Életének nyolcvanadik évében elhunyt Mihály Pál színművész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja, közölte az intézmény.

Mihály Pál Sepsiszentgyörgyön született 1937. október 12.-én. 1965-ben végezte el Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát, ezt követően a kolozsvári társulathoz szerződött. Első szerepe Madách Az ember tragédiájában volt: Michelangelót, az Elítéltet és a Rabszolgát alakította.1965 és 1977 közt mintegy negyven szerepet játszott el a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeként. Többek közt volt Benvolio Shakespeare Romeo és Júliájában (1967), a címszereplő Kós Károly Budai Nagy Antal című drámájában (1967), Herkules Victor Eftimiu Prométheuszában (1968), Hermann Sartre Az ördög és a Jóisten című drámájában (1969), Homlody Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival című darabjában (1970), John Worthing Oscar Wilde Hazudj igazat, majd Jenő Méhes: Heten, mint a gonoszok című komédiájában (1970), Rhédey a Harag György által rendezett Páskándy-drámában, a Tornyot raktam címűben (1973), Ripafratta Goldoni Fogadósnőjében (1973), Oresztész a Tragédia magyar nyelven, Szophoklész Elektrája alapján készült darabban (1974), Zauner Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapjában (1975), vagy Rendőrfőnök a következő, Harag György által rendezett Sütő András drámában, a Csillag a máglyán-ban (1976).1977-től Magyarországon élt, ahol először a először a 25. Színház, majd a Népszínház, 1982-től a József Attila Színház, 1986-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja, 2000-től a Pesti Magyar Színház színművésze volt. A Zokogó majom (1978), a Szervusz Szergej (sorozat, 1979), Az új földesúr (1988), A gyertyák csonkig égnek (2005) és a Kaland (2011) című filmekben is játszott.

Élete során a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével (1998), Főnix-díjjal (2007), Szendrő József-díjjal (2007) és Aase-díjjal (2007) tüntették ki. Kötő József így méltatta őt 2006-ban, a kolozsvári színház örökös tagjainak sorába való felvételekor: „Valóban nagy idők és nagy korok tanúja. Nagy időkhöz nagy emberek kellenek – vallotta Márton Áron, akinek elvárását Mihály Pál minden tekintetben beteljesítette. Mihály Pál nagy korok nagy művésze.”