Kék, zöld, rózsaszín, sárga, piros alapszíneken színes virágok, madarak díszítik azokat az apró bababútor-darabokat, amelyeket a marosvásárhelyi unitárius egyházközség Unitarcoop Alapítványának kézműves csoportja készített.

Az Unitarcoop Alapítvány szociális téren tevékenykedik, illetve hagyományőrző csoportot működtet, amelynek tagjai kézimunkáznak, szőnek, festenek, egyszóval kézműves tevékenységeket szerveznek. Az így született tárgyaikat különféle rendezvényeken, vásárokon értékesítik.

Az apukák is élvezték

A szombaton bemutatott kiállítás tárgyai azonban nem kerülnek piacra, azokat valamennyi készítő önmagának, önmaga lelki gazdagodására készítette – mondta el érdeklődésünkre Bajkó Enikő. A bababútor-festő projektjük a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, valamint a Maros megyei önkormányzat támogatásával valósulhatott meg – magyarázta a kézműves foglalkozások vezetője, aki elmondta, még a tavasszal nyújtották be a pályázatukat és az sikerrel jártak, júliusban fogtak neki a kivitelezéshez, és december elejére el is készültek vele.

A több csoportban zajló foglalkozások érdekessége, hogy azokon a négyéves óvodáskorúaktól kezdve a nagymamakorúakig sokan részt vettek, édesanyák és édesapák is, így közösségformáló, családias foglalkozás lett belőle. „Nem is tudtam, hogy ilyen jó lesz, az egész család dolgozott, rajzolt, festett, tervezett, mindenki kivette a részét a munkából. Most már valósággal hiányoznak azok a szerda délutánok” – magyarázta az egyik anyuka.

Szekrény, ágy, szék

A Bolyai-téri unitárius egyházközség tanácstermében mintegy harminc aprócska bababútort állítottak ki. Bajkó Enikő megosztotta, hogy még ők sem látták valamennyit, ez számukra is nagy élmény, hogy így egymás mellett látható a munka eredménye.

Egy-egy bútoregyütteshez kis szekrény, ágy, asztal és két szék tartozott. Azon kívül szőnyeg, amelyet szintén a készítők szőttek, ágynemű, saját készítésű rongybaba, illetve akadt, aki a szekrénykébe pici babaruhákat is készített, más pedig kis seprűt adott a baba kezébe, vagy derékaljat és párnát tett az ágyba.

A bútorfestés folyamatáról Bajkó Enikő elmondta: a natúr bútordarabokat lecsiszolták és egy réteg festékkel lealapozták. Amikor a festék megszáradt, ismét lecsiszolták, majd alapozták. Megtervezték a mintát, zsírpapírra megrajzolták, majd átvitték a bútordarabra, és kiszínezték. Volt, aki a hagyományos színeket használta, míg mások nem ragaszkodtak ehhez, és inkább merészebb, játékosabb, meseszerűbb színekkel festették ki a mintákat.

Ahogyan a bensőséges, kevésbé hivatalos megnyitón elhangzott, nem egy szokványos kiállításra gyűltek össze azok, akik hónapokig dolgoztak, hanem azért, hogy megcsodálják mások alkotását a sajátjuk mellett. Rendhagyó kiállítás volt, hiszen a tárgyakhoz hozzá lehetett nyúlni, meg lehetett fogni, sőt „szomszédolni” is lehetett velük, játszani, másként helyezni, átrendezni a képzeletbeli babaszobát.

A kiállítással a kézműves kör fennállásának hetedik évfordulóját is megünnepelték.