Kuriózum volt Csíkszeredában múlt hétvégén Ivan Sarajishvili, a Norvégiában élő grúz orgonaművész koncertje. Az idei Régizene Fesztivál előzeteseként zajló program előtt pedig a Millenniumi templom orgonáján bemutatta, hogy a hangszer „ördögűzésre” is alkalmas. Lefilmeztük.

Az idei Régizene Fesztivál előzetes koncertjéhez érkezett Csíkszeredába Ivan Sarajishvili, akivel a sajtó is megismerkedhetett a szervezők meghívására a koncerthelyszínen, a Millenniumi templomban. Interjúnkat megelőzően itt kiderült: érdekes események láncolata vezette az orgonaművészt éppen mostanra Csíkszeredába. A Norvégiában élő orgonaművész ugyanis eredetileg csupán egy házi orgonát kívánt vásárolni magának, s a megfelelő hangszer keresése közben bukkant rá Sándor Péter csíkszentsimoni orgonaépítő műhelyében készült egyik orgona fényképére, melynek nyomán elhatározta: élete legelső erdélyi útja Csíkszentsimonba vezet. Megérkezvén a műhelybe 2015-ben, itt a csíkszeredai Millenniumi templom orgonája is éppen készülőfélben volt. Így alakult ki a Szent Kereszt Plébániával való együttműködés: az orgonaművész elvállalta ugyanis a tavaly decemberre megépült orgona hangképének az elkészítését. Az orgonaművész június 5-i csíkszeredai koncertje így gyakorlatilag az új orgona „tűzpróbája” is volt.

A koncerten a hallgatóságot Ferencz Angéla, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál főszervezője, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója köszöntötte. Ő mutatta be az orgonaművészt is, akit mi, többek között, a régizene-érzékeléséről faggattunk.

A Millenniumi templombeli koncert a Csíkszeredai Régizene Fesztivál beharangozó koncertje is. Milyen érzés elő-koncertet adni egy ilyen fesztiválnak?

Nagyszerű érzés! És ugyanakkor nagyon szépen illeszkedik a kettő egymáshoz is: egy új hangszer bemutatása, gyakorlatilag hangszeravató koncert is lesz. Ez az első nagykoncert, és először találkozom ezzel a publikummal is, és csodálatos érzés részese lenni ennek a Régizene Fesztiválnak. És, azt hiszem, ez az orgona valóban nagy szolgálatot tesz majd a Csíkszeredai Régizene Fesztivál további kiadásainak is, mert a hangvilága nagyon klasszikus, hagyományos.

Hogyan érzékeli a régizenét? Mit lehet mondani róla, hogyan ajánlaná annak, aki nem ismeri?

Úgy érzem, mindegyik régizenei mű koncepciójánál a retorika áll. Mindegyik zenemű, a barokk is, nem csupán muzsika, hanem egy képi megformálás is, történetmesélés. És számos különböző szimbólum van a művekben elrejtve. A csíkszeredai koncerten például eljátszom egy korált, melynek eredetileg tíz variációja van. Az új muzikológiai kutatások azonban feltárták: ez a mű egy másik korálra támaszkodik, amelynek a melódiája azonos, de tíz szakaszos verse is volt. A gondos elemzés pedig kimutatta: mindegyik korál-variáció egy képi megformálása az eredeti versszakoknak. És mikor egybeveted ezt a művel, rádöbbensz, hogy szimbólumokban is megformálták a mondanivalót, ráírták a zenére. Például itt van ebben a korálban a kereszt szimbólumára írt variáció. (Átfordul az orgonához, és bemutatja.)

Folyamatosan függőleges és vízszintes jeleket kell játszanom. A variációban elmesélt történet az, hogy az ördög megkísérti az embert, de a hit megtartó elejébe kapaszkodva az ember ellenáll a kísértésnek. A bal kézre írták az ördög fura, settenkedő dallamát, a jobb kézre pedig a korál határozott szólóját – majd a végén az ördög teljesen eltűnik a képből, miután mindent megpróbált. (Nevet.) És a hit marad. Ha ezt zenészként kielemzed, sokkal többet nyújt, mint „csak” a hangzás. Filozófia is, művészet, teológia is – mindez együttvéve.

Milyennek tűnik Csíkszereda, Székelyföld, Erdély?

Már első alkalommal beleszerettem. Úgyszintén számos különböző alkotóelemnek az összhangjaként, kombinációjaként érzékelem. Az egyik a csodálatos természet, az itteni emberek nagyon törődő, kedves és meleg karaktere, és az odafigyelés a hagyományokra, akár a kézművesség szintjén is, de minden tekintetben, tehát a kulturális identitástudat és ennek megőrzése. És én most átépíttettem a házamat is ezért a csíkszentsimoni orgonáért, egy teljes szobát kapott, tükörfallal, és hát sokszor csak leülök, és nézegetem sokáig, anélkül, hogy játszanék rajta. Ilyenkor az az érzés kerít a hatalmába, hogy egy kis része Erdélynek velem van, az otthonomban.

Hogyan érzi, hogy 2016-ban mit tud a mai létérzéshez hozzátenni egy ilyen koncert, vagy a Régizene Fesztivál?

Számomra a melegsége a legfontosabb. Ma mindenünnen a negatív híreket halljuk, ám amikor rácsatlakozunk valamire, ami az emberi természetnek egy ilyen gyöngédségét mutatja föl, a kreativitást, a hihetetlen fantáziát és ugyanakkor elhivatottságot is, akkor, valahogyan, mintha visszakapjuk az emberiségbe vetett hitünket is. Európai kontextusban nézve pedig azt látom nagyon fontosnak, hogy a globalizált világunkban, mikor eltűnnek a határok és a nemzetek elegye van életünk minden területén, akkor a kulturális örökségünkhöz való kötődésnek megtartó ereje van. A földön tart. Kapcsolatban maradsz a múltaddal, a kulturális örökségeddel, az identitásoddal, és gyakorlatilag a saját helyeden állva tart meg a világban. És szerintem erre büszkék lehetünk mindannyian.

A Csíkszeredai Régizene Fesztivál meghívottjainak, fellépőinek névsora, valamint a Régizenei Nyári Egyetem mesterkurzusairól szóló információk – gazdag képarchívummal – itt érhetők el.