, estét eltölteni a közönséggel”.

A koncerten úgy láttuk, ez sikerült, már eleve a térberendezésnek köszönhetően is inkább egy kávéházban éreztük magunkat, mint egy megszokott csendes-ülős zenei esten. Az előadó és a közönség közötti távolság megszűnt, ez köszönhető az ügyesen becsempészett interaktív elemeknek is, hol dalt tanultunk közösen, hol rímeket faragtunk és találós kérdésre válaszoltunk, hol pedig közösen csettintettünk, halkan dúdoltunk vagy éppen farkasokként üvöltöttünk.A 77-es válogatásba huszadik századi és kortárs költők versei kerültek, olyanok, amelyek Johannához közel állnak, és amelyekről úgy érezte, hogy közönség elé kívánkoznak, tudtuk meg az előadótól. Talán az egyetlen kakukktojás az Arany Lacinak volt, amit a gyermekversek sorában szívesen fogadott a közönség.

Saját szerzésű megzenésítésekről van szó, ma már mások dalait Johanna nem viszi színpadra, kivéve, amikor Sipos Krisztina előadótársával egymás szerzeményeit éneklik. Lapunkkal azt is megosztotta, hogy a teljes zenei munkásságát tekintve József Attila és Weöres Sándor verseihez nyúlt eddig a leggyakrabban. A maratonba válogatottak közül igazsgátalannak érezte, hogy kiemeljen egy pár szerzőt, de nagy vonalakban Áprilytól Dsidáig, Szabó T. Annától Lackfi Jánosig, Hervay Gizellától Szilágyi Domokosig és László Noémitől Kovács András Ferencig terjedt a skála, sőt Shakespeare szonettjei is felcsendültek.Tematikus részekre osztotta a dalokat: gyermekversekkel indított, ezeket követték az állatos versek, a hónapokról, évszakokról szólóak, a külföldi költők versei, alkonyati versek, szerelmes dalok, az utolsó tömböt pedig összegző verseknek nevezte el, ahová azok kerültek, amelyek egyik előző kategóriába sem illeszkedtek. Ugyanilyen színes volt egyébként a nézőközönség is, a gyermekek, családok helyét az este előrehaladtával folyamatosan vették át a felnőttek. 

„Elég őrült ötlet” – nevettük el Johannával a koncepciót a kezdés előtt, és valóban. Körülbelül öt órát zenélni majdnem egy szuszra – mert nyilván néha megengedett magának egy-egy szünetet – úgy, hogy egy szál gitárral folyamatosan magaddal ragadd a közönséget, nem kis vállalkozás.És talán a legzseniálisabb az egészben éppen az volt, ahogyan a kora délutáni vidám, nevetgélős gyerekkoncert este nyolcra egy egyszemélyes performansszá alakult át, ami úgy tűnt, mind az előadót, mind pedig a közönséget merengésre, gondolkodásra sarkallta.

Aki lemaradt volna, az Bertóti Johanna internetes oldalán elég átfogó képet kaphat arról, hogy milyen dalokat hallhattunk vasárnap. A 77 megzenésített vers egy szuszra része volt a költészet napi ünneplésnek, amelyet 11-én Bertóti Johanna Székelyudvarhelyen folytat egy hagyományos időtartamú koncerttel.