Saját életéről, az írói alkotásról osztotta meg élményeit szerda este Csíkszeredában a kortárs magyar irodalom egyik jelentős, erdélyi származású prózaírója, a Kossuth-díjas Bodor Ádám. A Hosszú távú előrejelzés című irodalmi estet a Kájoni János Megyei Könyvtárban hosszú dedikálás zárta.

„A boldogság egy tulajdonság, az ember vagy tud boldog lenni nagyon sanyarú körülmények közt is, vagy nem tud boldog lenni a gazdagságban sem” – mondta népes csíkszeredai közönségének szerda este Bodor Ádám prózaíró a Hosszú távú előrejelzés című irodalmi esten.Az író boldogság-meghatározásáról azt is megtudhatta a népes közönség: a boldogság nem korfüggő és nem rendszerfüggő, minden életszakaszban megtalálhatja az ember. Továbbá saját boldogságélményéről feltárta: élete legboldogabb pillanatai a régi rendszerre esnek, amikor sikerült magát teljesen eltávolítani „minden politikai társadalmi rendszer szorításából”, de minden időszakban voltak gyönyörű pillanatok, amitől elégedett lehet.

Az est folyamán, meghívója és beszélgetőtársa, Murányi Sándor Olivér kérdésére felfedte: életében a természetközeliség a gyermekkorból ered, „ez olyan dolog, amit nem lehet erőltetni”. Az 1982-ben Erdélyből Magyarországra települt író elárulta, hogy rendszeresen „itthon van”: évente három hetet sízik a Madarasi Hargitán - és „erőlteti” a testedzést a jó erőnléthez -, legalább kétszer évente Csíkba és a Gyimesekbe is szívesen ellátogat, viszont Kolozsváron már nem tudja magát jól érezni.

A mai Kolozsvár már nem az, amit egykor itt hagyott – derült ki a beszélgetésből. Már nem öröm számára visszatérni a kincses városba: újabban csak átutazik, mert érzése szerint annyira megváltozott a város hangulata, idegen számára a sok új építészeti elemmel, „elidegenedett a város tőle”.Művei születéséről műhelytitkokat tudhattak meg a jelenlevők, például elmondta, hogy a nevektől indulnak el a történetei, belőlük érez „mágikus kisugárzást”, gyakran maga a név inspirálja a történetet, de olyan is van, hogy egy hely neve indítja el a képzeletet. Az irodalomkritikáról úgy vélekedett: nincs meggyőződve arról, hogy igazán formálni tudná az irodalmi ízlést és elvárásokat, „bár a kritika része az elhallgatás is” – mondta, példaként Vida Gábor nevét említve, „akinek kitűnő regényét teljes mértékben ignorálta a kritika.”

A legendás Sinistra körzet, Az érsek látogatása vagy a Verhovina madarai című művek szerzője elmondta, mostanában keveset ír, jobbára csak alkalomszerűen. A csíkszeredai est végén hosszú sorban várakozó olvasóközönségének dedikált a meghívott.