Mindig a hétköznapi embert formálja meg, mégis különlegesek, egyediek, sajátos hangulatot árasztanak Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászművész kisplasztikái. A Kultúrpalota földszinti kiállítótermeiben még két hétig látható a gyűjteményes tárlat, ahol 100 alkotását állította ki a 60 éves művész, aki már 40 éve van a pályán.

Gyarmathy János (Lélekharang, Mennybemenetel, Álomkapu, Mérleg, Ima, Emberi dolog, Labirintus, Mars, Vertikalitás, Az ember, Három grácia, Vándorok, Csodálatos halászat, Fürdetés, Ajánlás, Bohóc galambokkal, Az élet megy tovább, Hírvivő, Dante és Beatrice és további, plasztikus címeket viselő) művei, bár a megnevezéskor élt a magyar nyelv játékosságával, mindenki számára érthetőek.

Témái között ott szerepel a megváltás, az emberiséget foglalkoztató nagy problémák mellett a humor, a játékosság. Térplasztikái bármely köztéren felállíthatók lennének és hangulatossá tennék a környezetet, ha a város fogékony lenne az ilyen típusú szobrokra is a történelmi jelentőségűek mellett, ha már túl lenne a társadalom azon, hogy mindig a múltra figyeljen, annak az üzenetét lesse. Vannak helyek, tőlünk nyugatabbra, ahol már nem érzik a kényszerét annak, hogy történelmi figurákkal vegyék körül magukat – ott felállították Gyarmathy János szobrait. A marosvásárhelyi művész ugyanis évek, évtizedek óta rendszeresen résztvevője Németországban egy szobrásztábornak, ahol arra is lehetősége volt, hogy a szobrait bronzba öntse.

Gyarmathy 40 éve kezdte a pályafutását, nemrég töltötte a 60-at, és 100 művét állította ki. Művészete közel áll a hagyományos művészetekhez, de a modernhez is. Egyéni meglátása, stílusa, sajátos emberábrázolása teszi azonnal felismerhetővé, senkivel össze nem téveszthetővé. Az embert esendőnek ábrázolja, de szerethetőnek is ugyanakkor, kedveli a groteszket, de a lírikus ábrázolás is közel áll hozzá, ahogyan a derű is.