Példamutató kezdeményezésnek adott helyet a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör április 25-én, amikor két fiatal román költőt látott vendégéül. A kortárs irodalomra kíváncsi közönség ezúttal Ștefan Baghiu és Ovio Olaru verseivel ismerkedhetett.

A kör vezetői, Horváth Benji és André Ferenc a felolvasások utáni beszélgetések moderátorai is voltak, illetve a versek magyarra fordításába is komoly és ihletett munkát fektettek. Az esten Szántai János tolmácsolt a szerzők számára.

Érdekes világokkal ismerkedhettünk a Támogassuk a literaturizmust címszó alatt. Több hozzászólás is volt, a költemények láthatóan senkit nem hagytak hidegen: hogy mennyire regényes vagy mennyire drámai a két szerző világa, miért bukkannak elő az amerikanizmusok a román szövegek szövetében, létjogosultak-e a monostori vagy a Mărăști-téri coleur locale elemei vagy az ismétlések, a hallgatók mindenre választ kaptak.

Ovio Olaru szinte sebészként dolgozik, világa, nyelvezete csontig hatol, Ștefan Baghiu szövegeinek különös formavilága is van, ahogyan erre Bréda Ferenc is felhívta a figyelmet. A két nemzet kortárs költészetét ezen egyszeri találkozás alkalmával mélyrehatóan összehasonlítani senki nem akarta, maguk a szerzők is óvva intettek attól, hogy a résztvevők csupán csak őket tekintsék a kolozsvári kortárs román irodalom reprezentatív képviselőinek. Néhány benyomás azért megfogalmazódott. Megállapíthattuk, hogy a román irodalomban nem érződik annyira a slam poetry hatása, viszont a magyaroknak nincs BUG Maffiájuk, elgondolkodhattunk ízlésről, sajátosságokról.

André Ferenc fordításai:

 nem a libidó, hanem a fatalizmus, nem a közelség, inkább az elvonási tünetek cipelnek ki az utcára kézen fogva függőségeket keresni nem előre tervezett, nem asztrológia csak klinikai remegés/ rövidzárlat a tükör előtt amikor gyakorlom ragadozó nevetésem érted csinálom, hogy jobban beléd marjak (Olaru Ovio)

Dolgokat csinálok, és egyesek azt mondják, hogy fontosak, de a dolgok csak akkor nyernek jelentőséget, ha magamért csinálom őket, kényelemért, mások csodálatára, elismerésért, alapjában véve, hogy te azt mondd: Ştefan, egyre boldogabb és én egyre magányosabb vagyok. (Ştefan Baghiu - Mostanig)